Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-107
08 Az országgyűlés képviselőházának Akiknél ahhoz, hogy az adót behajtsák, el kell vinni a szerszámot, akumél ahhoz, hogy az adót behajtsák, el kell vinni az utolsó bútordarabot, azoknál igazán meg kell tenni ezt a törlést. Micsoda polgári lelkiismeretlenség kell ahhoz, hogy így bánjanak ezekkel az emberekkel, (Bródy Ernő: A piaci árusoktól elviszik a mérleget.) hogy -— mint ahogyan képviselőtársam mondja, — a mérleget elvigyék a piaci árusoktól. Én megértem/ (és . tudom, hogy az államnak adóra van szüksége. de az adóbehajtásoknál is ésszel kell eljárni (Űgy van!'ügyvan! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Hol vegyék azt a ritka portékát 1 ? — Jánossy Gábor: Ésszel és szívvel!) Nem szabad megtörténnie annak^ amit múltkor egy vidéki embertől hallottam, aki azt kérdezte tőlem: joga van-e az adóhatóságnak köztartozás fejében a házőrző kutyát lefoglalni? (Mozgás.) A lakiberendezési tárgyak, a műhely- és üzletberendezések transzferálása megszűnte lendő. A behajtásoknál adott serkentési jutalmak törlendők. (Kun Béla: Mi serken tési jutalom?) Ha valaki jól hajtja be az adót, úgy, hogy a vére serken ki annak, akitől az adót behajtja, akkor az illető kap egy serkentési jutalmat. A közüzemek leépítése körül megszüntetendő a pepecselés. Itt már ég a ház, nem lehet szakértősdit játszani, itt nem mehet tovább az, ami egy év óta folyik, hogy bizottságot küldenek ki, a bizottság kiküld egy alszakertőt, az alszakértőnek vannak megint mellékszakértői. Ez csak szemfényvesztés. Vagy le kell építeni a közüzemeket, abban az esetben szükség van a legsürgősebb intézkedésekre, vagy pedig ha nem, akkor álljon ki a kormány bátran a nemzeti közvélemény elé és mondja meg, hogy: én a közüzemek érdekében feláldozom a magyar kiskereskedő és kisiparostársadalmat. De az, hogy itt bennünket és ezt a réteget állandóan félrevezessék, tovább nem mehet. A szövetkezeti rendszer nyílt és titkos támogatását meg kell szüntetni. 30 éves házadómentesiséggel serkenteni kell az építési tevékenységet Budapest határain túl is. A kereskedelmi szerződéseket, amelyek az országban életet teremtenek, sürgősen meg kell kötni. •T. Képviselőház! Méltóztassék megérteni, hogy ez >a tegnapi sztrájk, — mert így kell nevezni — ez a tegnapi munkaibeszüntetés egy égi jel kell, hogy legyen a magyar kormányzat részére, egy égi jel arra, hogy a régi rendszerekkel az iparos- és kereskedőbajokat nem lehet orvosolni, nem lehetséges az, hogy egyes iparosoknak és egyes kereskedőknek ügyeit orvosolom azért, hogy a többi ügyeit ne kelljen orvosolnom. Tisztelettel figyelmeztetem a kereskedelmi és pénzügyi kormányzatot arra, hogy a tegnapi újpesti, kispesti és pestszentlőrinci események csak előhírnökei voltak azoknak a nagy országos eseményeknek, amelyek az iparos- és kereskedőfronton készülnek. Mert abban az esetben, ha a kormány továbbra is ígéretekkel és szemfényvsztéssel akarná elintézni azokat az iparos- és kereskedőkívánalmakat» amelyeknek teljesítése még talán megmenthetné a végpusztulástól a nemzeti társadalomnak ezt a fontos rétegét, további fejlemények is lesznek. Ezeknek a kívánságoknak nem teljesítése katasztrófába kergeti Magyarország legjobb határőrkatonáit. (Zaj.) Ha a kormány ismételten nem fog tenni semmit, akkor én csak egyre figyelmeztetem: magára fessen» ha a tegnapi kezdetnek követői lesz107. ülése 1932 június 21-én, kedden. nek, mert legközelebb nem a pestkörnyéki kerületnek három városában fogják kimondani a tüntető munkabeszüntetést az iparosok és a kereskedők, hanem legközelebb itt lesz Budapest is, amelyet akárhogy akarnak leszerelni, végre annak iparos- és kereskedőtársadalmát nem fogják tudni örökösen különféle játékokkal megosztani. Itt lesz az egész ország iparosés kereskedőtársadalma és a maga jogát akarja követelni. Mert énnekem itt meg kell mondanom, hogy az iparosok és kereskedők nem kívánnak a maguk részére semmi kedvezményt, (Bródy Ernő: Nem! Élni hagyják őket!) nem kívánják kiváltságos állampolgárként való kezelésüket, csak azt kívánják, hogy az állam ne fojtsa meg őket. Ez a társadalmi réteg tehát nem kíván az államtól pénzt, semmit a világon, csak azt, hogy ne támogassa a kormányzat pénzzel, erkölcsileg és anyagilag az ellenségeit és hogy az adóhatóságok vegyék végre tudomásul, hogy a kereskedő és az iparos nemcsak birkája ennek a rendszernek, amelyiknek anyagi érdekeivel nem kell törődni, mert hiszen nem fontos, hogy lassanként a Váci-utcában, a Vilmos császár-úton és az Andrássyúton nem lesz egyéb, mint kiadó bolthelyiség és nem fontos az, hogy lassanként az iparosok nem százainak, nem ezreinek, de tízezreinek nem lesz betevő falatja. Ma már ott tartunk, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy, igenis, az egész iparos- és kereskedő osztály üzleti bevételét elviszi az adóvégrehajtó, elviszi az Oti.-végrehajtó és az illetőnek nem marad annyi, amennyiből meg tudna élni. Az, hiogy én' ma itt felszólaltam a Képviselőházban, (Bródy Ernő: Helyes!) nem egyéb, mint egy jel az egész iparos- és kereskedőtársadalom részéről a kormányzat felé, hogy a tíz esztendőn keresztül itt a Képviselőházban elhangzott panaszokat végre orvosolni kell, mert ha nem, akkor az iparos- és kereskedőtársadalom meg fogja találni a módot arra, hogy a saját érdekeit megvédelmezze. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Ezeknek ugyan beszélhetsz! — Zaj) Elnök:* Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem képezi. Áttérünk a napirendre, az országgyűlés tagjainak összeférhetlenségérŐl szóló törvényjavaslat vitájának folytatására. Szólásra következik? Herezegh Béla jegyző: Hunyady Ferenc gróf! Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor arról kellett döntenem, hogy vájjon ezen törvényjavaslat mellett, vagy ellene iratkozzam-e fel, bizonyos szempontból haboztam, mert bizonyos szempontból éppúgy iratkozhattam volna fel ellene, mint ahogyan most mellette iratkoztam fel. (Ulain Ferenc: Jó törvényjavaslat lehet!) Mellette iratkoztam fel végeredményben azért, mert beláttam, hogy az 1901 : XXIV. törvénycikkbe három hibaforrás jutott be. Ezt a három hibaforrást egyhangúan ismeri el ezen vita valamennyi szónoka. Ezen három hibaforrás az, hogy először is a régi törvényben hézagok voltak, amelyeken keresztül visszaélések csúsztak be, másodszor, hogy az eljáró szerv helytelennül volt megkonstruálva és harmadszor, hogy ennek következtében még a törvény lehetőségei sem voltak teljesen kihasználva, tehát ez a törvény nem volt tökéletesen végrehajtva. Elismerem, hogy ha már az 1901. évi törvény helytnemállóságát megállapítjuk, akkor helyesebb volt új törvényjavaslatot beterjesz-
