Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-107
06 Àz országgyűlés képviselőházának címen, hogy előzetesen meg voltak bírságolva. Már ez a megbírságolás is a legsúlyosabb és a^ legkomolyabb sérelem, mert azért bírságolták meg őket húsz és negyven pengővel, mert inasaik nem mentek el a tanonciskolába, mintha ma annak az iparosnak és kereskedőnek egyéb gondja sem volna, mint hogy karonfogva kísérje tanoncát a tanonciskolába, nehogy elmenjen sétálni, vagy csendőrt és felügyelőt adjon melléje. Akárhogy áll a dolog, mindenesetre meg kell állapítani, hogy nein valami nagy gazdasági diplomáciai bölcseségre vall az, hogy tegnap Újpesten úgy prótoálták az iparosoknak és kereskedőknek ezt a nagy gazdasági kérdését megoldani, hogy a an. kir. államrendőrség elővezetett és le akart tartóztatni csomó kisiparost és kiskereskedőt. (Ulain Ferene: A minisztert kellene elővezetni, hogy itt legyen!) Elnök: Ulain képviselő urat rendreutasítom \ (Zaj.) A képviselő úrnak módjában lesz felszólalni. Addig tessék csendben lenni és a szónokot meghallgatni. (Ulain Ferenc: Nehéz, nagyon nehéz!) Csendet kérek, képviselő úr. Én azért adtam alkalmat Fábián képviselő úrnak a felszólalásra, hogy előadhasson egy közérdekű sürgős dolgot, a képviselő úr most ne akadályozza meg ebben! Fábián Béla: Ha nézem most már a bajok forrásait, amelyek a kétségbeesésbe kergetik az iparosokat és kereskedőket, ezeket a bajokat nem először tesszük szóvá a Házban és nem először mondjuk, hogy hiába szerelik le ígéretekkel az iparosok vezéreit, az iparos- és kereskedőtömegeket csak komoly intézkedésekkel lehet megnyugtatni. Meg kell állapítanunk azt, hogy soha foglalkozási ág Magyarországon türelmesebben sorsát nem viselte, mint ez az iparos- és kereskedőosztály, amelyet anynyiszor csaptak be, annyiszor vezettek félre és annyiszor szereltek le. Valahányszor valami megmozdulás volt, mindig megígérték •nekik összes kívánságaik teljesítését és akkor, amikor a leszerelés megtörtént, soha semminemű kívánságukat nem teljesítették. (Propper Sándor: A legfőbb ideje, hogy vége legyen a birkatürelemnek!) Elnök: Prop per képviselő úr fel van iratkozva, lesz alkalma beszélni, addig legyen türelemmel. (Györki Imre: De nem ehhez van feliratkozva!) Fábián Béla: Méltóztatnak emlékezni még azokra a plakátokra, amelyek a képviselőválasztás előtt Budapest utcáin megjelentek és amelyek azt mondották: «Fordulat a kormány politikájában a kereskedők és az iparosok javára.» (Bródy Ernő: Minden választás előtt így van!) Ha most nézzük, milyen fordulat történt, akkor legelső sorb an meg kell állapítanunk azt, hogy a forgalmi adót a választás óta felemelték 2%-ról 3%-ra. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez a fordulat tényleg megtör• tént, holott az eddigi forgalmiadóátalányok is, amelyeket kivetettek, már kényszerintézkedés alapján lettek kivetve, nem pedig a tényleges forgalom alapján. Most méltóztassék elképzelni annak a kereskedőnek és iparosnak íhelyzetét, aki a már előzőleg is kényszerintézkedéssel megszabott átalányát nem 2%-ban, hanem 3%-ban kénytelen megfizetni. T. Képviselőház! Hogy mi történik ma, arra nem tudok egyéb példát mondani, minthogy az utóbbi időben nemcsak a forgalmiadó átalányok, de az Oti.-járulékok behajtásánál is serkentési jutalmat adnak, amely serkentési jutalomnak a következménye az, hogy 107. ülése 1932 június 21-én, kedden. a behajtásnál olyan szörnyűséges eszközöket alkalmaznak, amelyeknél az üzleti berendezésnek és az ipari műhelynek transzferálása ma már nem a legvégső eset, — hiszen az ipari műhelyben levő kaptafát az a suszter nem mindig tudja használni — mert a transzferálás most már nemcsak az ipari műhely berendezésére, hanem a lakásberendezés legszükségesebb tárgyaira is vonatkozik. Hogy a transzferálásnál hova jutottunk, arra egy példát akarok mondani. Egy asztalosnak 1200 pengő értékű gépét, amellyel exisztenciáját tartotta fenn, elvitték a műhelyéből és eladták 65 pengőért. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) Ez azt jelenti, hogy nemcsak hogy az állam és az Oti. nem kapta meg a követelését, nemcsak hogy tönkrement ez a szerencsétlen kisiparos, nemcsak hogy az exisztenciájának lett vége, hanem a mellett még tartozása minden közüzemnél, ahová csak tartozik, megmaradt a régiben. (Jánossy Gábor: A törvény mentesíti a kenyérkereső eszközt a foglalás alól! — Malasits Géza: Az adóvégrehajtó fütyül a törvényre! Sokat törődik a törvénnyel!) T. Ház! Az utóbbi időben azt teszik, hogy a kocsmárosoktól, fűszeresektől és vendéglősöktől, akik nem tudják megfizetni adójukat idejében, elveszik az italmérési jogosítványt. Hiába mondja az a szerencsétlen, nyomorult ember, hogy nem bír fizetni, mégis elveszik tőle az italmérési jogot, amivel egész exisztenciáját tönkreteszik. Általában azt az új gyakorlatot tapasztaljuk, hogy az iparosok értesítvényeket kapnak a forgalmiadóhatóságoktól, hogy amennyiben nem fogják adójukat megfizetni kellő időben, akkor iparigazolványukat vonják meg. Kérdem, milyen jogon*? Kinek van Magyarországon joga arra, hogy adóhátralék címén az iparostól elvonja az iparigazolványát? (Jánossy Gábor : r Senkinek ! ) Erre semmiféle törvényes intézkedés nincs, ez teljesen törvénytelen, és semmiféle joga nincs arra az adóhatóságnak, hogy a főszolgabírói hivatalokat az iparigazolványok megvonása végett megkeresse, és semmiféle joga nincs a, főszolgabírói hivatalnak arra, hogy az adóhatóságok megkeresése alapján az iparigazolványokat megvonja. (Nagy zaj a baloldalon. ~ Jánossy Gábor: Nem is veszi el, nincs joga elvenni! — Bródy Ernő: Fenyegetni sem szabad! — Malasits Géza: Hogy mondhat ilyent, Jánossy képviselő úr! — Elnök csenget.) r T. Ház! A lisztforgalmi adó ellenőrzésével kapcsolatosan, amely adót nem is kereskedők fizetnek, hane)m; amelyet csak náluk ellenőriznek, olyan ellenőrzési és könyyveztesi szabályokat léptettek életbe, amelyek a f orgalmiadóellenőrök legjobb korszakára emlékeztetnek. Ha nem tartja be a kereskedő — aki, mondóm, nem is fizeti a lisztforgalmi adót, hanem csak azt ellenőrzik nála — a könyvvezetési kötelezettségiét, akkor olyan bírságokkal sújtják, amelyeket ez a kereskedő megfizetni' nem trcuL Saját szememmel láttam egy pénzügyigazgatósági határozatot, amely szerint a lisztforgalmi adó. ellenőrzési könyvvitelének be nem tartása miatt egy kereskedőt, egy kis szatócsocskát 200 pengőre büntettek meg akkor, amikor általánosságban 200 pengőt egy ilyen szatócs egy hónapban nem vesz be, éb ugyanakkor bírságot enynyit szabtak rá. (Jánossy Gábor: Nem fellebbezett? — Gaal Gaston: A fellebbezés bélyegbe kerül, képviselő úr!) T. Ház! Amíg a gazdamoratórium a gazdákra nézve helyzetük könnyítését jelentette,