Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

Az országgyűlés képviselőházának 96. renc: Ez a rendezés alatt álló birtokokra nem lehetséges! — Farkas István: Bethlen István 2%-ot követelt! — Pintér László: Ez is magas!) Azonban az én elgondolásom nem a kamaton sarkallik. Hangoztatom, hogy egyedül a kamat redukciója nem segít, ez nem megoldás. (Beüki Gyula: De a legfontosabb! — Pintér László: Már ez is nagy lépés volna!) Az 500 holdnál nem nagyobb birtokkategóriáknál a 6%-on felül, korábban kifizetett kamatokat az adósság tőkéjéből le kell venni. (Meskó Zoltán: Tőketörlesztéssel!) Követelem a 10 holdon aluli birtokok közteherhátralékainak teljes elengedését, a 10 és 20 hold közötti birtokokon a köztelherhátralék kétharmadának, a 20 és 50 hold közötti birtokokon felének, az 50 és 100 hold közötti birtokokon egyharmadának, a 100 és 200 hold közötti birtokokon egynegyedének, a 200 és 500 hold közötti birtokokon egyötödének az elengedését Követelem az adókésedelmi kamatnak legfeljebb 4%-ra való leszállítását. Amit én kimutattam a földadó hajmeresztő depressziójáról, igazságtalanságáról, antiszociális voltáról, amely egyáltalában alapja a beteg magyar adórendszernek, mert hiszen a földadóra van minden alapozva, komoly adóreform után kiált a földteherrendezéssel kapcsolatban és e reformban nem^ a létminimumnak olyan mértékű megterhelését, mint ma van, hanem ellenkezőleg, a létminimumnak az európai viszonyoknak megfelelő adómentességét (Pintér László: Katasztert! Uj katasztert kellene!) és azonkívül az adó határozott és komoly progresszióját. A magántartozásokat illetően, amint említettem, nem arra gondolok, hogy egyszerűen a föld magántertheinek bizonyos része mechanikusan,- szándékosan elengedtessék, ahogy azt, mondjuk, a román földteherrendezés megalkotta. De akik ma azt mondják, hogy a kamatleszállítás magában is elég a teherrendezéshez, (Meskó Zoltán: Az már nem segít!) azok nem tudják, hogy ha ma a megterhelt, árverés előtt álló birtokok tényleg árverésre bocsáttatnának, nyilvánvalóan a bekebelezett terhek igen tekintélyes hányada nem találna kielégítést. Nyilvánvaló dolog tehát, íhogy igenis lesznek és kell, hogy legyenek olyan hitelezők, akik nem fogják száz százalékban megkapni a maguk követelését. (Meskó Zoltán: Senki sem kapja meg!) Minél tovább húzódik a földteherrendezés radikális megoldása, annál kisebb hányadot fognak a hitelezők megkapni, mert annnál jobban süllyed az egész gazda világ és az adósságnak annál kisebb hányadát tudja kedvezőbb körülmények közt is esetleg visszafizetni. Mindenesetre megkönnyítené a földteherrendezést, ha általános vizsgálat tekintene bele a földterihekbe és megállapítaná az uzsoratételeket. Aki a falusi életet ismeri, nagyon jól tudja, hogy milyen hallatlan mértékben dúl az áru- és hiteluzsora. Ha az áru- és hiteluzsorából eredő teljesítéseknek a megengedett mértéken felüli részét a magán terhekből levonnák, ezzel mindenesetre erős megkönnyebbülést lehetne éppen a fahusi kisgazdaság számára teremteni. Hangoztatom, nem mechanikus tőkeredukcióra gondolok. De mégis felfogásom szerint ahhoz, hogy tényleg komoly megkönnyebbülés következzék be a falvakban, a törvényesen beállítandó konverziós eljárásnak végeredményben körülbelül a következő mértékben kellene a föld magántérheit csökkentenie birtokkategóriák szerint. A 10 holdon aluli kisülése 1932 június 3-án, pénteken. 89 birtok tőketerheit átlagosan 50%-kai, a 10—20 holdais kategóriákban 40%-kai, a 20—50 holdas kategóriában 30%-kai, az 50—100 holdas kategóriában 20?»-kai, és a 100—200 holdas kategóriában 10%-kai, A megmaradó terheket pedig a kisbirtoknál, mondjuk 100 holdig teljesen hoszszú lejáratúakká kellene átalakítani, a középbirtoknál pedig legalább felerészben hosszúlejáratú tartozásokká. T. Ház! Lehetnek itt a Házban bőségesen olyanok, akik ászt mondják, hogy ez túlságosan radikális reform .(Meskó Zoltán: Dehogy radikális! Nagyon mérsékelt, nem radikális!) Ez azonban csak látszat. Elnök: Képviselő úr, méltóztassék beszédét befejezni! (Meskó Zoltán: Egyáltalában nem radikális!) Méltóztatott az elnöki figyelmeztetést hallani? vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Néhány mondattal befejezem. Javaslatom megtámasztására csak azt akorom még felhozni, hogy & bankok és a tőke szempontjából mindenesetre sokkal kisebb veszteség az, ha a középbirtok és a kisbirtok kategóriáiban bizonyos követeléseiről a tőkének le kell mondania, mintha ezzel szemben bekövetkezik az infláció, — már pedig ennek be kell következnie, ha nem lesz meg a földteherrendezés megfelelő formában — amikor is az infláció idején nemesaík egyes kategóriáknál és nemcsak egyes vagyonrészek, egyes kölcsönök vettetnek alá mérsékelt redukciónak, hanem minden vagyon; nem is tíz, nem húsz, és nem ötvenszázalékos redukciónak, hanem esetleg sokkal nagyobbnak, esetleg 100 vagy 200 százalékosnak vagy ma nem is lehet megállatpítani, milyen százalékos redukciónak, hiszen az infláció természete éppen az, hogy megállíthatatlan. Éppen az infláció megakadályozására és a pengő állandóságának biztosítására szükséges ez a földteherrendezés, még pedig minél előbb. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés és éljenzés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Kocsán Károly! Kocsán Károly: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a miniszter úr tegnap esti beszédéből néhány kijelentést kiemeljek. Nagyon helyes, hogy egyszer már felelős helyről hangzik el az a kijelentés, hogy ne írjunk minden bajt a világgazdasági helyzet következményeinek számlájára. Igaz, hogy legnagyobb nyomorúságunk ebből származik, de ettől eltekintve, van még nagyon sok kérdés, amely nincs teljesen összefüggésben a világgazdasági helyzet romlásával. Ezt nagyon helyesen állapította meg a miniszter úr. Ez ad okot arra, hogy azt kívánjuk, hogy azokkal a kérdésekkel, amelyek nincsenek szoros összefüggésben az említett helyzettel, mégis foglalkozzunk és minden erő koncentrálásával igyekezzünk ezeket a kérdéseket megoldani. Másik megállapítása és célkitűzése a miniszter úrnak az, hogy a mezőgazdasági termelést rentábilissá akarja tenni. Ez nagyon helyes célkitűzés, mert nem tartható fenn az az állapot, amelybe beleestünk, hogy évek hosszú során át ráfizetéssel kell dolgoznunk és hiába küzd és harcol a magyar dolgozó mezőgazdasági osztály, munkájának megfogható eredménye nincs. Harmadik kijelentése a miniszter úrnak az, hogy az államnak minden erejével fenn kell tartania a minőségi és a többtermelést.^ Fontos ez a kijelentés azért, mert az elmúlt időben éppen a ráfizetéses termelés követikezményekép-