Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

Az országgyűlés képviselőházának 9 kötelezettségeiknek betartására szoríttassanak, ha azonban ez nem sikerülne, kénytelen a kor­mány rálépni a represszáliák útjára. A minisz­ter úr figyelmét felhívom arra, hogy addig is, amíg kifelé rendet tudunk teremteni, a minisz­ter úrnak különös gondját képezze, nem tudná-e belső eszközökkel legalább enyhíteni azt a válságot, amely a termés értékesítése te­rén fennáll. Például nálunk a télen az állat­áraknaJk hirtelen leesését és lenyomását sok tekintetben az is befolyásolta, hogy falun az adóvégrehajtások és az adófizetési kötelezett­ség teljesíthetése végett szükségessé vált kény­szereladások miatt igen sok állat került piacra. Egyik gazdának az állata lenyomta a másiknak az árát. Ausztria ezen segített. Nem akarok itt egy új központot javasolni, mert nagyon rossz tapasztalataim vannak mindenféle központok­kal, Ausztria azonban de facto «jól» megcsi­nálta a Viehverwertungsstelle-t, amely a falun ilyen kényszereladásra kerülő állatokat meg­vette és azokat bizonyos csoportokban és sor­rendben felküldötte a st. marxi marhavásárra. Ezzel meg tudta akadályozni, hogy az a gazda, aki köztartozásai fejében kényszerül az állatát eladni, azt elkótyavetyélje, mert hiszen nálunk ez történt. Itt azt a vádat kell emelnem bizo­nyos kategóriák felé, hogy bár szinte ingyen kapták meg az elkótyavetyélt állatokat, azt lát­juk, hogy a hús ára emelkedő tendenciát mutat. (Ügy van! jobbfelől) Ezt az állapotot a kor­mány nem tűrheti, itt kénytelen lesz belenyúlni, mert lehetetlen, hogy nyugodtan nézze, hogyan használják ki egyes kategóriák ezt a konjunk­túrát, amelyek még ma is száz százalékot akar­nak keresni az üzleteken. T. Ház! Egy-két olyan kérdéssel is akarok itt még foglalkozni, amelyet ma nem vetettek fel erről az^ oldalról. Az agrárfrontnak egyik kívánsága és e front nevében arra kérem a miniszter urat, hogy ezt minisztertanácson képviselje s a mai devizagazdálkodásra vonat­kozik: Itta vita során meggyőződhetet a kor­mány^ arról, hogy de facto ma mi, agráriusok, földből élő és termelők, ismét oda jutottunk, ahol a háború alatt voltunk. A háború alatt is mi hoztuk az állatok és a termény árának ma­ximálása, rekvirálása révén a legtöbb áldoza­tot. A mai devizagazdálkodás ennek az egy­oldalú elbánásnak egy új, leleplezett formája. Mi de facto akkor tudnók valahogyan regresz­szálni magunkat a mai válságos időben, ha azt a devizát, amelyet azért a kiszállított állatért és terményért fizetnek, saját értékében meg­kapnánk. De facto mi így minden kiszállított agrártermék után 30% adót fizetünk. Viszont nem tagadható, hogy egyes ipari nagyvállala­tok, melyek devizát kaptak, kétszer szedték le a tejfölt az üzletről. T. Ház! A kultuszvita során sok szó esett a mezőgazdasági népoktatásról. En a földmíve­lésügyi miniszter urat arra kérem, hogy igenis, érvényesítse befolyását a kormány kultúrpoli­tikájára. Egészen egyetértek azzal, amit Ko­csán t. barátom beszédében felhozott: kell, hogy egész nevelésünk tengelye a gazdasági nevelés legyen és mert agrárállam vagyunk, különösen falun ennek a nevelésnek tengelye legyen az agrártudás, ahogy viszont városokban az ipari és kereskedelmi szaktudás. (Helyeslés jobbfe­lől.) Itt a vita során több képviselő úr felve­tette a kérdést, miért buktak meg ezek a ba­romfifarmok. Megmondom őszintén. Megbuk­tak többek között igenis azért, mert sok ember könnyelműen nem arra fordította azt a köl­csönt, amire kapta, és azért is, mert meg­'. ülése 1932 június 3-án, pénteken. 87 felelő szakmunkás sem a baromfitenyésztés te­rén, sem a kertészet, sem a méhészet terén nincs, pedig mindezek olyan ágai a gazdaság­nak^ amelyek még beláthatatlan lehetőséget nyújtanak az agrártársadalom részére. En a miniszter urat arra kérem, legyen erre is figye­lemmel, rengeteg munkanélküli munkást és in­telligens embert el lehetne helyezni ezeken^ a területeken. Ezek még mindig megélhetést nyújtanának, de nincs hozzá szakértő munka­erő. Különösen a kertészet terén hol vagyunk még? Magam tapasztalásából tudom, hogy nem lehet Magyarországon találni két kertészeti szakértőt, aki egy kertészeti problémában egy álláspontot foglalna el. (Ellenmondás a közé­pen.) Ez így van, képviselőtársaim, csak egy példát mondok, mivel látom, hogy beszédidőm lejárt. (Malasits Géza: Hála a jó házszabályok­nak!) Itt van a kecskeméti baracktermelés. Ki­mondották, hogy mivel a barackfát megüti a guta, ha vadbarackfaalanyra ojtják, szilvára kell ojtani. Kezdtek ojtani mirabolánalannyal és miért? Azért, mert a faiskolák nagyszerű üzletet csinálnak a mirabolinalanyú barack­ból, tudniillik ez a fajta hirtelen nő meg, a csemetéje mutatós. De azt nem mondották meg, hogy ezt a fajtát csak agyagos területre lehet ültetni, mert homokos területen elcsenevészese­dik. Most az egész ország tele van ültetve mi­rabolánnal és öt év múlva fogjuk látni a ká­rát. Saját tapasztalatomból tudom," hogy itt még igen sok a teendő és agrártömegeinknek kitanítása szempontjából is rettentő hiányok vannak e téren, pedig a kisgazda nem búzájá­ból fog megélni, hanem a gazdaság mellékter­ményeivel erősítheti exisztenciáját. Arra kérem a miniszter urat, hogy ezeket a szempontokat legyen szíves figyelemmel kí­sérni és politikájába lehetőleg kapcsolja be ezeket, hogy ezek a kérdések is megoldásra ta­láljanak. Egyébként a címet elfogadom. (He lyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: vitéz Bajcsy Zsi­linszky Endre! vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Képvi­selőház! Sok tekintetben egyetértek Pintér László t. barátorn kívánságaival és a magam részéről mindig örömmel látom, ha a másik oldalon is szót találnak becsületes agrárkíván­ságok ós az agrárdemokráeia. De éppen az agrárdemokrácia tekintetében nem értünk egyet. Amikor azt mondja a t. képviselő úr, hogy ne nagyon kategorizáljunk nagybirtok és kisbirtok között... OPintér László: A hitel­kérdésben!) — a hitelkérdésben is, t. képviselő úr, — akkor bizonyára nem ismeri azt, hogy mennyivel rosszabb helyzetben van ma min­den tekintetben, éppen a hitelkérdésben is a kisbirtokos mint a nagybirtokos. (Pintér László: Egyformán rosszul van mindegyik. A napszámosra is kell gondolni! — Szeder -Fe­renc: Ha kezére jut a föld egészen más lesz. — Zaj,) Elnök: Csendet kérek! Tessék a szónokot szóhoz engedni. (Zaj.) Csendet kérek. A szónok az előző szónok beszédével foglalkozik, ne tes­sék ebben zavarni. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Előttem szólott képviselőtársam nem veszi tekintetbe azt sem, hogy egészen más szociális feladato­kat tölt be a kisbirtok, mint a nagybirtok, hogy a nagybirtoknak az a mértéke, amely ma Magyarország gazdasági életét valójában tönkreteszi, fenn nem tartható (Pintér László: Ebben teljesen igaza van!) és amíg egészséges birtokmegoszlás be nem következik, addig ko­12*

Next

/
Thumbnails
Contents