Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. külkereskedelmi mérlegünkben, mint majdnem egész állatkivitelünk. T. Ház! Egyik-másik képviselő úr rátért az Alföld fásításának kérdésére is. Tekintve, hogy éppen a fakérdéssel foglalkoztam, szeretnék rámutatni arra az igazságtalanságra, amelyben a belföldi fűrészacnyag a külföldivel szemben részesük A belföldi fűrészanyagot négy-öt kézen keresztülmenve, mindannyiszor forgalmiadóval sújtják, a külföldi fűrészanyag ellenben forgalmiadó nélkül jön be az országba. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Hogy mi a külföldnek adjunk meg minden előnyt a belföli áruval, a belföldi termeléssel szemben, e-a azt hiszem^ ebben az országban egyedül áll. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A forgalmiadóval szemben csekélység volna, — cirka egymillió köbméter nyersen az a fűrészanyag, amelyet beho&nak az országba — ha minden köbméter után csak 1 pengő illetéket vetnénk ki. Ez 1 millió pengőt jelentene, amit az Alföld fásítására lehetne fordítani. Az az 1 pengő, amellyel mint céladóval megterhelnők a külföldről behozott fát, amely most forgalmiadómentesen kerül az országba, nem lényeges tétel, mert egy deszkánál még 2—3 filléres differenciát sem jelent. T. Ház! Most még rá kívánok röviden térni a belföldi állatforgalmat gátló okokra, amelyekről mindenki meggyőződést szerezhet, ha a ferencvárosi vásár egy elszámolását valaha a kezébe vette. (Holitscher Károly: Ügy van! Külön állam az államban!) Itt a fővárosi vásárpénztár 16 tételben olyan díjakat szed össze, amelyek mind a gazdának és a fogyasztóközönségnek zsebére mennek. Itt határozott és gyökeres reformot kívánok. A főváros pedig nem lehet állam az államban. Nemcsak a szedett díjak csökkentéséről van itt szó, hanem arról a furcsa állapotról is, hogy az egyik díj percentuális alapon van megállapítva, a másik díj pedig darabszám szerint. Egyáltalában nincsen szükség arra, hogy a díjak 16 tételben legyenek számolva, mert méltóztassanak elhinni, én, aki egy nagyobb üzemet vezetek, tudom azt, hogy mit jelent 16 tételben elszámolni valamit s annak kontrolját és rovancsolását vezetni. Tudom azt, hogy micsoda adminisztrációba kerül ez, amikor pedig mindezeket a díjakat, amelyeket a vásárpénztár, a főváros és az államkincstár szed, bizonyos mértékben egyszerűsíteni lehetne 3—4 tételben. Ez föltétlenül az adminisztrációnak óriási lecsökkenését jelentené. Már pedig arra, hogy mi, gazdák fizessük meg azt a túladminisztrálást, amely ^mind a vásárpénztárnál, mind az államkincstárnál ebből a szempontból folyik, semmiesetre sem vagyunk hajlandók. Fel kívánom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét hívni arra, hogy a vásárpénztár a napokban 25 oldalas memorandumot terjesztett be a fővárosnak, — bocsánatot fogok kérni, ez titok, de mégis felhozom, — amelyben bebizonyítja azt, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan, az ' óriási állatforgalomcsökkenés folytán a vásárpénztár jövedelme visszamenőben van és azt kéri a főpolgármestertől, hogy a vásárpénztár által szedett díjakat megfelelő módon emelje. (Mozgás a jobb- és a baloldalon.) Ez ellen, a gazdatársadalom nevében is a leghatározottabban tiltakoznom kell (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) és kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy erélyesen még csirájában fojtsa el ezt a kísérletet, (Helyeslés.) En azt is elismerem, — áttanulmányoztam KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ IX. ülése 1932 június 2-án, csütörtökön* 49 a dolgot és objektív szoktam lenni — hogy a vásárpénztárnak ebben a memorandumában nagyon sok életrevaló egyéb gondolatai is vannak, amelyek megvalósításra várhatnak, kivéve azokat az emeléseket, amelyeket a bőrünkre akarnak megvalósítani. De itt is kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a főváros, mielőtt ezekben a többi kérdésekben határozna, a gazdaérdekeltségek, a kereskedelmi és húsipari érdekeltségek meghallgatása nélkül ezen a jelen rendszeren semmúesetre se változtasson. Ezek az érdekeltségek feltétlenül meg fogják találni azt a logikus bázist, amely esetleg szükségessé teszi, hogy a most fennálló vásárrendszeren változtatások eszközöltessenek. Mint utolsót, fel kívánom hozni, hogy a Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesülete jövő vasárnap nagygyűlést tart, amelyben & gazdatisztek és erdőtisztek elég jogosan az ő saját kérdéseikkel foglalkoznak, úgy a gazdatiszti törvénynek bizonyos tekintetben való megváltoztatásával, mint a nyugdíjkérdéssel és azzal, hogy az ezer holdon felüli birtokok csakis okleveles gazdatisztet tarthassanak. Azt hiszem, hogy gazdatársaim nevében is kijelenthetem, hogy mi a gazdatisztek törekvéseit ebben az irányban a legmelegebben pártfogoljuk. (Helyeslés jobbfelől.) Annak az úgynevezett falusi intelligenciának, amely arra hivatott, hogy a jövőben a termelés mennyiségi és minőségi fokozásával is az országot kimentse a mostani bajból, a parlamentnek is kötelessége lesz a hóna alá nyúlni és azokat a sérelmeket, amelyeket ők felpanaszolnak, feltétlenül magáévá tenni. Itt nem kívánok a részletekre kitérni, de tény az, hogy többé-kevésbbé minden osztálynak megvan a maga érdekképviselete, amelyik küzd a saját érdekeiért, és ma éppen a gazdatisztek azok, akik a legmostohább viszonyok között vannak. Ezerszámra vannak munka nélkül, kenyér nélkül és ki vannak téve annak, hogy végigszolgálhatnak 30—40 évet a nélkül, hogy tudnák, hogy életük végén nyugdíjban részesülnek-e, vagy koldusbotra fognak-e jutni. En újra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a külkereskedelmi forgalmunkat, illetőleg állatforgalmunkat illetőleg méltóztassék minél nagyobb súlyt helyezni ezekre a kérdésekre, mert meggyőződésem az, hogy más mentsége ennek az országnak nincs, mint minél többet és minél jobbat az országból exportálni, mert az a helyzet, hogy az a deviza, amit mi kapunk, képes csak végeredményben az ország termelőképességét megadni. A deviza szempontjából csak azt a szózatot kívánom a Nemzeti Bankhoz eljuttatni, hogy téves politikai úton haladunk, ha a termelést megöljük, mert sok számító gazda van ebben az országban, aki nem lesz hajlandó a jövőben portékájára ráfizetni, a hizlalást be fogják szüntetni, beszüntetett hizlalás mellett kivitelünk nem lesz és a jövő szempontjából a termelés meg fog bénulni. Miután a földmívelésügyi miniszter úr személyében megtalálni vélem a garanciákat ezen kérdések tekintetében, a földmívelésügyi tárca költségvetését tisztelettel elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Elnök: Szólásra következik? Takács Géza jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Ház! Mi, akik nem egy költségvetési vitában vettünk részt, érdekes tapasztalatokra tettünk szert ennél a költségvetési vitánál. Más alkalmakkor többé-kevésbbé mindezek a kérdések csak a baloldalról haag7