Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-103

534 Az országgyűlés képviselőházának 103. ülése 1932 június 11-én) szombaton. rendszernek kell a domináló szerepet játsza-, nia és ahol a népesség nagyobb részének közvetlenül is a földmívelés'ből kellene megélnie, csakis az lehet, amely mellett a kisember és a kisbirtokososztály egyrészt meg tudja tartani azt a földet, amije van, másrészt pedig a földdel foglalkozó népesség, és pedig úgy^ az agrárproletariátus, mint a kisbirtokososztály, meg tudja szerezni azt iái földet, hozzá tud jutni ahhoz a földhöz, amelyre szüksége van, hogy munkaerejét minél intenzívebben kihasználhassa. Ha ebből a szemszögből nézzük a legutóbb eltelt tízév gazdaságpolitikáját, akkor csakis azt állapíthatjuk meg, hogy ennél szerencsétlenebb korszaka nem volt még a magyar gazdaságpolitikának. Nemcsak amiatt, mert ez a korszak Trianon után következett, hanem Trianontól teljesen) függetlenül is. Ez alatt a rövid tízév alatt, sőt ennek is csak a második felében a földiníveléssel foglalkozó népesség nem tudta megszerezni azt a földet, nem tudott hozzájutni ahhoz a földhöz, amelyre szüksége lett volna expanzitásának megfelelő arányban és ahhoz mérten, hogy tényleg kifejthesse a nemzet érdekében és a termelés érdekében is minél nagyobb fokban munkaerejét és munkaképességét. Elnök: Az, öt perc idő letelt. Megállapítom, hogy a Ház, nem tanácskozóképes. Az ülést tíz perere felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó Mojzes János képviselő

1 urat illeti, aki beszédét már megkezdette. Mojzes János: T. Képviselőház! A legutóbb eltelt tízév alatt az, ország mind!jóbban szaporodó népe nemcsak hogy nem tudott hozzájutni expanzívitásának megfelelően a magyar fíöildíhöz, hanem ez alatt a rövid) idő alatt a magyar mezőgazdaság, különösen a kisbirtokososztály teljesen eladósodott, teljesen elpusztult. Azok az intézkedések, amelyékre akár ennek a kormánynak, akár más kormánynak rá kell szánnia magát, ha a magyar mezőgazdaságot és azon keresztül az egész magyar mezőgazdasági életet meg akarja menteni, kettős irányúak: egyrészt meg kell menteni az eladósodott és a pusztulás szélén álló kisbirtokos-osztályunkat, másrészt pedig új földbirtokpolitika bevezetésével, a latifundiumok és hitbizományok kötöttségének megszüntetésével, telepítéssel, új falvak létesítésével kapcsolatban szaporítanunk kell az önálló gazdasági exiszteneiákat, a fogyasztóknak és az önálló adóalanyoknak számát. Végül pedig ezen intézkedések kiegészítéséül olyan gazdasági és pénzügyi politikát kell itt állandósítanunk, amely megakadályozza azt és elejét veszi annak, hogy azok a gazdasági bajok és rendellenességek, amelyek ma pusztítják ezt az országot, itt még egyszer lábrakaphassanak és még egyszer arra a lejtőre juttathassanak bennünket, amelyen ma állunk. Nem akarok részletesen foglalkozni a földteherrendezés kérdésével. Ezzel a kérdéssel kimerítően foglalkoztam a pénzügyi tárca költségvetésének vitája során. Hogy azonban ma ismét kénytelen vagyok röviden visszatérni erre a kérdésre, teszem ezt azért, mert a t. pénzügyminiszter úrtól azokra az intézkedésekre vonatkozólag, amelyeket akkor szóvátettem, semmiféle választ nem kaptam. Amikor én itt a rendelkezésemre álló egész idő alatt foglalkoztam a moratórium és a kamatredukció kérdésével, a t. pénzügyminiszter úr pedig beszédemnek csupán egy mondatára válaszolt, erre azonban hosszasan és kimerítően, arra a mondatra, amely csak jelentéktelen epizódja volt egész beszédemnek, arra, amit a monoklis és raccsoló diplomáciára mondottam. Ellenben nem adott választ a t. miniszter úr a moratórium vagy a kamatredukció kérdésére vonatkozólag. Most tehát azért teszem szóvá ezt a kérdést, hogy határozati javaslat formájában is benyújthassam azokat az. indítványokat, amelyeket az eladósodott kis- és középbirtok megmentése érdekében feltétlenül és halaszthataitlanul szükségesnek tartok. Szóváteszem ezt azért, hogy a Háznak is módjában álljon állástfoglalni ezekben a kérdésekben. (Helyelés babfelől.) Első határozati javaslatom a következő (olvassa): «A Képviselőház utasítja a kormányt, hogy az úgynevezett földteherrendezési eljárásba bevont birtokra vonatkozólag a teherrendezési eljárás telekkönyvi feljegyzésével járó moratórium terjesztessék ki a zálogleveleken alapuló akár külföldi, akár belföldi eredetű törlesztéses kölcsönökre is és az erről szóló törvényjavaslatot a kormány 15 nap alatt terjessze a Képviselőház elé». (Helyeslés a baboldalon.) Ez a kormány egyetlen egy lépést sem tett abban az irányban, hogy ezeket az eladósodott birtokokat megmentse. Az a bizonyos földteherrendezési törvény, amelynek alapján bizonyos számú birtokot, 13.000 birtokot bevontak a földteherrendezési eljárásba, még a múlt kormány műve. Ha azonban nem terjesztik ki azt a moratóriumot, amely a földteherrendezés telekkönyvi feljegyzésével jár, a zálogleveles törleszlesztéses kölcsönökre vonatkozólag is, akkor az egész földteherrendezési törvény teljesen illuzórius, annak semmi eredménye nem. lesz, mert a téherrendezési eljárásba bevont birtokok közül alig van olyan birtok, amelynek ne lenne ilyen zálogleveles kölcsöne. Már pedig ezek miatt a pénzintézetek továbbra is akadálytalanul árvereztethetnek. (Lázár Miklós: Sajnos, így van!) Második határozati javaslatom a következő (olvassa): «Ha a hitelnyújtó vagy hiteltközvetítő pénzintézet akár belföldi, akár külföldi eredetű, záloglevélen alapuló kölcsön miatt vezet kielégítésii végrehajtást, illetve árverést az adós ellen, az adóson nem áll jogában nagyobb összeget behajtani tőkekövetelése fejében, mint amennyi a záloglevelek értéke vagy árfolyama, de legfeljebb azt a százalékát, illetve hányadát árvereltetheti el a jelzálogul lekötött földvagyonnak, amely százaléknak vagy hányadnak megfelelt a ielzálogos összeg a zálogszerzés idejében a jelzálogul szolgáló földvagy on értékéhez viszonyítva». (Elénk helyeslés balfelől.) Ezt a határozati javaslatomat pedig azért nyújtom be, — és szükséges, hogy a Képviselőház ebben a kérdés'ben is állástfoglaljon — mert ma köztudomású dolog az, hogy ezeknek a zálogleveleknek árfolyama a névérték egyharmadára vagy egynegyedére esett vissza. Nem tartom tehát megengedhetőnek, hogy amikor a pénzintézetek ezeket a zálogleveleket, amelyeken az adósságok alapulnak, a névérték egyharmadáért vagy egynegyedéért összevásárolhatják, aminthogy túlnyomórészt már össze is vásárolták, akkor az adósokon a teljes névértéket, az egész 100%-ot, sőt költségekkel, storno-