Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-103

532 Az országgyűlés képviselőházának 103. illése 1932 június 11-én, szombaton. gas ,iövédelmekhez, amelyeket egy maroknyi kartelligazgató élvez ebben M országban f ak­kor, amikor odáig megy a pénzügyi kormány­zat és az egész kormányzat, hogy például nemcsak a 80—100 pengős fizetésű köztisztvise­lőktől vesz el 20 pengőt, ami pedig kenyérre kellene a családnak, de odáig mennek, hogy^ a rendőrlegénység élelmezéséből napi 17 fillért vesznek el. Amikor annak a közrendőrnek napi 17 fillérére is szüksége van ennek a kor­mánynak, akkor bűn a tisztesség ellen, bűn az erkölcs ellen ... Elnök: A képviselő urat e sértő kifejezé­séért rendreutasítom. Esztergályos János: ...bűn a józan ész ellen, hogy ugyanakkor engedték, hogy a nagy­bankok tönkretegyenek száz- és százezer apró kisexisztenciát, amikor pedig a bankok úgy felhizlalták magukat, amire az országban ed­dig példa nem volt. En^ tehát azt kérem, hogy emberies politikát csináljanak az urak, vagy pedig ha nem akarnak, akkor takarodjanak a fórumról. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóz­tassék ilyen kifejezéseket használni, hanem méltóztassék a parlamenti illem által megkí­vánt kifejezésekkel élni. Esztergályos János: T. Ház! A múltkor azért kaptam rendreutasítást, mert azt mond­tam, hogy pusztuljanak, most parlamentáris akartam lenni. (Derültség. — Eckhardt Tibor: Még egy synonimát kell kitalálni!) Nehéz ki­találni. (Derültség.) De itt vaoinak a háború áldozatai. Itt van­nak a hadirokkantak, a hadiözvegyek, a hadi­árváik, a hadilkölcsön jegyzők, akikkel szemben . az állam adott szava köti a kormányzatot, hogy a meghozott áldozatok ellenében ,az ellenértéket meg fogják találni azok a félistenek, akik hosszú esztendőkön keresztül ott rothadtak a lövészárCkok pocsolyáiban, akik feláldozták egészségüket, testi épségüket, akik életüket áldozták fel, és itt maradt az anya, a hitves, a gyermek. Ezeknek azt Ígérték, amikor felvi­rágozva elmentek zeneszó mellett a pálya­udvarra, hogy ha majd hazajönnek, akkor a nagy áldozatok után meg fogják találni ebben az országban az emberhez méltó életet. T. Képviselőház! Tizennégy esztendeje an­nak már, hogy az utolsó ágyúdörgés elhang­zott, tizennégy esztenldleje annak, hogy béna és csonka testüket hazavonszolták idegen: terüle­tek frontjairól a magyar bakák, a magyar ka­tonák, tizennégy év óta várják azt, almit nekik beigértek, várják laizt, íbogy emberhez méltó élethez jutnak. Tíz esztendő óta, mióta mi. szocialisták, itt ülünk ezekben a padokban, minden aidlandó alkalmat megragadtunk larra, hogy felszólalásainkban követeljük a kormány­zattól, hogy teljesítse azt a becsületbeli köte­lességét, amellyel tartozik a háború károsult­jainak, hogy adjanak a hadirokkantaknak em­berhez méltó életet s tegyék lehetővé azt, hogy az a hadiözvegy, iaki mindenét elvesztette, aki a. legszentebbjét elvesztette, aki gyermekeinek atyját, az ő kenyérkeresőjét, ápolóját és támo­gatóját elvesztette, emberhez méltó; életet _ él­hessen, hogy neki emberhez méltó életet bizto­sítsanak, hogy a hadirokkantaknak, a hadiár­váknak olyan fizetést, olyan járulékot adjanak, amely mentesíti őket a gondoktól. A válasz mindig az volt, — nagyon előkelő miniszteri ajkakról hangzott el évekkel ezelőtt — hogy az állam legfőbb gondját képezi az, hogy a hadi­rokkantak, ia hadiözvegyek, a ha)clïikarosultak megkapják azt, amit ők kívánnak. T. Ház! Az előkelő ajkak elnémultak, d« nem némultak el, mert nem némulhattak el azok, akik teljes joggal igényt tartanak arra, Ihiogy velük szemben a kormányzat megértő legyen és nekik becsületes emberi életet bizto­sítson. Azokkal a pénzekkel, amelyeket itt kü­lönböző címeken elherdáltak, amelyeket külön­böző luxuscélokra elköltöttek, — nem beszélek most már a lillafüredi botrányos építkezésről éís költekezésről, de beszélek egyéb különböző luxusdolgokról, mint amilyen például a sze­gedi amla-asztalterítő, amely 200.000 r pengőbe került, mint amilyen egy angol fajménnek be­hozatala, amely 360.000 pengőbe került és végig végtelen számokat lehetne felsorolni, amelyek nélkül ez a szerencsétlen, agyongyötört ország meglehetett volna — ezekkel a pénzekkel segí­teni lehetett volna ezeknek a szerencsétlenek­nek nyomorán és szenvedésein. Ugyanakkor, amikor ismételten elhangzott, hogy nincs pénz a hadirokkantak részére, nincs pénz a hadi­özvegyek részére, akkor egész vígan osztották — nem a hadirokkantak, hanem előkelő ma­gyar urak hozzátartozói részére a megélhetést biztosító különböző engedélyeket- Moziengedé­lyeket, trafikengedélyeket osztogattak olyanok részére is, akik a trafik felé talán egy eszten­dőben egyszer mentek el, amikor be kellett hajtani, illetve fel kellett venni abból a trafik­ból vagy moziból eredő jövedelmet. (Berki Gyula: Elég helytelen! Bizony!) T. képviselő­társam, erre az volna az illő válasz^ hogy jobb ma egy megtért bárány... (Mojzes János: Mint holnap egy megtérő elefánt! — Derült­ség.) Így valahogy, t. képviselőtársam. Én azonban félhívom t. képviselőtársam figyelmét, aki tíz esztendő óta ül azokban a pad'okban, (Berki Gyula: Tizenkét esztendő óta!) — igen, tizenkét esztendő óta — hogy ezen tizenkét esztendő óta t. képviselőtársam sem csinált egyebet, aimiiCkor itt mi követeltük a hadirok­kantak, a h'adikárosultak részére azt, ami őket joggal megilleti,—mint ellenünk szólt. (Berki Gyula: Ugyan! Ugyan! — Eckhardt Tibor: Félévig ellenzéki volt! Egy fejbólintással le­szavazta azt, amit mi itt követeltünk! — Berki Gyula: Nem vagyok szokva a fejbóllntásokhoz! — Zaj. — Elnök csenget.) Itt van ez a szörnyű probléma! S amikor mi állandóan a hadirok­kantak szenvedéseit terjesztjük a Ház elé, ak­kor azt látjuk a legutóbbi költségvetésben, ihiogy a hadirokkantak tételét 2% millió pengő­vel csökkentették. A helyett tehát, hogy^ emelték volna a hadirokkantaknak, a hadiárváknak juttatandó tételt, a helyett érzéketlenséggel és szőrösszívű­seggel megnyirbálták azt, aminek azután az a szomorú következménye van, hogy most majd kevesebbet kapnak azok a szerencsétlenek. Le­hetséges, hogy ezt is előre megfontolt szándé­kossággal csinálták, mert feloszlatták a népjó­léti minisztériumot bizonyos technikai okok miatt, és a hadirokkantak ügyei a honvédelmi minisztériumba fognak feljutni. Lehetséges, hogy erre gondoltak. Amikor én közbeszóltam itt, hogyha majd a hadirokkantak követelőzni fognak, s ha majd ott kopogni fognak béna lábaikkal és mankóikkal, akkor majd egy hon­védelmi tisztviselő azt fogja mondani: Infan­terist Kovács, kehrt euch, és ki fogják utasí­tani, ha jogos követelését fogja hangoztatni. De itt vannak a hadikölcsönjegyzők. A ha­di kölcsön jegyzők annakidején nagyon sokan, ezren és százezernél is többen, odahordták utolsó filléreiket a haza oltárára, ahogy akkor a jegyzők mondották és ahogy a szószékről hirdették: hozzátok, ami vagyonotok van,

Next

/
Thumbnails
Contents