Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-103
Az országgyűlés képviselőházának 103. ülése 1932 június 11-én, szombaton. 531 A legutóbb, — ha jól emlékszem — amikor bemutatkozott a t. pénzügyminiszter úr, azt mondotta: nem akarok proletárt látni. Variálta az ismert kitételt, ö nem azt mondta, hogy nem akar katonát látni, ő azt mondta, hogy nem akar proletárt, nem akar éhezőt látni. (Mojzes János: Egyebet sem lát!) Most, nyolchónapi pénzügyminisztersége után felteszem a kérdést: vájjon mit tett ő ennek a jelszónak érdekében'? Vájjon könnyítette-e azokat a szörnyű adóterheket, amelyek az ország lakosságát, az ország népét sújtották 1 ? Könnyítette-e nyolc hónap alatt azokat az adóterheket, amelyek úgyszólván lehetetlenné teszik az ország lakosságának, az ország dolgozó népének azt, hogy legalább a kenyérből egyenek eleget. Ezeket az intézkedéseket én sehol sem látom. Az elmúlt napokban, a pénzügyi tárca tárgyalásának befejezésekor az igen t. pénzügyminiszter úr nagy beszédet mondott és beszédében igazolni akarta a pénzügyi kormányzat politikáját. Azt mondotta, hogy az adózás terén óriási hátralékok vannak, amelyeket nem hajtottak be. ö tehát kénytelen lesz szigorúbban kezelni az adóbehajtásokat (Györki Imre: Próbálja meg!) En is azt mondom, amit Györki igen t. képviselőtársam közbeszólás formájában mond: próbálja meg a pénzügyminiszter úr, mutassa meg azt a szigorúságot, hogy ki tud ennek az országnak a népéből több adót még kipréselni, mint amennyit kipréseltek, hiszen ami kipréselni való volt, azt a Bethlen;kormányzati rendszer kíméletlenül, érzés nélkül és lelketlenül kipréselte az ország lakosságából. Hát t. képviselő urak, t. pénzügyminiszter úr, nem látják azt, hogy az egész ország egy romhalmaz! Nem látják-e az elpusztult kisexisztenciák egész garmadáját? Száz és százezer kisexisztencia pusztult el akkor, amidon Korányi t. pénzügyminiszter úr azt a megállapítást kockáztatja meg, hogy az előbbi pénzügyminiszterek nem elég szigorúan kezelték az adókat. Hát ott vannak a kisiparosoknak óriási tömegei, tessék végignézni, tessék érdeklődni az ipartestületeknél, méltóztassék megnézni mindenütt, ott, ahol erre lehetőség és mód van: hány tízezer kisiparos adta vissza iparigazolyányát, elpusztult, tönkrement, teljesen proletárrá vált, mert nem tudta becsületes törekvésével fenntartani iparát, összeroppant, összerogyott az irtózatos terhek alatt, amelyeket az előbbi kormányzat kíméletlenül és lelketlenül behajtott. Hogy mennyire kíméletlen, mennyire szigorú volt a t. pénzügyminiszter úr elődje, erre legyen szabad nekem itt egykét esetet ismertetnem. Felhívom a figyelmét arra, hbgy amikor a nagybankokkal, a nagytőkével szemben kíméletet^ gyakorolt, — és lehetséges, hogy erre is célzott az igen t. pénzügyminiszter úr, — amikor a nagytőkével szemben kíméletes volt, akkor a kisexiszteneiákat, az apró kisembereket a leglehetetlenelbfo r formában zaklatta. Módjában állott az ország adózó közönségéből kipréselni az adminisztráció által behajtandó összegeket. Ott azután nem volt rigorózus, ott azután nem volt takarékos az előbheni pénzügyi kormányzat sem. Itt van például előttem két nyomtatott blanketta, laimfely dupla nyomással van, eléggé költséges, eléggé sokba kerül, és ezzel a két oldalon nyomtatott blankettával felhívásokat küldöttek szét az elmúlt évben, amelyekben a hátralékosokat szólítja fel az adóhivatal, hogy a hátralékot záros határidőn belül fizessék be. A tolankettáról olvasom a következőket. Az összeget későlhb megmondom. Felszólítja az illetőket, hogy a hátralékot 12%-os kamattal együtt annál is inkább sürgősen fizessék be, mert ellenkező esetben a legszigorúbb intézkedéseket lesz kénytelen az adóhivatal eszközölni a hátralékosokkal szemben, mondván (olvassa): «Ennek a hátraléknak az ügyében :az esetleg még folyamatban lévő tárgyalások befejezését, illetőleg a tartozás biztosítását és behajtását a pénzügyi hatóság minden rendelkezésére álló törvényes eszköz teljes alkalmazásával a legsürgősebben és a legerélyesebben szorgalmazni fogja». Váry igen t. képviselőtársam, miután igenlőleg, helyeslőleg int, valószínűleg azt gondolja magában, hogy nagyon helyes ez a szigorú eljárás, nagyon helyes, hogy ilyen kétoldalon nyomtatott blankettával szólítják fel a hátralékosokat, mert a háralékok összege valószínűleg nagy. Hát igen t. Váry képviselő úr és igen t. pénzügy miniszter úr, százával és ezrével bocsátották ki ezeket a felszólításokat, és ebben a rendelkezésemre álló két esetben a hátralék 10 fillér. (Derültség.) Tíz fillér hátralék miatt szólítanak fel százakat és ezreket ilyen blankettával, hogy különbeni végrehajtás, a törvényes rendelkezéseknek minden igénybevételével he fogják hajtani a tíz fillért. Ez az, amire én rá akartam mutatni. (Györki Imre: Ez öli meg az országot!) Oktalan, kíméletlen, meggondolatlan erélyességet tanúsítanak az egyik oldalon, a másik oldalon pedig kíméletesek és semmi olyat nem tesznek, ami esetleg a nagybirtokososztálynak, a kapitalizmusnak, a nagytőkéseknek árthatna. Ha segíteni akarnának az országon, az ország lakosságán, ha segíteni akarnának a munkanélküliség következtében beállott nagy nyomorúságon, akkor meg volna annak a lehetősége, hogy az urak segítsenek ezen, de osztálypolitikát csinálnak, és éppen ezért siketek és vakok lefelé és csak felfelé hajlonganak és csak felfelé kíméletesek, A falu népének nyomorán — már előttem ezekről a padokról elmondották — lehetne segíteni. Abból az 1180 millióból meg lehetett volna a falvak szegényeinek nyomorát szüntetni, vagy enyhíteni lehetett volna, de semmi sem történt. Tessék hozzányúlni a nagybirtokhoz, tessék a 'holtbirtokokhoz hozzányúlni, igen t. kormány, tessék földet adni a falvak népének, tessék lehetővé tenni, hogy a földhözjutáson keresztül fenntarthassák az emberek családjaikat, hogy boldoggá váljék ennek az országnak falusi népe. De nem olyan szerencsétlen, egyoldalú és előre tudatos rosszindulattal kiszámított földbirtokreformot kérünk, mint amilyet csináltak az urak. Kirakat-földbirokreformot csináltak, amelynek szomorú következményeit az urak előrelátták, és ezért csinálták úgy, hogy azoknak legtöbbje, akik földhöz jutottak, nem tudják a föld árát megfizetni és nyomorultabbakká válnak, mint amilyenek^ azelőtt voltak. Olyan földbirtokrefoimot kérünk, amely megfelel, amely igazságos, és amely lehetővé teszi a falvak népének ke nyérhez jutását és boldogulását. De a városi ipari munkásság részére is kérjük és követeljük a munkát elsősorban, és ha nem adnak az urak munkát, ha már minden vagyont és pénzt elherdáltak tíz esztendő alatt ebben az országban, amelyet az adózó nép összeadott, akkor tessék hozzányúlni azokhoz, akik a háború alatt és a háború utáni konjunktúrában teletömték a^ trezorjukat. Tessék hozzányúlni kíméletlen kézzel azokhoz a ma72*
