Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-103

516 Az országgyűlés képviselőházának szervezeteivel érintkezhetik tömegeivel, mert őszintén megmondom — beszéljünk nyiltan és nézzünk szembe az eseményekkel — hogy Magyarországon e pillanatban ez az egyetlen párt van, amelynek tagjai vannak. Mert hogy egy párthoz sokan csatlakoznak egy választásnál, hogy egy népgyűlésen ezren és ezren résztvesznek, éljeneznek s talán közösséget vállalnak egyik vagy másik párttal, ezt elismerem, de lélekben csak a szociáldemokrata pártnak vannak ezidőszerint tagjai. (Müller Antal: Beszervezett tagjai!) Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, én megmondom, hogyan gondolom ezt. Beszervezett tagnak én csak azt tekintem, aki a mai szomorú gazdasági viszonyok között is valami csekély összeggel áldozatot hoz meggyőződéséért és ezzel dokumentálja, hogy ehhez vagy ahhoz az irányzathoz tartozik, mert egy népgyűlésre — akárhova megyünk is ki — népet mindig kapunk; falun más szórakozás nincs, tehát szórakozásból is meghallgatnak minket, de ez nem sokat jelent. Igenis tessék annak az illetőnek, ha párthoz akar tartozni — mert csak azt tekinthetem beszervezett párttagnak — áldozatot hozni, tessék meghozni ezt az áldozatot, hogy egy párt fenntartását minden befolyástól teljesen mentesen lehetővé tehessük. Mármost, ha mi a titkos választójogot az országban bevezetjük és a legközelebbi választáson titkosan fogunk szavazni, kérdem én, ha a polgári gondolat képviselőinek nem adnak módot a szervezkedésre, hogy fog az a választás kinézni? Mondjuk, hogy a vidéki szervezetek megteszik a maguk kötelességét, de tovább megyek, itt van a földalatti szervezedés! Ne tagadjuk: látjuk, hogy minduntalan lefognak egypár meggondolatlan, magáról megfeledkezett, tévtanokat hirdető embert. Látjuk a kommunisták szervezkedését. Látjuk, különösen a földmíves szegénységnél és a mezőgazdasági munkásságnál, hogy a pesti kitartottak, a moszkvai pénzen dolgozók, miképpen fertőzik meg a magyar földmívelő nép szegényebb rétegeit. Bocsánatot kérek, mi történik, ha ezzel szemben nem mehetünk oda és nem világosíthatjuk fel azt a földmíves embert, azt a napszámos embert és nem mutathatunk rá arra, hogy odakünn Oroszországban, Moszkvában, milyen szomorú, milyen elrettentő helyzetben van az a földmíves munkás. Mi lesz akkor, ha nem mutathatunk rá, hogy a szovjet nagyobb dicsőségére és népbolondító programmja dacára, százezrek halnak éhen, hogy. hányan éheznek és hányat fojtanak bek a Dnyeszterbe, akik nem bírják el az ottani állapotokat! Mi lesz akkor, ha nem bírom ezt kifejteni, ha nem tudom a tömegeket felvilágosítani? Ne csodálkozzunk, ha majd lajstrom alapján választunk és titkosan választunk; ha olyan emberek fognak bekerülni és olyanok fognak szavazathoz jutni, akiknek a működése a nemzetre nemcsak hogy nem kívánatos, hanem egyenesen káros. T. Ház! Ezért én mindenkinek szabadon megengedném a szervezkedést az országban, de szigorúan felelősségre vonnék midenkit, aki az államberendezkedés felforgatásáért izgat, aki államérdekeket veszélyeztet. Minden elfogadott programmot tessék szabadon hirdetni. En a szociáldemokratákkal élesen szembenállók. —• tisztességes, becsületes fegyverekkel állok velük szembe —• de bízom a magyar nép hazafiságában, jóérzésében, hogy akkor, amikor szembenállunk egymással, ha mindkettőnket meghallgatnak hűségesen kitart a 1. ülése 1932 június 11-én, szombaton. nemzeti eszme^ mellett, a nacionalista gondolat mellett. Természetesen, ha mi ezt a gondolatot képviseljük, magával a piros-fehér-zöld zászlónak az oromra való kitűzésével, magával hazafias frázisoknak puffogtatásával ezt a kérdést megoldani nem bírjuk. Ez nem elég. Tessék a nemzeti gondolatot telíteni szociális gondolattal. Ha mi nem vesszük he programmunkba a mostani időben a népjólét előmozdítását, ha nem gondoskodunk erről, elvesztünk. Valljuk be, egyetlen mentség van, lejjebb szállni a néphez, jobban mondva a népet magunkhoz felemelni és a nép nagy tömegeiről gondoskodni. örülök, hogy az egységespártnak a kisgazda frakciója végre megszülte az első eleven gyermekét. Tíz évig tagja voltam a frakciónak, sok elgondolásban vettem részt, sok javaslatot dolgoztam k,i magam is, az eredmény azonban minldüg — mint köztudomású — leszerelés volt. Nem tudta a kisgazda-frakció teljes egészében érvényre juttatni programmját, nem tudta még a különböző pontokba foglalt legmérsékletesebb követeléseit sem érvényre juttatni. Hogy mi volt ennek az oka, azt, most nem keresem és nem is tartom ízlésesnek a magáim részéről, hogy erről a kérdésről beszéljek. Leszögezem azonban, hogy igenis örülök, hogy végre olyan 5 vagy 6 pontot állított fel ez a kisgazda-frakció, amelyet a kormánv elfő gaídbtt. Ezen pontok egyike így szól (olvassa); a bel- ési külföldi kamatnak a magyar föld teherbírásával arányos mérséklése, különös figyelemmel a földműves és kisiparos exisztenciákra. — Én is fontosnak tartom a kamatok mérséklését. Azonban nem kaptam választ a pénzügyminiszter úrtól a múltkor arra a beszédemre, amelyben már kifejtettem, hogy maga a kamatmérséklés ma már egyáltalában nem használ. Akár azt a 4%-ot fogadjuk el, amelyet nagyon helyesen és ' tárgyilagosan Gaal Gaston t. képviselőtársam ajánlott, akár azt a 2%-ot, amelyet a volt kormányéinök úr ajánlott, 'ma már ott tartunk, hogy másképpen kell a dolgon segíteni. Belőlem nem beszél a tőkeellenesség, nem vagyok a kapitalizmus ellensége, mert a kapitalista világrend alapján állok, azonban a kapitalizmus túlkapásait igenis ostorozom. Az eladósodott kisgazda kiskereskedő és kisiparos társadalmat, egyáltalában iái kisexisztenciákat csak úgy tudjuk megmenteni, ha gondoskodunk arról, hogy tőkietartozásaikiat valami formában! belátható időn belül ki is tudják fizetni, mert aki nem tud 8%-ot fizetni és tőkét törleszteni, az nem fog tudni 4%-ot sem fizetni a imái nagy tőketartozás mellett. Ezirányban több megoldás volna. A legradikálisabb az, amelyet én vallok és hirdetek, ^hogy t. i. tessék az adósságokat arányba hozni, a mai terményárakkal. Mert a pénzt mesterségesen tartják, inflációt nem engednek. Ha a pénzhez nem emelik fel a búza árát, az ingatlan árát, a ház árát, a bor árát, akkor igenis tessék a pénzt adóssági vonatkozásban lecsúsztatni a terményárakhoz.íGyörki Imre: Már lecsúszott!) Bocsánatot kérek, nem csúszott le, igenis ma megvan a teljes vásárlóképessége, csak az a baj. ho$y leesett mindennek az ára, amit a földműves és az iparos termel. Azt állítom és ez nem rögeszme, nem vesszőiparipa, hanem egy olyan Igazság, amelynek be kell következnie előbb vagy ufóbb — sajnos nálunk minden utóbb következik be. de igenis be fog következni —, hogy le kell írni az adósságok egyrészét. Ha jna niég a kapitalizmus, a pénzügyi szakemberek jobb belátásra