Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-103

512 Az országgyűlés képviselőházának 1 ősi földön. Ott nincs rend, ahol gazdasági anarchia pusztít, (Kun Béla: Ügy van!) mert engedelmet kérek, gazdasági anarchia az, ahol a magyar végeken, a magyar falvakon a sze­gény Tiborcok 50 filléres napszámért húzzák az igát és ugyanakkor itt az államkincstár rotyogó húsosfazekai körül még mindig hem­zsegjenek azok, akik 3—4 helyről is húznak az államkincstár terhére jövedelmeket. (Kun Béla: Es Korányi megvédte a tantiémeket!) Ott nincs rend, ahol éveken át folyhat az a gazdálkodás, amely folyt a magyar királyi népjólétiben. Azokra a csúnya visszaélésekre gondolok, amelyekről mindegyikünk tudott, amelyekről mindenki sugdolódzott, (Meskó Zoltán: Miért nem írták meg?) amelyeket a sajtó nememért megírni, mert félt a közigaz­gatási eljárástól, félt a Damokles-kardjától. Mindenki tudott róluk, csak nagy uraink nem tudtak. A rendőr az utcasarkokon strammul szalutált az álkonszolidáció akrobatáinak, de ugyanakkor ott fenn abban a luxuspalotában belemarkoltak illetéktelenek a menekültek és a rokkantak pénzébe. Rendnek nevezik az urak azt, hogy egy ma­gyar királyi minisztertanács az egyik kollégá­jának magánadósságait állami pénzekből fizet­teti kii Ez rend? Ez nem rend és amikor ez tör­tént fenn a Várban, ugyanakkor állami pénze­ken etetett pólólovacskákon szórakoztak a rendszer új arisztokratái. (Buchinger Manó: Nagyon jó!) Odajutottunk mint lovasnemzet ennek végeredményeként, hogy most már vidé­ken a lovasrendőrök alól is kiszedték a lovat takarékossági szempontból. (Gr. Hunyady Fe­renc: Azok is^ pólóznak?) Múlnak az idők! A múlt évben még jutott Minerva-autókra és ju­tott pólólovacskákra, most már a vidéki lo­vasrendőrnek sem jut lóra. ,(Gr. Hunyady Fe­renc: De Minerva-autók még járnak az or­szágúton!) Engedelmet kérek, ott sincs etikai rend, — ha már a„ rendnél tartunk — ahol volt pénz luxusra, parádéra, borházakra, álszövetkezetek gründolására, részvények vásárlására, luxus­autókra!, ^ vadászkastélyokra-, vidéki uraságok szanálására, ahol mindenre- volt pénz, csak egyre nem, a nemzet legkínosabb becsületügyi tartozásának rendezésére, a rokkantkérdés és a hadikölcsönkérd és rendezésére. (Ügy van! Ügy van! Taps a bal- és a i-zélsőbaloldaíon ) Ingyen leves és rend az egyik oldalon, a másik olda'ou ezek a megsemmisítő etikai bű­nök és mulisztások! (Ügy van! Ügy van! bal­felől.) Es kérdem itt, ebiben az elalvó, agonizáló és mesterségesen elsatnyult parlamentben: rend-e az, ahol a koiraány törvényhozási fel­hatalmazás nélkül, költségvetésen kívül, cl Z'CLP számadás megkerülésével száz- és százmilliós terhet, adósságot és túlkiadást halmozhatott fel felelősségre von ás következménye nélkül? Nagy tévedés azt hinni, hogy a külső rend azonos a nemzet belső rendjével. (Buchinger Manó: Nagyon jo!) A. külső rendet fenn lehet tartani policiális intézkedésekkel, (Buchinger Manó: Nagyon iga/!) strammul szalutáló rend­őrökkel, a belső rendet azonban csak céltuda­tos gazdaságpolitikával lehet helyrehozni és fenutartani és olyan belpolitikával, amely nem választási bravúrokra épít, hanem a nemzet egyetemes és hamisítatlan akaratára. (Gr. Hu­nyady Ferenc: Es vezető helyen tanúsított ön­zetlenségre!) Rendről beszélünk! Hát rend az, ahol egy kormány elnök ül 10 hónap óta a helyén, a kor­mánytöbbség akarata ellenére? Rend az, . ülése 1932 június 11-én, szombaton. amikor az ország többsége nem tud szabadulni kormányától, viszont a kormányelnöknek nem kell a többség, de nam tud a mostani többsé­gétől szabadulni? Mi itt ülünk, egy súlyos, erős ellenzék és nézzük ezt a méltatlan játékot, amely ellen innen is tiltakozunk. Nem méltó ez önökhöz, nem méltó a kormányhoz és nem méltó hozzánk! Mi ez a kormány elnöki szék, mit hoz nekünk a miniszterelnök úr? Itt nem a személyek a fontosak, itt az a fontos, hogy mi lesz ezzel^ a nemzettel a legközelebbi hónapok­ban. Megírtam és megmondtam, hogy nem va­gyunk hajlandók a gyűlölködésben és ellensé­geskedésben itt elsüllyedni. Mi kibontakozási programmot sürgetünk, egy sofort-programmot, hogy tudják végre 'a törvényhozók, hogy mit támogassanak és mit ellenezzenek. En ma nem is tudok politikai állást foglalni, mert a tehe­tetlenség ellen, a tanácstalanság ellen, a kunk­tátoroskodás ellen politikai állást foglalni nem lehet. En nem ajánlkozom, eszemágában sincs. En a koncentrációt nem óhajtottam, de igenis megmondom, hogy ha látnék egy programmot, azt innen, az ellenzéki oldalról is támogatnám, csak azért, hogy már egy lépéssel előbbre ke­rüljünk. Hát rend az, amikor egy ország la­kosságának egynegyedrésze — ahogy Petro­vácz Gyula képviselőtársunk az előbb mon­dotta — ínségsegélyre és hatósági segélyre szo­rul; amikor az ország munkabíró férfiáinak százezrei munka nélkül bitangolnak már évek óta! És aimikor ez a helyzet, a magyar királyi kormány elkölti azt a 87 milliós beruházási köl­csönt, amelyet a múlt évben 1 ilyenkor kizárólag beruházásra és elsősorban hidak építésére vett fel; elkölti improduktív célokra és Ihomályos deficitek fedezésére. Nincs 87 millió pengő, nem volt beruházás, nincsenek hidak és ugyan­akkor krokodiluskönnyeket hullatnak, hogy nem tudnak munkaalkalmat nyújtani a magyar iparnak. Megszavazta ez a Ház a 87 millió pen­gőt. Ha ezt a 87 millió pengőt tavaly óta céltu­datos ós produktív beruházásokra fordították volna, akkor nem került volna gazdasági éle­tünk ezekbe a mélységekbe, amelyekben ma fetreng. De van ennek :az orszáígnak nagysjzerű és nagyszámú munkaereje, van ennek az ország­nak sok élelmiszere; van ennek az országnak kiváló mérnöki kara, amely feltétlenül alkal­mas és hivatott arra, hogy ezt a munkaerőt irányítsa és vezesse. Kérdem, t. kormány: nem lehet ezt a három jelenlévő tőkét, munkaerőt, az élelmiszert és a magyar mérnöki kart össze­kombinálva, úgy meginldlítani egy magyar nem­zeti munkát, hogy ahhoz ne kelljen se nyers­anyagot, sie tőkét a külföldről importálni? Vala­hogy mégis csak el kell indulnunk erről az út­ról. De minden gondolatra mindig csak azzal felelni, hogy ma ezt nem lehet, uraim;, ez játék a végzettel, amely játék nemcsak önöket fogja innen örökre eltaszítani, hanem minket is önök­kel fog elpusztítani. Ügy tudom, Ihiogy a magyar mérnöki kar a legkülönbözőbb tervezeteiben foglalkozott ezek­kel a koncepciókkal. Ha a kormány a mérnöki kar felé fordulna, kapna onnan kész terveket. Miért nem történik mindez? Az élelmiszerek tömegesen elrothadnak, az emberek tétlenül nézik a kék eget, a lateinerek ezrei és ezrei két­ségbeesve látják az esztendőket egymásután leperegni és mégsem történik semmi aem. A nyár egykettőre lepereg, itt lesz az ősz, nem tudom, össze fogunk e jönni még úgy, ahogy

Next

/
Thumbnails
Contents