Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-103

GOG Az országgyűlés képviselőházának 103. ülése 1932 június 11-én, szombaton. róla győződve, hogy onnan is vissza fogják ezt utasítani —, a keresztény községi párt részéről azonban a leghatározottabban viszszautasítom és tagadom, hogy bármely örökös tagja a pártnak a pártkassza céljaira, vagy bármilyen célra bármilyen összjeget fizetett volna és kérem képviselőtársamat, hogy ha tud ilyent, méltóztassék ezt bizonyítani is. (Propper Sándor: A sok szép zsidót miért vették be? — Zaj a bal- és a szelsőbaloldalon.) Méltóztatott itt t. képviselőtársam Ledermann Mór nevét említeni. Ledermann Mór nem tartozik a keresztény községi párt tagjai közé és azt méltóztatik tudni... (Propper Sándor: Elég kár! Talán kültag!) Nem, pártunknak egyáltalában nem tagja. Méltóztatnak tudni, hogy a pártok között, ha a bizottságokat kiküldik, vagy valakit valamely tisztségre megválasztanak, van annyi illendőség, hogy egymás jelöltjeinek kritiaálásába nem mennek bele. Ha pártközi megállapodás útján például az üzemi bizottságban a szociáldemokrata párttal megegyezést kötünk, nekik két helyet adunk és ők megneveznek oda két urat, nekünk nincs jogunk annak a két úrnak a személyét kifogásolni és azt mondani, hogy azokra nem szavazunk, mert azokra úgy kell, hogy tekintsünk, mint a párt jelöltjeire, ezt kívánja a parlamenti illem. Ennek következtében nem lehet nekünk kifogást tenni egy más pártbeli bizottsági tag gesztiója tekintetében és minden párt a saját bizottsági tagjáért felel. (Propper Sándori: Német Bélát is szerelemből vették be?) Német Béla is, mint méltóztatik tudni, nem a mi pártunk tagja. Velünk esetleg a mi pártunk tagjai miatt méltóztassék polemizálni. Azt hiszem, ha valaki a Képviselőházban ilyen súlyos vádat emel, annak bizonyítékai is vannak és ezeket elő fo,gja terjeszteni ott, amely fórum erre illetékes, például a főváros igazoló választmányánál, amely az ottani mandátumok felett határoz. Ha egy bizottsági tag azért, hogy örökös tagnak megválasszák, bárkinek vagy különösen a pártnak javára pénzt fizetne ez inkompatibilis lenne azzal a bizottsági tagsággal; (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) ennek megvan a törvényszerű fóruma, jelen esetben az igazoló választmány, méltóztassék azt az adatokkal együtt ott bejelenteni és az igazoló választmány fog e felett határozni, de felelőtlenül sem a parlamentben, sem a parlamenten kívül ilyen állítást megkockáztatni nem szabad. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nagyon helyes!) A másik eset, amelyet t. képviselőtársam előadott, a közszolgálatban álló építészekre, illetőleg mérnökökre vonatkozó panasz volt. T. képviselőtársam a Magánmérnökök Országos Szövetségének azt a beadványát, amelyet a Mérnöki Kamara útján a kereskedelemügyi miniszter úr elé terjesztett, ismertette itt részletesen és e részletek között névszerint kiemelt egy pár nevesebb építészt, azonkívül az én csekélységemet is abban^ a tekintetben, hogy azoknak milyen magánmunkálataik vannak. Ezt a kérdést előbb elvi szempontból leszek bátorba mélyen t. Ház előtt taglalni, azután térek rá a dolog személyi részére, mert tudniillik az elvi rész a fontosabb. Azt méltóztatott kifogásolni, hogy közszolgálati állásban lévő mérnökök és építészek magánmunkálatokat is végeznek. Itt hivatkoznom kell mindenekelőtt az 1923. évi XVII. teikkre, a Mérnöki Kamaráról szóló törvényre, amelyben ki van mondva, hogy a Mérnöki Kamara tagjai egyrészt magánmérnökök, másrészt közszolgálatban álló mérnökök. Szabályozza a törvény, hogy melyek a magánmérnökök jogai és kötelességei és szabályozza azt, hogy melyek a közszolgálatban álló mérnökök jogai és kötelességei. Ennek a törvénynek 3. §-a világosan megmondja, hogy a Mérnöki Kamara tagjául jelentkező közszolgálati alkalmazott a saját szolgálati szabályzatának határain belül jogosítva van magánmunkálatokat végezni. Két részre bontom a kérdést. A képviselő úr legnagyobbrészt építésztanárokról beszélt. Mély tisztelettel felteszem azt a kérdést, hogy vájjon egy építésztanárnak, akinek az a hivatása, hogy építészgenerációt neveljen, el lehet-e tiltani a magánprakszist, vagy nem, meg kell-e engedni a magánprakszist, vagy nem. Amely pillanatban ezt a kérdést az orvostanárokra nézve állítom fel, abban a pillanatban, nincs a Háznak egyetlenegy tagja sem, aki azt mondaná, hogy egy orvost, akármelyik iskolán tanár, akár a bábaképzőn, akár az egyetemek, a klinikák bármelyik ágán, el lehessen tiltani attól, hogy (magángyakorlatot folytasson, hiszen ez az őrültséggel volna határos. (Berki Gyula: Sőt közérdek is, hogy magángyakorlatot folytasson! — Gr. Hunyady Ferenc: De az állami építkezéseknél nem kell őket előnyben részesíteni! Magánprakszist folytathatnak!) Majd beszélek erről is. (Kéthly Anna: Erre azt mondják, hogy szabad, de nem illik! — F. Szabó Géza: Éljen, éljen a közbeszóló!) Nem hogy nem illik, de kötelező- Mert senkinek sem lesz bizalma abban az orvosban, aki a katedrán szürke könyvekből teóriákat tanít, hanem csak abban az orvosban van bizalma, aki magát az orvosi munkát is a legeredményesebben végzi. Ugyanez áll szórólszóra az építész, mérnök, vagy gépészmérnök tanárokra. En magam ugyan nem akarom most az egyéni kérdést belekeverni ebbe a dologba, de mint felső építőipariskolai tanár kérdezem, méltóztassanak elképzelni, hogyan taníthatják eredményesen az új iparosnemzedéket, építőmestereket hogyan képezhetne egy tanár, akinek az építészet gyakorlatával nincs semmi összeköttetése. (Gr. Hunyady Ferenc: Magánprakszist lehet folytatni, de állami prakszist nem!) Feltétlenül kell magánprakszisának is lenni. (Gr. Hunyady Fereenc: De nem állami prakszisának!) Erre a közbeszólásra is azonnal felelek,^ mert az építészet napról-napra halad, a gépészet és a vegyészet is napról-napra halad és ezekben új eljárások, új rendszerek állíttatnak fel, amelyeknek ismerete és pedig részletes és alapos ismerete nélkül nem lehet a jövő generációt eredményesen felnevelni. Az a tanár, aki könyvekből, régi jegyzetekből, elavult dolgokat tanít, veszélyeztetné az ország műszaki haladását. Igenis szükséges tehát, hogy mieg legyien a lehetősége annak, hogy egy építésztanár a gyakorlatban is működjék. Ami már most Hunyady mélyen t. képviselőtársamnak közbeszólására való válaszomat illeti, neki azt felelem, hogy pl. annak az intézetnek, amelynek én is tagja voltam, a szolgálati szabályzataiban benne van az, hogy minden építésztanárnak ki kell mutatnia és évi végén jelentenie kell a miniszternek, hogy milyen magángyakorlatot folytatott és amennyiben nem. kielégítő a magángyakorlata, a miniszter ad neki az állami munkákból megfelelő gyakorlati lehetőségiét, azért, hogy ki ne jöjjön a gya-