Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

502 ' Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 1932 június 10-én, pénteken. heteshez juttatására, amelyekről ebben a Ház­ban már annyi szó volt, amelyekre nézve Illés t. képviselő úr konkrét javaslatokkal is állott elő, (Kun Béla: Nagyon helyes!) csak részlet­megoldások, pepecselések. Illés t. képviselőtár­sunk azt mondja, hogy tanácsadó mérnököket kell a vidékre kiküldeni. Lehetséges, hogy pár száz fiatal mérnök ezáltal foglalkozáshoz jut, de mi lesz azzal a tíz és húszezer intelligens fiatalemberrel, aki nem tud ebben az országban megélhetéshez jutni? Ezek az új községek adná­nak megfelelő darab kenyeret a magyar intelli­genciának és itt történhet ennek révén a ma­gyar intelligencia élethivatásában olyan fordu­lat, amely a jelenlegi lehetetlen 'helyzeten vál­toztat, amikor az intelligencia és a nép két kü­lön kaszttá, vált jóformán az országban. » A fiatal magyar intelligencia megtalálhatja a maga élethivatását abban, hogy egy-egy falú életébe bekapcsolódva intenzív részesévé válik a magyar életnek és a maga magasabb képzett­ségével, a maga magasabb röptű nemzeti érzé­sével ás gondolkodásával oltja be azokat a gon­dolatokat, azokat az eszméket, azokat a nemzeti törekvéseket a falu népébe. # amelyek nélkül Magyarországnak nincs jövője, amelyek nélkül Nagy-Magyarország visszaállítása elérhetetlen ábránd. (Ügy van! Úgy van!) Ezenkívül, amint Zsilinszky t. képviselő­társam mondotta, minden faluban kell egy templomot, kell egy iskolát, egy óvodát épí­teni, de abban a községben községházára is szükség lesz, ott is intelligens emberek iutnak kenyérhez és áldásosán működhetnek a község életében. A papon, a tanítón kívül szükség van állatorvosba, szükség van orvosra, gyógy­szerészre, kereskedőkre, iparosokra. A mi nemzeti jövőuknek nincs más megol­dása mintha nagyszebású telepítési programm végrehajtásával adunk idehaza az ezeréves magyar földön új életlehetőségeket a mi faj­tánknakv Azt méltóztatik ellenvetni : hogyan aka­runk mi egy ilyen nagyszabású programmot megfelelő tőke nélkül megvalósítani 1 ? Hát a szanálási törvény tárgyalásakor — tanúul hí­vom fel a jelenlegi mélyen t. honvédelmi mi­niszter urat — ezt az egész baloldal ellenezte, hogy a kormány, miután négy esztendő lefo­lyása alatt majdnem négy milliárd pengőnyi értéket vett ki ennek az országnak vagyonából rendkívüli adóztatások, pénzlebélyegzés, bel­földi kölcsön, kényszerkölcsön és mindenféle címeken, elmenjen külföldre és az ország pénz­ügyi függetlenségét nyomorult 250 millió aranykorona mellett árúba bocsássa. Akkor megmondottuk, hogy erre a külföldi kölcsönre nincs szükség és csak a kormány már akkor mutatkozott fényűzési hajlandóságát fogja ma­gasra duzzasztani. Már akkor mondottuk, hogy az állami költ­ségvetés helyreállítására külföldi kölcsönre nincs szükség. Itt megmondotta. Ulain Ferenc t. képviselőtársunk, milyen áldatlan követ­kezményei lettek ennek a népszövetségi köl­csönnek, amikor ai 376 millió értékű kölcsönből effektive megkaptunk 290 millió pengőt. Hét esztendő alatt erre a kölcsönre ez az ország visszafizetett körülbelül 250 millió pengőt és még mindig meghaladja tartozásunk a 350 mil­lió pengőt. Ilyen gazdálkodás mellett ennek az országnak tönkre kell mennie és tiltako­zunk az ellen, • hogy az állami költségvetés egyensúlyozásai végett még egyszer pénzt hoz­zanak be a külföldről. A magyar kormánynak többé nem szabad kölcsönt felvennie külföld­ről. A magyar nép fel van jogosítva ilyen erőforrások megnyitására és ha ezek a jelen­legi külföldi hitelezőink azt látják, hogy ma­gunkba szállva, helyes új útra térve, egy új produktív nemzeti munkához akarunk hozzá­kezdeni és ennek komoly előkészítése meg fog történni, igenis bele fognak nyugodni abba, hogy ezek a kamatok, ezek a transzferpénzek, a későbbi megoldás mellett leszállított kama­tok, amikor még valutában szintén nem fogjuk tudni kiszolgáltatni, ezek az összegek idehaza használtassanak fel, nem a magyar kormány által, hanem a magyar dolgozó nén javára és bele fognak nyugodni abba, hogy ilyen kölcsö­nökre nézve, ilyen települő célra igenis újabb kölcsönöket fórnak nekünlk adni, mert a ma­gyar nép becsületes és a. magyar nép munkája mindig meg fogja keresni annak a külföldi kölc«önnek kamatait. Gál Jenő t. barátunk elmondotta a Kép­viselőházban, hogy egy külföldi nemzetközi konferencián vett részt. Ott azt mondották a. külföldi tekintélyek, hogy a magyar nép szá­mára, a teremtő munka számára mindig ren­delkezésre állnak, tehát ehhez a forráshoz kell nyúlnunk és ilyen célra kell nekünk külföldi kölcsönt igénybe venni. Ezzel meg is mondottam, röviden dióhéjba foglalva össze, azt, amit a vita utolsó^ szóno­kaként akartam hangoztatni. Most már egy megjegyzéssel fejezem, be felszólalásomat. Kér­dezem, miért méltóztatik félni a magyar nép­től? Hiszen az előző érában, a háború előtt azt mondották, hogy nem szabad behozni Ma­gyarországon a titkos választójogot, mert a nemzetiségi tömegek szétzilálják és megdöntik a magyar állam egysegét. Sajnos, már nin­csenek nemzetiségi tömegeink, ^ tehát kiktől méltóztatnak félteni a magyar állam fennma­radását? Azoktól, akik ' fenntartják, azoktól, akik legszélesebb alapjait képezik? (Kun Béla: Nem az országot, hanem a hatalmukat féltik!) A magyar állaineszmét félteni a magyar nép­től, ez olyan rettenetes, olyan torzszülött gon­dolat, hogy aki ebben az utcában jár még mindig, az voltaképpen a magyar állam buká­sát ismeri el, mert ha a nép nagy tömegei többé a magyar állameszme iránt nincsenek hűséggel, ez egyjelentőségű volna a magyar állam megszűnésével. Annak bekövetkezése már csak idő kérdése volna, de én tiltakozom ez ellen a: felfogás ellen. Soha, sehol nem ta­pasztaltam akkora készséget Nagy-Magyar­ország szerelme, Nagy-Magyarország vissza­állításának készsége iránt, mint éppen a leg­sűrűbb magyar népit ö m egekben, amelyek min­dig készek ennek az országnak integritásáért' bármi eszközzel síkra szállni. Ne féljenek ettől a^ néptől és ne kapcsolják ki saját sorsának in­tézéséből. Ne neveljék rá arra a kiskorúságra. arra az éretlenségre, amelyet szupponáltak nála azután, miután a kommün s a román megszállás borzalmai után először ezer év alatt, először választott titkosan és azt, hogy milyen bölcsen választott, ugyebár valameny­nyien elismerjük. (Ulain Ferenc: Bethlent két­szer is megbuktatta titkosan! Tényleg elég bölcs volt!) Lehet mondani, 95%-ig a polgári demokrácia irányában nyilatkozott meg a ma­gyar nép sűrű tömege. Ne. féljünk ettől a nép­tők adjuk kezébe az önrendelkezési jogot. Va­lósítsuk azonban ezt meg az egész vonalon a vármegyei és községi életben is s akkor a ma­gyar nép valóban nagykorú lesz és akkor mér­legelni fogja állásfoglalásának jelentőségét és

Next

/
Thumbnails
Contents