Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

482 Az országgyűlés képviselőházának 10 zeti ínségből való kimenekülés szolgálatába állítsa? Miért félnek hozzányúlni ahhoz a témához, hogy mindenkinek, nagybirtokosnak, milliárdos birtokosnak, vagy bármilyen jogi személynek is arra az útra kell lépnie, amelyen a kibontakozás felé haladunk ennek az óriásig vagyonkomplexusnak a termeles szolgálatába való beállításával. Ha ez így van, akkor én joggal elvárom, hogy a kormányzat itt minden kíméltéét félretéve, juttassa az emberek eszébe a régi nagyoknak, a régi magyaroknak azt az önfeláldozóképességét, azt az áldozatkészségét, hogy amikor a haza veszedelemben volt, akkor leoldozták ékszereiket és odaadtak mindent, (vitéz Kenyeres János: De mit adjanak oda a birtokból? Nem jövedelmez semmit!) De ma már nincs senkinek ilyen birtoka csak annak, .... (Csizmadia András: Aki kivitte Svájcba a pénzét! — Berki Gyula: Van még harminc síber! — vitéz Kenyeres János: A birtokot nem vihetik el a hátukon!) T. képviselőtársam, én nagyon szívesen hozzájárulok minden megtorló rendelkezéshez. De nem erről van szó. A büntető jogszolgáltatások kétségkívül hozzátartoznak ehhez a témához, de előbb mégis csak a gazdasági vonatkozások gyógyerejét kell elővenni és ha én azt, mondom, hogy itt van ennyi tehermentes föld, akkor higyjék el nekem: ha valakinek anyagi exisztenciája bajba jut, akkor mégis az az első, hogy aktíváit és passzíváit számba kell venni. Már pedig ha itt a meglévő aktívák^ között ezt a vagyonkomplexust látom, akkor én a törvényhozást elsősorban erkölcsileg arra tartom kötelezettnek, hogy törvényt hozzon arról, hogy ez a most tehetetlenül itt terpeszkedő óriási vagyonkomplexus beállíttassék a nemzeti termelés szolgálatába. Nagyon szeretném, ha t. képviselőtársam, akit az előbb voltam bátor felhívni tanuként egy^ svájci tárgyalásra, amikor ott tanulmányi kiránduláson voltunk, visszaemlékeznék arra is, hogy felkerestük ott a nagybankokat és azt mondottuk: nézzétek, itt van egy törekvő ország, itt van egy szorgalmas nép, miért nem újítjátok fel velünk azokat a kapcsolatokat, amelyek olcsó tőkéhez juttathatnák ezt a nemzetet? Emlékezzék vissza t. képviselőtársam, a Háznak egyik* alelnöke folytatta ezeket a tanácskozásokat. Akkor mi álmélkodva hallottuk, hogy azt mondották: nem lehet, mert a gazdasági berendezkedése, konstrukciója nem olyan, hogy hozzájuthasson a hitelező a követeléséhez; ez alatt azt értették, hogy a hitbizomány, a kötött birtok nem szolgál egy nemzetközi forgalom fedezetéül. Hát akkor, ezekben a veszélyes időkben, a gazdasági hullámzásnak ilyen szörnyű időszakában nem kellene-e módot találni arra, hogy segítsünk azokon a nagytestű, lomha birtokokon, amelyek még ott hevernek, a nélkül, hogy hozadékot látnánk belőlük? En ma is azt mondom: azokra a tehermentes birtokokra kibocsátott kötvény ne jövedelmezzen többet, csak 2%-ot, — mert ott kell kezdeni a földreformot és nem kell hozzá semmi egyéb, mint állami garancia — (Csizmadia András: Ügy van! Ügy van!) ha a 2% jövedelmezőséget biztosítják, nyomban van forgótőke és invesztíció. Hiszen boldogok volnának, ha itt Európában egy nagyszerű szűz területet, televény földet, mely^ itt. áll terméketlenül, termővé, fruktifikálóvá tehetnék, ha idehozhatnák a tőkét és itt helyezhetnék el. De a latifundiumok és kötött birtokok mozdulatlanságában el vagyunk ítélve és az úrhatnámság területén 2, ülése 1932 június 10-én, pénteken. lehetetlenség modern gazdasági tervet megvalósítani. Éppen ezért, hogy ez előkészíthető legyen, mindenekelőtt azt tartanám szükségesnek, hogy készíttessék végre itt egy kimutatás arról, hogy mennyi is az a föld, — az 1000 holdon felüli mértéket említem — amely tehermentes Magyarországon. Ha ezt a kormány idetenné és künn látnák, hogy hitelképességünk fedezetéül óriási földkomplexus van, amely aranyértékű, amely elpusztíthatatlan erejű, amely az Isten áldását élvezi, akkor nekünk, magyar népnek az egyedüli garanciánk a messze jövő szempontjából és mindarra, ami bennünk mint reménység él, nem az emberekre, hanem erre a termőföldre van építve. Használjuk fel tehát azt a termőföldet a talpraállásra s elsősorban írassa Össze, adja ide a kormány azt a statisztikát. E tekintetben egy határozati javaslatot nyújtok be (olvassa): «A Képviselőház utasítja a kormányt, hogy 1933 január l-ig terjesszen elő kimutatást az ország területén látszó 1000 holdat meghaladó tehermentes földbirtokokról, valamint az ország területén lévő tehermentes bérházakról.» Mert én ezeket az ingatlanokat is be akarom vonni a nemzeti termelés szolgálatába. Amikor ilyen ingatlankomplexus van, amikor ekkora vagyon van, amely a maga mozdulatlanságával nincs benne ebben a forgatagban, akkor ami itt ezt a mozdulatlant megmozdíthatóvá teszi, értékké emeli, azt kell elsősorban felhasználni, (vitéz Kenyeres János: Es akkor jövedelmeznének?) Feltétlenül jövedelmeznének, t. képviselőtársam, mert az az olcsó invesztáló erő, valamint azoknak a piacoknak létezése... (vitéz Kenyeres János: Hol vannak a piacok?) Az exporttelepek Angliában vannak. Es amint, ezelőtt a békében tojásból, aprójószágból és mindenféléből mennyi ment ki innen azon az úton, (vitéz Kenyeres János: De most hol vannak%)

r ez az út nincs megtiltva ma sem, de termőképességünk hiánya és hitelképességünk lefokozottsága okozza a nehézséget, (vitéz Kenyeres János: Túlsókat és túl jót termelünk, csak az elhelyezés nehéz! — Zaj.) Majd egy kissé megvilágítom t. képviselőtársam kedvéért, (Halljuk! jobbfelől.) hogy hitelviszonyaink miért ennyire degradálódottak és milyen sajátszerűségeket mutatnak a mi alapépítményeink, amelyekre mi bazíroztuk a magunk hitelképességének stabilitását. Ügy tudom, hogy a pénzügyminiszter úr idebent van a Házban. Nagyon szerettem volna, ha hallotta volna ezeket a rövid fejtegetéseimet, amelyek most következnek. A Pénzintézeti Központtal kívánok foglalkozni. A törvény, amely a Pénzintézeti Központot létesítette, a következőképpen állapítja meg a célját: A Pénzintézeti Központ célja egyrészt a Magyarország területén működő pénzintézetek s ezek révén a közgazdaság érdekeinek, másrészt az állam pénz- és 'hitelügyi érdekeinek ápolása és előmozdítása, valamint a pénzügyminiszter megbízása alapján közérdekű vállalkozásokban való részvétel; tagjainak olyan kor, amikor hitelszükségletüknek a rendes hitelforrások útján való kielégítése nehézségekbe ütközik, hitelt nyújtani. Annakidején, amikor a Pénzintézeti Központot felállították, nagy hozsannával fogadták a pénzügyi körök, mert t azt mondották, hogy ezentúl, ha valamelyik pénzintézet bajbajut, — talán azért, mert betevői vagy hitelkontingense olyan változásnak van alávetve,