Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

480 Az országgyűlés képviselőházának : azt bizonyítja, hogy ez nem volt helyénvaló. 'Ez nem szemrehányás, ez csak a tények konstatálása. En nem mondom,

( hogy más jobban tudta volna, de talán más jobban értette volna. Egy ország kormányzata két irányban kell, hogy a felelősség szempontjából érdekelje a parlament közönségét. Az egyik a külföld felé tartozás kapcsolata, a másik a belső rend és a belső élet jogrendjének alapzata. Ami az elsőt illeti, vagyok bátor utalni arra, hogy, fájdalom, az eredmények, amelyek látszatra egy komoly körültekintő munkára vallottak, nem voltak igazi nagy eredmények. Aki lemerné kicsinyelni az elmúlt kormánynak azokat a nemzetközi kapcsolatait, amelyeket a konszolidáció érdekében kifelé kiépített, az nem volna igazságos. Vannak jelenségek, amelyek azt mutatják, hogy nemzetközi kapcsolataink azokban az időkben, amelyeknek belpolitikai vonatkozásai a legerősebb bírálatot is megérdemlik, egészséges irányokra mutatnak. De mi volt ennek kihasználása, jelentősége? Mert egy pohárköszöntő vagy egy külföldi ünneplés egy miniszter részéről vagy küldötteink méltánylása, amelyek a diplomáciai szabályok betartása mellett külsőségekben mutatkoznak, nem elegendő. En azt gondoltam, hogy ezeknek a külföldi kapcsolatoknak helyes megszerzése maga nem elég, mert annak gyakorlati eredménye csak abban mutatkozhatik, ha itt volna legalább egyetlenegy kereskedelmi szerződés, amelynek alapján ennek az országnak életlehetőségei fokoztattak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Olyan kapcsolatok, amelyek csak barátságos táviratváltásokban mutatkoznak meg, (Buchinger Manó: Ügy van!) a múltban hatottak a népekre, manapság azonban ezeknek jelentőségük nincs

A Nincs jelentőségük sem ezeknek, sem a fájdalmainkban való részvét nyilvánításának. En jobban szeretném, ha nem volna alkalom arra, hogy a mi bajunkkal és gyötrelmeinkkel kelljen törődni, legalább valami eredményt is tudnánk mutatni. A volt földmívelésügyi miniszter úr, aki a nép gyermeke, aki a kisgazdatársadalomból nőtt ki, meg fogja érteni, ha azt mondom neki, hogy mi haszna volt az egésznek, ha nem tudta eladni külföldre a magyar búzát? (Mayer János: Nem rajtam, sem a kormányon nem múlt! Nem a kormányon múlt. Ön sem tudott volna jobb kereskedelmi szerződéseket kötni! — Zaj.) Bocsánatot kérek, azt ne tessék mondani, hogy nem tudtam volna, (Mayer János: De mondom, mert úgy van!) mert ebben a kérdésben, mélyen t. képviselőtársam, nem személyileg mondom, hogy én, de más igenis, tudott volna. (Mayer János: Más?) Majd megmondom, hogyan. Nagyon egyszerű. Én nem arra fektettem volna a súlyt, hogy a magyar termékeknek olyan reklámjuk legyen külföldön, mint a milyeneket magam láttam Svájcban, vagy magam észleltem Németországban, ahol a bornak cégért méltóztatott állítani és hozzá nem értő embereket méltóztattak odaküldeni. En a búzaeladásnak és rekompenzáció s vételnek szempontjából kereskedőket, hozzáértő embereket küldtem volna oda ki és nem bürokratákat, azonkívül nem állítottam volna fel egyedárucéget, a Futur át, hanem a szabadverseny alapján azt tettem volna, hogy a piacokat felkeresve, megtaláltam volna az elhelyezési lehetőségeket úgy, amint mindenütt megteszik, akiknek kereskedelmi érzékük van. Mindenki megkeresi azt, aki átvevő, aki fizet, aki a piacot ki tudjai használni. Az urak azt 2. ülése 1932 június 10-én, pénteken. tették, hogy ellevelezték... (Csizmadia András: A gabonakereskedők nem voltak megkötve, azok csinálták is a boltot, amennyire lehetett kifelé.) T. képviselőtársam, nagyon jó, hogy közbeszól nekem, mert én tanuja voltam, amikor t. képviselőtársam a svájci Bauernbund fejével egy beszélgetést folytatott le Zürichben. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Ott tolmácsolták, elmondották t. képviselőtársamnak, hogy az ő gazdasági életük abból áll, hogy ők beszerzik előre a gabonamennyiséget, hogy az árat szabályozni tudják. Es akkor azt kérdeztük az illetőtől, hogy miért nem mitőlünk szerzik be, Svájc, amely nem volt lekötve semerre, miért nem tőlünk veszi a gabonát? Erre ez az úr azt mondotta: mert önök nem kereskednek a búzával, önöknél nincs konkurrencia, önöknél oda vagyok utalva egy céghez, a kedvezményezett Futúrához. (Csizmadia András: Csak nem azt mondotta, t. képviselő úr! Valahogy úgy emlékszem, egészen mást mondott! — Büchler József: Igaz, vagy nem igaz?) Ezt talán nem lehet mondani, hiszen ott egy egész auditórium volt. Nagyon Örülök, talán a sors hozza úgy magával, hogy éppen mélyen t. képviselőtársam jött most ide be és elmondhatom ezt, ami éppen azért jutott eszembe, mert itt láttam t. képviselőtársamat, (Mayer János: A gabonakereskedők kimehettek bárhova!) De amikor nekik nem lehetett venni, hanem azt a kedvezményezett állapotot teremtették ... (Mayer János: Szabad volt a gabonaforgalom! — Berki Gyula: Szabad gabonaforgalom volt! — Csizmadia András: Állítom, hogy a gabonaforgalom szabad volt!) Kérem, t. Képviselőház, ne menjünk bele most a szomorú események konstatálása után abba a vitába... (Mayer János: De nem rajtunk múlt!) így nem volt jól, ahogyan csinálták, az egyszer kétségtelen! (Csizmadia András: Az igaz!) így nem volt jó, mert a szomorú eredmény megmutatkozott. T. Képviselőház! Sok ágazata van annak, ami miatt az ember kénytelen bizalmatlansággal viseltetni és félő aggodalommal látja, hogy a jövő sem alakul Magyarországon jobban, ha itt gyökeres Változás nem történik, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ügy van! Ez a lényege mindennek!) Es itt legyen szabad egy témát

r megérintenem, egy olyan témát, amely ma délelőtt itt egy kissé helytelen világításban — a felszólaló képviselő úr által nem célzott világításban — mutatkozott. Itt szóbakerült a kormány felelőssége^ mellett, mint történelmi vonatkozás, hogy vészes időkben a kormányok felelősségén túlmenő felelősséget keresnek a népek. Ezért rámutatok itt arra, hogy Magyarországot hála Istennek, ez a veszedelem nem fenyegeti, mert, történjék itt körülöttünk bármi,^ van nekünk egy nagy, bölcs törvényalkotásunk, amelyről meg kell emlékeznem. Ez az 1920 :

1. te, amely a főhatalom kezeléséről szól. Kérem azokat a t. képviselőtársaimat, akik tagjai voltak "a régi nemzetgyűlésnek,^ emlékezzenek vissza a titkos választás alapján összejött első nemzetgyűlésre. Micsoda nagy nemzeti géniusz dolgozott itt akkor, amikor a magyar királyság szuverén megóvására az 1920 :

1. tcikket ilyen bölcsen megalkották és megteremtettek egy olyan fix pontot, amely sorsdöntő órákban nem juthat elégszer eszünkbe, azt tudniillik, hogy az ebben a törvényalkotásban lefektetett alkotmá-