Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

402 Az országgyűlés képviselőházának 101 nem ágy, mint a többi magánvállalatoknál, ahol a vezetők fizetése csaknem akkora, mint valamennyi tisztviselőnek összes illetménye. T. Ház! A koalíciós kormány idejében az akkori miniszterelnökhöz, Wekerle Sándorhoz, aki egyúttal a pénzügyminiszteri tárcát is vezette, a magánérdekeltség azzal a kéréssel fordult, hogy miután az Államvasutak gépgyára — akkor ugyanis ez volt a gyárnak neve, és vezetése a pénzügyminisztérium alá tartozott — azt a nagy tervezett munkaprogrammot nem tudja és nem képes lebonyolítani, ennélfogva engedje át a mezőgazdasági gépek gyártását a magánüzemnek és az iparvasutak részére szükséges mozdonyokat engedje külföldről behozatni. Wekerle Sándor bejelentés nélkül elment a gyárba. Végigjárta az összes műhelyeket és ott szerzett személyes meggyőződése alapján azt az utasítást adta ki, hogy az állami vasgyárak központi igazgatósága sürgősen terjessze fel a nagy munkaprogramjainak lebonyo^ lításához szükséges beruházások költségvetését. Ennek az intézkedésnek indokolásában határozottan azt az álláspontot foglalta el, hogy igen fontos nemzeti érdek fűződik e gyárüzemnek fenntartásához és nemcsak a mozdonygyártást, hanem még a mezőgazdasági gépeknek gyártását is fokozni kell. Az engedélyezett beruházási költségek felhasználásával a gyár mai területére bővült és a beszerzett munkagépekkel, a gyár akkori vezetősége szorgalmas és fegyelmezett munkával az egyre nagyobb követelményeknek megfelelve, a munkát el is tudta látni. Ugyancsak ebben az időben épült a Golgota-út, Szapáry-út, Simor-utca és Delej-utca által határolt hatalmas munkástelep, amelyen 646 főbérlői, egészséges, komfortos, szobakonyhás és olcsó munkáslakás van. Ezen a munkástelepen működnek a gyár által létesített és fenntartott kultúregyesületek, valamint azok a szociális és jóléti intézmények, amelyek igen áldásos működést fejtenek ki és amelyek a munkásságnak úgy kulturális, mint technikai művelődését előmozdítják. Az ország érdeke, hogy az állam legyen a legjobb munkaadó, mert akkor a. magánmunkaadókat is kényszerítheti, hogy alkalmazottaiknak szellemi és gazdasági jólétét biztosítsák. Innen kell kiindulnia a szociális békének, amely az államnak legfőbb gondja. Röviden ismertetni kívánom azokat a kultúregyesületeket, amelyek igen áldásos működést fejtenek ki. Itt van elsősorban a királydíjas Acélhang Dalegyesület. Ez az egyesület 1873-ban alakult, amikor a gyárban még német nyelvű volt a vezetés és amikor ott még idegen munkások dolgoztak. Ennek a munkásegyesületnek igen nagy érdeme fűződik ahhoz, hogy a gyár magyarosítása terén rövid időn belül elérték azt az eredményt, hogy a hivatalos nyelv magyar lett és nagyrészt magyar munkások töltik be az idegen munkások helyét. Ez az egyesület ma ezek között a súlyos viszonyok között a dal csodálatos varázsával a magyar lelkek egyensúlyát iparkodik helyreállítani, a hazafias gondolatot éleszteni és terjeszteni, hogy a nemzeti egység szolgálatában a nemzetet eggyéforrassza. Ez az egyesület a közelmúltban külföldön járt, ahol a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak róla a legszigorúbb kritikát gyakorló lapok is és ennek az egyesületnek köszönhető, hogy a svájci-magyar barátság az utóbbi években olyan mélyen megalapoztatott. Igen áldásos munkát fejt ki az egyesület . ülése 193% június 9-én, csütörtökön. önművelési és sportköre, amelynek több ezer kötetre menő munkáskönyvtára van, amely rész'ben a munkások áldozatkészségéből is létesült. Hét szakosztálya van és pedig: műkedvelő, labdarúgó, kerékpár, atlétikai, boxoló, birkózó és turista szakosztálya. Ebből méltóztatnak látni, hogy mennyire foglalkoznak az állami gépgyáriban a munkások testnevelésével is. Államilag engedélyezett zenetanfolyanm is van, ahol a munkások, gyermekeit a művészetre, a szép és nemes érzelmek elsajátítására oktatják. A keresztényszocialista munkásságnak gyönyörűen berendezett helyiségén kívül van egy olyan helyisége is, ahol a zenekar megtartja gyakorlatait. Nem kell bővebben kifejtenem, milyen fontos hivatása van egy ilyen zenekarnak. Fenntart azonkívül levente-egyesületet, polgári lövészegyesületet és ugyancsak itt működik a 13-as ezermester cserkészcsapat, amely ha a cserkészek bárhol valamilyen versenyt rendeznek, az első díjak egyikét mindenkor elhozza. Szociális és jóléti intézményei között ott van a gyári tűzoltóság, a fürdő- és a mosókonyhaberendezés, ahová a munkások^ hozzátartozói a piszkos ruhát elviszik és néhány óra leforgása után a ruhát bemángolva tisztán hazaviszik. A Stefánia Anya- és Csecsemővédő Egyesület szintén fenntart itt egy intézetet. Azt hiszem, nem kell bővebben kifejtenem, hogy milyen áldást áraszt ilyen intézmény működése. Van ezenkívül egy napközi otthona is, ahol a munkások gyermekeit helyezik el, ahol napközben felügyelnek reájuk és azok az iskolás gyermekek, akik leckéjüket otthon nem tudják elvégezni, itt felügyelet mellett végezhetik el feladatukat és tanulhatják meg leckéjüket. Van egy fiú-foglalkoztatója. Tudvalevő dolog, hogy a fiúk szeretnek játszani, pajkoskodni és ebben a foglalkoztatóban a gyermekek azzal foglalkozhatnak, amihez hajlandóságuk van: könyvkötészettel, lakatosmunkával, avagy asztalosmunkával. Van egy háztartási iskolája is, ahol a munkások serdülő leányait tanítják főzni és megtanítják á szerény családi körnek megfelelő ételek elkészítésére. Van egy munkaiskolája is, ahol a munkásgyermekek oktatást nyernek abban a tekintetben, hogy alsó-, valamint felsőruhákat önmaguk tudjanak elkészíteni. Van még itt ifjúsági vöröskereszt-csoportja és a Mansz-nak is van itt szövődéje, amely szövődében ezekben a súlyos időkben az asszonyok a fehérnemű pótlására szükséges vásznat maguk szövik. Nincs az országnak még egy olyan intézménye, és vállalata, amely olyan megértéssel és szeretettel foglalkoznék alkalmazottaival és munkásaival, mint a budapesti gépgyár. Nem vitás, hogy ez a nemzet javát szolgálja. Azi állami gépgyár mindenkor erős bástyája volt az ország iparának és olyan fegyelmezett munkástábora van, amely minden körülmények között hűségesen és becsületesen végzi kötelességét. Kevesen tudják, de az^ akkori idők emberei még visszaemlékeznek reá, hogy a proletárdiktatúra bukásához az első döfést ez a derék munkásság adta. Mint a nyolcadik munkásezred emberei fegyvert fogtak, hogy a csehek által megszállt Miskolcot és diósgyőri vasgyárat, amelyet már szintén elfoglaltak, visszafoglalják és onnan a cseheket visszaűzték. Ez olyan elszánt hősies teljesítménye volt ezeknek az embereknek, amely páratlan a haditörténelemben, mert ezt hiányos fölszereléssel