Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

398 Az országgyűlés képviselőházának 10 Gyula: Itt vagyunk a bizottsági ülésen! — Farkas István: Dehogy vannak, alusznak! — Zaj. — Elnök csenget.) Az érdeklődésnek ez a teljes hiánya bizonyítja azt, hogy ez a parlament, alig született meg, máris meghalt. (Farkas István: Korcsszülött volt!) Meghalt azért, mert hiszen a kormány nem tudja ezt a parlamentet azokkal a gyakorlati és mindenkit érdeklő kérdéssel foglalkoztatni, amelyekkel kellene. A kormány egyetlen politikája az, hogy igyekszik az egyik oldalon adóemeléssel, a másik oldalon pedig fizetésredukciókkal a terheket valamiképpen eliminálni. Es egy új módszert látunk, t i. azk hogy az állam fizetési kötelezettségeit áthárítja a városokra, a községekre. Ennek egyik világos bizonyítéka az is, hogy például a Társadalombiztosító Intézethez 1100 nyugdíjévet küldtek át, (Farkas István: Hallatlan!) ami körülbelül 14 millió nyugdíj tehernek felel meg. (Farkas István: Borzasztó gazdálkodás.) Ennyit hárítottak át egy rendelettel, hogy ezt fizesse a munkásság, fizesse az ipar azokból ,a járulékokból, amelyeknek rendeltetése a beteg munkások segélyezése. Miután pedig áttolták oda a nyugdíjterheket, r most azzal foglalkoznak, hogy a beteg munkásoknak járó segélyt le kell szállítani 60%~ról 50% -ra és .az évi segélyt egy évről huszonhat hétre kell leszállítani. (Farkas István: Igen, ez a magyar politika! A csendőr!) Ez a következménye annak a politikának, amelyet itt folytattnak. Az egyik oldalon áthárítják a terheket, amely áthárítás azután ilyen konzekvenciákkal jár. (Jánossy Gábor: Ez a gazdasági helyzet következménye! — Farkas István: Eenét a gazdasági helyzet következménye. — Zaj.) A gazdasági helyzet nem követeli ugyanakkor, — hogy ismételjem azokat a tételeket, amelyekre már az előbb rámutattam — hogy másutt viszont a pénzt kidobjuk. Mert ha a légügyi hivatalban nem fognak olyan nagyszerű és tökéletes gépekkel repülni és kísérletezni, azt az ország sokkal jobban el fogja bírni, mintha a beteg munkástól elveszik a kenyeret, a tejét, amely az ő gyógyulásának lehetőségét nyújtja, (Berki Gyula: 75 milliót szavaztunk meg az urakkal együtt az utóbbi években a munkásbiztosító intézmény állandó szanálására!) 1,200.000 pengőt évente. (Berki Gyula: Az általános szanálásra külön javaslatot fogadtunk el!) Helyes. Ennek konzekvenciáját méltóztassék azután levonni saját pártja, saját kormánya részére» (Berki Gyula: Mindnyájan megszavaztuk) mert ez nem volt tmás, mint annak a Vass—Dréhr-féle gazdálkodásnak egyik tünete, amely ott a kezelési hiányban jelentkezett. Csak nem kívánhatják, hogy ezeket a terheket is azok viseljék, akik más célokra adják oda ezt a pénzt! (Berki Gyula: Egyhangúlag szavazta meg a Ház! — Farkas István: Ejst is úgy költötték el, mint a népjóléti minisztérium egyéb pénzeit! — Zaj. — Elnök csenget.) Ezt a gazdasági politikát, amely minden terv nélkül viszi az ország szekerét, végzetesnek, károsnak és az országra nagyon súlyosnak tartom. A miniszterelnök úrra mindig azt mondják, — sőt, amikor a miniszterelnök úr jött, tényleg rokonszenv vette körül még ellenzéki oldalról is, — hogy rendes, becsületes, jóravaló ember, aki majd az országot rendbe fogja hozni. (Farkas István: Csak a polgári ellenzéken vették körül olyan jóindulattal! Most is udvarolnak neki!) Erről eszembe jut, hogy be. ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. szeltem egyszer valakivel, a'ki azt mondotta, ajánlottak neki egy tisztviselőt, annak ellenére, hogy neki nem kellett. Elmondottak már minden jót és szépet róla, amit csak el lehet mondani. A végén azt mondották, hogy olyan becsületes ember, hogy nyugodtan lehet a kasszában akármennyi pénz, nem fog kivenni belőle semmit. Erre az illető azt mondotta; elhiszem, de hozzátenni sem fog semmit. (Derültség.) Ez körülbelül az a helyzet, amely itt van. Elhiszem, nem vonom kétségbe, amit itt mind mondanak a puritanizmusról, bár nem tudom, hogy ez a puritanizmus mióta alapja az állam kormányzásának. Mert azt hiszem, hogy e nélkül nem lehet elképzelni, hogy valaki közfunkciót betudjon tölteni. (Jánossy Gábor: Ebben igaza van!) Az éjjeli őr nagyon becsületes ember mindenütt, mert hiszen arra az ember rábízza az életét, vagyonát, amíg alszik, látatlanba, és ő vigyáz rá, de azért ha felkel a nap, egyetlen éjjeli őrből sem csinálnak vezérigazgatót, hanem megint aludni küldik az illetőt. (Derültség.) Nem tudom, miért képezi a puritanizmus alapját annak, hogy valaki miniszteri, vagy miniszterelnöki pozícióra alkalmas. (Jánossy Gábor: Egyéb képességek is szükségesek ahhoz!) Azt hiszem, hogy az egyéb képességek tekintetében azután eltérőek a vélemények. (Ügy van! n középen.) Éppen itt van a baj hogy eltérőek a vélemények. En például azt mondom, hogy egyéb képességek jeleit nem látom; én csak azt látom, (hogy nyolc hónap alatt szegényebbek lettünk, koldusabbak lettünk, és semmiféle jelt nem látok arra nézve, hogy valami kiutat lehessen itt találni. A gazdálkodásnak és rendszertelenségnek csak egy példáját akarom itt kimutatni, amelyet éppen ebben az agrárius országban láthatunk. Tessék ellenőrizni. Nekem egy gazdaember mondotta el, hogy egy sertésnek Kaposvárról Budapestre való szállítása többe kerül, mint egy III. osztályú személy jegy, úgyhogy az illető már azon gondolkozik, hogy legközelebb ne béreljen-e ki egy III. osztályú személyszállító kocsit egy vágón helyett, mert ilyenmódón olcsóbban tudja a sertést Budapestre szállítani. (Berki Gyula: Be kell vezetni a filléres sertésvonatokat!) Ugyanakkor, amikor panaszkodunk, hogy sertésexportunk és állatkivitelünk teljesen csődbe megy, a belföldön ilyen tarifák állanak fenn és ilyen abszurd intézkedések vannak. Nem a legszerencsétlenebb megoldás volt az, — amelyet éppen az agráriusok érdekében akartak tenni, de amelyről már ma kimutatták innen is, onnan is, hogy nem az agráriusokat segítették meg ezzel, hanem a kormány önmagát segítette meg vele — hogy bevezették .ai lisztforgalmi adót? Elképzelhető ennél antiszociálisabb és igazságtalanabb valami? Franciaországban, ha a kenyér két centimemai megdrágul, az olyan felfordulást idéz ott elő, hogy mindenki azon gondolkozik, mit csináljon, holott köztudomású, hogy a franciák nem annyira kenyérevők, mint a magyarok. Nálunk a kenyér ma az adózás révén annyiba kerül, hogy egy kiló kenyér drágább, mint egy kiló hús. (Berki Gyula: Azért van egy kis más dolog is az adó mellett abban a kenyérben, legyünk csak őszinték!) Természetes, hogy van abban más valami is és ha arra méltóztatnak gondolni, hogy a kormány itt évek óta helytelen politikát követ azzal, hogy a^ ímalomkartellnek ezt az egészen különleges és monopolisztikus állapotát fenntartja, ha ezt kifogásolják a túloldalon, ezt én a magam részéről teljes egé-