Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. szíves, képviselő úr, járja ki nekem azt, hogy, ha már egyszer megengedi egy rendelet, legalább magam lehessek a zárgondnok és ne kelljen ezért külön kiadásba verni magamat. Nagyon szomorú helyzet ez. Ezen a legsürgősebben kell segíteni, és én erről a helyről fogom kérni a kormányt arra, hogy ezt még a nyári szünet előtt valahogyan akadályozza meg. (Elénk helyeslés, taps a jobb- és baloldalon és a középen.) Egy másik ember odahozza a számlát és számlán kimutatja azt, hogy 1200 pengő tartozása után a költség 846 pengőt tesz ki. (Ügy van! Ügy van! jobb- és half elől ) így tönkre lehet tenni az egész országot (Berki Gyula: Egyszerűen betyárság!) és éppen azt a falunépét, amelyre mindenkor támaszkodott és támaszkodhatott is az ország és amely a jövőben is hivatott ennek a szerencsétlen országnak fenntartására, előbbrevitelére és határainak visszaszerzésére is. (Ügy van! Ügy van!) Ez a nép birkatürelmével még mindig tűr, de nem tudom, hogy meddig fog tűrni. (Mojzes János: Nagyon türelmes birka! — Kun Béla: Kényszerítsék a kormányt, hogy csinálják meg! — Dinich Ödön: Tessék rászorítani a kormányt! — Klein Antal: Miért nem hallgatja meg a kormány ezeket az igaz szavakati) A bajok egész sorozatát lehetne itt felhozni. Nem lehet eleget beszélni a magyar nemzet kínos helyzetéről, a magyar nemzet mai lehetetlen állapotáról. Nagyon szeretném, ha megvalósulhatna, amit Gaal Gaston képviselőtársam mondott... (Klein Antal: Mi az akadálya"? Ki akadályozza meg?) T. képviselőtársam, először hadd fejezzem be a mondatot. Míg be nem fejezem, addig méltóztassék önmagától megkérdezni, mert nem tudja még, hogy mit akarok mondani. Nagyon szeretném, ha megvalósulna Gaal Gaston képviselő úrnak az az óhaja, hogy minden igaz magyar hazafi, minden egyes magyar állampolgár legyen ennek a magyar hazának igazi közkatonája és érzezze .át, hogy vannak nála sokkal rosszabb helyzetben lévő emberek, juttassanak egy falat kenyeret azoknak, akik napokon keresztül nem tudnak élelemhez jutni. (Jánossy Gábor: Munkát sem találnak!) Hiszen a munkásság helyzete is össze van ezzel kötve. Ha a földmívelőosztálynak, a gazdatársadalomnak egyáltalában nincsen bevétele, ha terményeit értékesíteni egyáltalában nem tudja, ha állatai az állatok értékének leromlása mellett is értékesíthetetlenek, úgyhogy pénzt nem kap értük, akkor miből fizessen! Csináltathat-e az ruhát, elmehet-e a boltba vásárolni? Hiszen hitelt már nem adnak neki. Nagyon jól tudja a kereskedő is, hogy ha hitelt ad, akkor csak halogatás következik és a jó Isten tudja, mikor kapja meg árujának az értékét. A munkásoknak pedig munkát éppen nem adnak, már pedig ha a munkásoknak munkát nem adnak, ez hazaellenes cselekedet, mert ami munkát ma elvégeztetnek, bármilyen kis munka is legyen, az csak a nemzet javát szolgálja. Ha azonban ez a munka elmarad és különösen ha örökre elmarad, ez az elmaradt munka nemzeti veszteség és a nemzet vagyonának leromlását idézi elő. Mindezek felsorolása mellett egy határozati javaslatot szeretnék benyújtani, amelyet az igen t. Ház minden egyes tagjának elfogadásra ajánlok. (Halljuk! Halljuk! — Klein Antal: És a kormánynak is ajánlja!) T. képviselőtársam, hogy a kormány elfogadja-e. az más kérdés, de remélem, bogy elfogadja, (Klein KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ IX. ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. 383 Antal: Es hajtsa is végre! — Elnök csenget.) Határozati javaslatom a következő (olvassa): «Az a megdöbbentő gazdasági leromlás, amely a mezőgazdasági népességet fojtogatja, halaszthatatlanná tette, hogy <a kormány részéről megfelelő intézkedések jöjjenek. (Úgy van! Ügy van! a Ház minden odlalán.) Utasítja ennélfogva a Képviselőház a kormányt, hogy az általános közóhajnak és a Képviselőház pártokra való tekintet nélkül megnyilvánult egyöntetű véleményének engedve, a lehető legrövidebb időn belül az egyetemes nemzetgazdasági érdekek figyelembevételével tegyen intézkedéseket: 1. a bel- és külföldi kamatnak a magyar föld teherbírásával arányos mérséklésére, különös figyelemmel a földmíves- és kisiparosexit-ztenciákra (Elénk helyeslés.); 2. a termény árának külkereskedelmi szerződések kötésével vagy más módon megfelelő színvonalon való tartására (Elénk helyeslés); 3. Az eladósodott gazdák, kisiparosok és kiskereskedők kamat- és tőketartozásának általános rendezésére (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Berki Gyula: Majd a bankárok is engednek, ha mi engedtünk a bor árából!); 4. nemzetgazdaságilag a fogyasztókra káros kartellek visszaéléseinek megszüntetésére (Erdélyi Aladár: Még egy szénkormánybiztost! — Klein Antal: Egy élesztőkormánybiztos is kellene!); 5. A sürgős gazdasági kérdések megoldása után alkalmas időben a titkos választójog törvén y beiktatására. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a baloldalon. — Felkiáltások balfelől: Már most! — Farkas István: Első pontnak a titkos választójogot kell venni! — Kun Béla: Mi lesz akkor, ha a kormány meghallgatja és szegreakasztja? Mi lesz a konzekvencia?) Elnök: Kun Béla képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Mojzes János: Azt fogják mondani, hogy nem alkalmas az idő!) Mojzes képviselő urat is kérem, tessék csendben maradni. (Zaj a Ház minden oldalán) Tessék csendben meghallgatni a szónokot, hogy befejezhesse beszédét. Csizmadia András: T. Képviselőház! Nem hinném, hogy akadna képviselő ebben ä Házban, aki talán ennek a határozati javaslatnak ellentmondhatna. (Zaj a Ház minden oldalán. — Farkas István: Csak meg kell fordítani a tételt! Először a titkos választójog és új parlament!) Elnök: Farkas István képviselő urat is kérem, maradjon csendben. (Dinnyés Lajos: A szavazásnál ott. legyenek!) Dinnyés képviselő urat is kérem, maradjon csendben. (Berki Gyula: Nem privilégiuma senkinek a választójog követelése!) Berki képviselő urat is kérem, maradjon csendben. Csizmadia András; Nem fontos az, hogy ki képviselő, nem fontos az, hogy ki nem képviselő, még az sem fontos, hogy kép visel ő

r maradok-e, vagy nem maradok. (Jánossy Gábor: Ügy van! Fő az egészség!) Nem hinném, hogy rajtam észrevehették volna, hogy nagyon ragaszkodom a mandátumomhoz, csak kötelességem, hogy amit lehet, mindent megtegyek. (Zaj.) De áttérek a falusi hiteléletre. Ez nem is falusi kérdés, hanem általános kérdés. (Buchinger Manó: Űri szomszédaiktól megtanulták a csavarintást! — Jánossy Gábor: Egyenes magyar beszéd!) Nem szoktam csavarintással fog' lalkozni! Mi nem értünk hozzá! (Zaj.) 52