Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-100

328 Az országgyűlés képviselőházának 100. ülése 1932 június 8-án, szerdán. répatermelésre — amiben igen sok ezer nagyés kisgazda van érdekelve, 'holott a mezőgazdasági szeszgyártásban maximum 250 az érdekeltek száma — igen nagy jelentőséggel bír, és hogy ennélfogva az ipari szeszgyárak a mezőgazdasági jelzőt joggal igényelhetik maguknak. (Erdélyi Aladár: A cukorgyárosok pedig, ha kapnak, azt mondják, hogy semmi a mêlasse!) Ettől a megállapítástól függgetlenü'L azonban nem tudom országos jelentőségű mezőgazdasági érdeknek elfogadni azt, hogy 250 mezőgazdasági szeszgyárnak a jövedé]mezőséee egy másik csoport terhére mozdíttassék elő. Ez nem a kisbirtok érdeke, ez nem a középbirtok és nem a nagybirtok érdeke,- ez egyedül körülbelül 250.000 holdnak az érdeke, 250 tulajdonosnak az érdeke, szemben 16 millió holddal és sok százezer nagy- és kisgazdával. (Zaj ) Összesen 96 ipari szeszgyár van, melynek jelentősége ebből a szempontból ugyanaz, mint a 200 mezőgazdasági szeszgyáré. Bocsánatot kérek, tőlem nagyon távol áll, hogy ennek az iparágnak és ezen belül a mezőgazdasági szeszgyártásnak jelentőségét lekicsinyeljem, hiszen ez igen fontos iparág, amelynek segítségére kell sietni épp úgy, mint minden más iparágnak, kitüno közgazdasági politikával, közlekedési politikával, exportpolitikával, de nem úgy, hogy az egyik termelési ág terhére igazságtalanul külön bonifikációban részesítsük. (Erdélyi Aladár: Az egész ország neki áldozik, mert monopólium! — Zaj.) Éppen ezért szembe kell szállanom Holitséher Károly t. képviselőtársam fejtegetésével, aki azon a címen, hogy a mezőgazdaságon segíteni kell, aki azon a címen, hogy más országokban ez par excellence, a mezőgazdaság birtokában van, differenciálást igényelt. (Klein Antal: Ipari államokban, Csehszlovákiában is úgy van!) En talán a legelsők közé tartoztam, aki teljesen magától értetődően általános mezőgazdasági érdekekért az új Házban igen energikusan síkraszállottam, nem akarok tehát most ennek fejtegetésébe bővebben belemenni; általános érdeknek találtam a földadó eltörlését, általános érdeknek tartom azt is, hogy a kis parasztbirtok házadóját elengedjék és a kamatkérdés megoldását abban az értelemben, ahogyan az ma már a Házban körülbelül egyértelműen kialakult, általános érdeknek tartom. (Erdélyi Aladár: 1%! — Gaal Gaston: A többség vezére nagyon lojálisán mondotta ezt! — Zaj.) Általános érdeknek tartom a devizakérdésnek olyatén megoldását, hogy ez a megoldás a mezőgazdaság exportját szolgálja, úgyszólván premizálja. Mindezekben teljesen egy véleményen vagyunk. (Éber Antal^ Ne premizálja, csak ne pönalizálja!) En tehát mindeme általános érdekek mellett nem tudom általánosan mezőgazdasági érdeknek elfogadni azt, hogy 250 mezőgazdasági szeszgyár más szeszgyárak terhére premizáltassék. Én nem is értettem meg Holitscher t. képviselőtársam! fejtegetéseit, amelyekben nagy inkonzekvenoiát látok, mert azt fejtegette, — mint ahogy az előbb mondottam — hogy a szeszipar a mezőgazdáságé, a szeszipar külföldlön is 'a mezőgazdaságé és eljutott ahhoz a következtetéshez, hogy mivel ez így van, r türelmi és váltságdíj címén a nagy ipari gyárak fizessenek a meglevő mezőgazdasági gyáraknak. Ez volt a konzekvenciája. (Erdélyi Aladár: Nem, nem ezt mondta, nemi így mondta!) Azok a bizonyítékok, amelyeket a maga igazának bizonyításárai Holitséher Károly t. barátom felvonultatott, annyira hiányosak, annyira fogyatékosak, annyira egyoldalúak, (Erdélyi Aladár: Majd kiegészíti őket!) annyira tisztán az ő álláspontjának igazolására Vannak beállítva, íhogy kénytelen vagyok néhány percig a Ház figyelmét kérni arra, hogy dogmatikusan végigmenve szeszadótörvélnyhozásunkon, beigazoljam, hogy nemcsak hogy nem áll az a tétel, hogy az eddigi szeszadó-törvényhozáLs, halálraítélté az ipari szeszgyártást, hanem ellenkezőleg, ennek jogosultsága, sőt fenntartása mellett foglalt állást. (Erdélyi Aladár: Sőt ajándékozott neki! Ez az igazság! Ajándékozott neki! Hegedíüs olyan nagy ajándékot adott neki, hogy soha nemi láttak volna olyan naigy összeget! — Ügy van! Ügy van!) Holitscher I. képviselőtársam elhallgatta fejtegetéseiben, legalább is elkerülte, hogy a kisajátítás az ipari és mezőgazdasági szeszgyártásra egyaránt vonatkozik; elhallgatta azt, hogy ez a kisajátítás tisztára új mezőgazdasági szeszgyá; rak kreálása érdekében történt és pedig 'a régi Magyarországon főleg a felfölídli megyékre vonatkoztatva, ahol a kiindulópont az volt, hogy ezek krumplitermő, gyenge területek, értékesíteni kell a krumplit, a földet pedig a trágyázás révén kell feljavítani. (Gaal Gaston: Jó kormánypárti volt-e vagy sem, az volt akkor is a kritérium!) A szeszipari alaptörvény az 1888 : XXIV. ' te. indokolásában kimondja a következőt- f Idézem (olvassa): «Oly intézkedések megtételét tartom szükségesnek, amelyektől úgy a mezőgazdasági, mint 'a gyári szeszipar érdekeinek előmozdítása és állandó biztosítása várható.» Tíz évre rá az 1899 : XX. te. fenntartja az 1888. évi törvény alapelveit; kimondja» indokolásában azt, hogy ezeket az alapelveket fenntartja, a kisajátítás és megváltás lehetőségét úgy az ipariakra, mint a mezőgazdaságiakra fenntartja, kizárólag megint új mezőgazdasági szeszfőzdék megteremtésére. Ugyanígy az 1908 : XXVIII. te. nemcsak az ipariaktól váltja meg iái kontingenst, hanem — megint szó szerint idézem — (olvassa)-. «Az_ új ipari szeszfőzdék kontingensének apasztásánál csak bizonyos határig lehet menni, s ez a határ ott van megvonva, amelyen, ha túlmegyünk, az ipari szeszfőzdék fennállása lehetetlenné válnék.» T. Ház! Csomó ilyen idézettel szolgálhatnék, de utalnom kell arra különösen, hogy ezek mellett a rendelkezések mellett az ipari szeszgyárak a kontingensen

1 kívül exkontingenst korlátlanul, nekik tetszés szerinti mennyiségben termelhetnek. Ez, — gondolom — ha jól emlékszem, 20 aranykoronával nagyobb adótételt involvált. (Klein Antal közbeszól.) Az ex; kontingenst elvették tőlük és, volt olyan ipari szeszgyár, amely akkor egymaga 170.000 hektolitert állított elő, tehát majdnem annyit, mint most. az egész mezőgazdasági szeszipar. m Most következett Teleszky János 1914. évi szabályozási kísérlete, amely éppen a túlprodukcióból indult ki, s aki megcsinálta azt a kerettörvényt, amely törvény indokolásának egyik mondatát báró Inkey Pál t. '

f képviselőtársam kissé önkényesen ragadta ki és ezáltal egészen más beállításban mutatta be ezt a törvényt és azt állapította meg, — megint szószerint idézem — hogy (olvassa): «Ez a törvényjavaslat intézkedéseket tartalmaz, hogy a létező kontingensrendszer behozatala alkalmával irányadóul elfogadtatott az az alapelv, amely a szeszter; mêlés fejlődését a mezőgazdaságnak hajlandó biztosítani, hogy — méltóztassék idefigyelni — hatékonyabban érvényesüljön, úgy azonban, hogy az ipari szesztermelésnek is biztosíttassék az a keret, amely jelenlegi terjedelmének