Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-100
Az országgyűlés képviselőházának ïi Csakhogy Franciaország a 44% -os agrárlakosság mellett is sokkal agráriusabb politikát követ, mint Magyarország 56%-os agrárlakosság mellett. (Lázár Miklós: A legegészségesebb birtokeloszlás a világon Franciaországban van! — Erdélyi Aladár: Az; nem lehet, hogy pár ipari szeszgyár uralkodjék az egész országon ÍJ Azt mondja a pénzügyminiszter úr, hogy a baj az, hogy 93*2 fő jut Magyarországon egy négyzetkilométerre, vagyis visszatérnek erre a hajmeresztő felfogásra, amely bűnösen befolyásolta az egész 67-es korszakot, ideállnak azzal, hogy sok a magyar ember. Ezt vallották a 67-es korszakban és ezért engedték ki a magyar emjbieneket százezer- és milliószámra az országból és tették tönkre az országot. (Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Hol mondottam, ezt? — Pakotsi József: Csak a sűrűségi viszonyokról beszélt! — Klein Antal: Nem így mondotta!) Bocsánatot kérek, erről beszélt a pénzügyminiszter úr, a beszédből szószerint idézem. (Pakots József: De nem ez volt a tendenciája !J A pénzügyminiszter úr azt mondotta, az a baj, hogy az ország lakossága négyzetkilométerenként 93'2 fő. Pontosan ezt mondotta a pénzügyminiszter úr. (Temesváry Imre előadó: Tehát nem a népességre mondotta!) Szóval a népsűrűséget tartja a baj okának. (Pakots József: Sok az eszkimó, kevés a fóka! — Kornis Gyula: Trianon!) Bocsánatot kérek, magyar politikus nem vallhatja ezt a neomalthusianista r elvet és modern gazdaságpolitikus még kevésbbé vallhatja. (Temesváry Imre előadó: Nem ezt mondotta!) Ne a népsűrűséget tessék ideállítani bűnül és a bajok okául. Tessék a gazdasági viszonyokat úgy megváltoztatni, hogy az a négyzetkilométerenkénti 93 főnyi lakosság itt meg tudjon élni. (Temesváry Imre előadó: Csak azt mondotta, hogy a mezőgazdaságból nem bír 93 ember egy négyzetkilométeren megélni!) r Azt úgyis tudjuk, hogy nem az egész lakosság él itt mezőgazdaságból. (Zaj a jobboldalon.) A latifundiumok kérdését is roppant egyszerűen intézi el a pénzügyminiszter úr. Azt mondja expozéjában: «ennek megoldása is folyamatban van, hiszen már évtizedek óta csökkennek a nagy mezőgazdasági ingatlanok területei és tovább fognak csökkenni». Egy konkrét esetet mondok el a pénzügyminiszter úrnak, hogyan történik ez a bizonyos automatikus és természetesnek mondott gazdaságpolitika, a földbirtoknak ez az arányosodása a valóságban. Csorváson eladásra került Wenckheim Sándor grófnak körülbelül 2000 holdja. Erre a 2000 holdra pályáztak a csorvási kisemberek és azonkívül Békés megyének egyéb kisgazdái és nincstelenjei. A vármegye közigazgatási bizottságának gazdasági albizottsága arra a helyes álláspontra helyezkedett, hogy nem hagyja jóvá egy dunántúli nagybirtokos vételi ajánlatát, — akinek tudomásom szerint amúgyis van vagy 20.000 holdja — és ellene mondott ennek. A miniszter úr ennek ellenére jóváhagyta a vételt, bár olyan tömegben jelentkeztek vevőkként kisemberek, hogy 1000 holdat készpénzzel tudtak volna kifizetni, tehát nem nagy erőfeszítés kellett volna ahhoz, hogy a vétel másik részét pénzügyileg megsegítsék. Azzal ütötték el a kisembereket, hogy azt mondották, csak csorvásiaknak szabad vevőkül jelentkezniük. Kérdezem: a földbirtokreformtörvény melyik paragrafusában van az, hogy ilyen esetben csak az illető községből jelentkezhetnek vevők? Ilyen módon történik a latifundmmak '. ülése 1982 június 8-án, szerdán. 325 lemorzsolódása és természetes visszaszorítása, pénzügyminiszter úr! (Erdélyi Aladár: Melyik miniszterhez tartozik ez? —- Klein Antal: Nem a pénzügyminiszterhez tartozik!) Az illető megvette magyar holdanként 409 pengőért az ország leggyönyörűbb birtokát teljes élő- és holtszereléssel, a helyett, hogy ezt a birtokot kisembereknek adták volna oda. A pénzügyminiszter úr azt mondja a magyar hitelszervezetről: «A magyar hitelszerve zet az összeomlásig egyike volt a legtökéletesebbeknek, a legideálisab baknak; záloglevélrendszerünk, credit mobilier intézményeink szervezete, szövetkezeteink szervezete mind teljesen kiegyensúlyozott és célszerűen felépített szervezet volt, amely a legkiválóbban tudott megfelelni a rábízott feladatoknak.» T. Ház! Mit mondjon az ember ellenzéki oldalon egy olyan pénzügyi politikára, amely nem hajlandó elismerni, hogy Magyarország hitelszervezete a békében is rendkívül hibás volt, hogy centralizációja bűnös és agrárellenes volt, íhogy az agrárhitel nem volt semmiképpen sem megoldva, hogy a kisemberek hitelszervezetei nem voltak meg olyan egészségesen és olyan mértékben, mint más nyugati országokban. Csak egy kissé kell ismernie az embernek idegen országok hitelszervezeteit, például Németországét, hogy össze tudjuk hasonlítani az ottani hitelszövetkezeteket az itteniekkel, az ottani szövetkezeteket az itteniekkel, az ottani községi ós járási takarékpénztarák jól betöltött hivatását azzal az uzsoráskodással, amellyel itt a kisemberek hitelét a vidéki apró uzsoratakarékpénztárak és mindenféle zugbankok intézik. Állítom, hogy Magyarországon valóságos hitelszövetkezet «nincs is; egyetlen egy sincs az én legszentebb meggyőződésem szerint. A meglévő szövetkezetek túlnyomórészt álszövetkezetek. Tessék alaposan belenézni az Országos Központi Hitelszövetkezet vidéki munkájába s akkor látja az ember, mennyire teljesítik ezek kötelességüket. (Ellenmondások és felkiáltások jobb felől: Belenézünk! — Lázár Miklós: Rengeteg a hiba! — Kálmán István: Hogyan lehet ilyent mondani!) Nincs decentrálva a hitelszervezet; ma is 16—18%-ért kap kölcsönt a határ mentén a lakosság. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Még sok mon dlaniyalom lett volna a t. pénzügyminiszter úr expozéjával kapcsolatban, de imajd az aprópriációs vitában fogom elmondani. Elnök: Szólásra következik? Grig er Miklós jegyző: Fáy István. Fáy István: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselőtársam a támadásoknak egész pergőtüzet indította a mélyen t. pénzügyminiszter úr ellen. Méltóztassanak megengedni, hogy én a magam és azt hiszem, egész pártom nevében leghálásabb köszönetemet fejezhessem ki tegnapi beszédében hangoztatott kijelentéseiért, amely beszédében bejelentette, hogy a hitelezőkkel a tárgyalásokat sürgősen felvéve, amennyiben ezek a tárgyalások eredményre nem vezetnének, (Erdélyi Aladár: A külföldi hitelezőkkel!) — igen, én is a külföldi hitelezőkre gondoltam — abban az esetben a kormány az egyoldalú elintézés álláspontjára fog helyezkedni. Annál nagyobb örömmel és köszönettel veszem ezt tudomásul, mert azt hiszem, teljesen fedi a közvéleménynek a felfogását is, ha ezen a téren végre rátérünk arra az útra, amelyet? szeretett cártvezérünk, gróf Bethlen István már négy héttel ezelőtt megje44*
