Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-100
Az országgyűlés képviselőházának 100. ülése 1932 június 8-án, szerdán. 317 haszontételt megállapítani, (Meskó Zoltán: A fogyasztóknak ezért drágábban adják! mert kisebb a jövedelem,- is, és nem lehet ezt különösen a húsfogyasztási adónál megállapítani. Annak ellenére, hogy 60—70%-kai estek az árak, ez az adó igen magas összegben . van megállapítva. Nem akarom most ezeket részletesen felsorolni. Errevonatkozóan beadvány is fekszik a pénzügyminisztériumban, ^ és úgy látom, hogy^ az egész jóindulattal vétetett tárgyalás alá, mivel azonban, — sajnos — perioulum in mora, már a végső szükség fenyeget ezeknél az embereknél, azért kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék ezt a kérdést lehetőleg sürgősen revízió alá venni és elintézni. Lehet, hogy valami csökkenés fog beállni a bevételnél, ez azonban nem lesz olyan nagy, hogy a költségvetés ne bírná ki ; Éppen ezért vagyok 'bátor ezt a miniszter úrtól kérni. Még itt az adókérdésnél vagyok bátor rámutatni arra, hogy a végrehajtásoknál kis kíméletet kérünk. Tudjuk, hogy be kell folyniok azoknak az adóknak, mert hiszen ebből él az állam, és tudjuk azt is, hogy vannak egyesek, akik csak akkor hajlandók fizetni, amikor a végrehajtó ott van, ezt azonban nem lehet általánosítani. Nem lehet általában mondani, hogy az iparosok és kereskedők nem akarnak adót fizetni. Sajnos, nem tudnak adót fizetni. Ez természetesen a gazdákra vonatkozóan is áll, én azonban budapesti vonatkozásban voltam bátor ezt előterjeszteni és ezért mondottam csak az iparra és kereskedelemre. Mélyen t. Képviselőház! Kérném a miniszter úrtól, igyekezzék Budapesten az adófelügyelőségek, a vidéken pedig a pénizügyiga,zgatósáígok útján elintéztetni azt a kérdést, hogy ott, ahol látják, hogy megvan a jóakarat, a transzferálásoktól tekintsenek el, mert meggyőződésem, hogy amikor már transzferálásra kerül a sor, azt az adótartozás,t egészen nyugodtan le lehet már írni, mert a transzferálás költsége többet tesz ki, mint amennyiért azt az ingóságot az adó raktárban azután el lehet adni. Én tehát azt kérném a pénzügyminiszter úrtól, hogy ha módjaiban van, igyekezzék minél hamarabb segíteni ezen a kérídlésen. Nagyon nagy az elkeseredés az iparosok és a kereskedők között és — mint tudom — a gazdák között is; ha ezt az elkeseredést l& lehet veszetni olyan módon, hogy ez a kincsitárnak pénzébe sem kerül, akkor nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, vegye igénybe ezt a módot. Még at trafikkérdéssel vagyok bátor foglalkozni a legutoljára. Itt ugyan örömmel állapítomi meg, hiogy a legutóbbi időben a hadirokkantakat igen méltányos elbánásban részesítette a minisztérium, úgyhogy valójában nincs is ok panaszra, én azonban! a revízió kérdését szeretném a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlani. Mert ha a revízió tényleg bekövetkezik, akkor még igen sok igényt ki lehelt elégíteni. Ezt a revíziót mi sürgősen kérnők. mert nagyon spkan vannak azok, akik már dörömbölnek az ajtókon és kérnek valami megélhetést és joggal is kérik azt a megélhetést. Ha ki lehet őket elégíteni, akkor elégítsük ki sürgősen, hogy ezen a téren is mlegnyugvás álljon be, és ne halljuk nap-nap után, hóigy állásiba Jmoaók és nagy jövedelmig emberek vannak itt, amikor tudjuk, hogy ezek úgyis kevesen vannak. Én a revíziótól nem várom azt az eredményt, hogy mindenkit ki fognak mozdítani helyéből; szerintem nagyon kevesen lesznek, akikhez hozzál lehet majd nyúlni. Akihez azonban hlozzá lehet nyúlni, annak ügyét intézzük el ma és. nem holnap, hogy ezen a téren is megnyugvás álljon be. A kormány iránt bizalommal vagyok, és ezért a költségvetésnek ezt a részét is elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Esztergályos János jegyző: Pallavicini György őrgróf! Őrgr. Pallavicini György: T. Ház! Csatlakozom előttem szólott t. képviselőtársamnak a pénzügyminiszter úrhoz intézett ahhoz a kéréséhez, hogy a pénzügyi hatóságok az adóbehajtásoknál, amelyeket vidéken is és a fővárosban is szigorú módon kezelnek, de amelyek a kincstárnak jövedelmeit nem hoznak, bizonyos kímélettel járjanak el. Nem tudok azonban egyetérteni az előttem szólott igen t. képviselő úrnak a sportra tett egy megjegyzésével, amelyet azt hiszem, ő egy előtte szólott képviselőtáírsuiik beszédével való polémiája közben hangoztatott. Én, aki igazán gyermekkoromtól fogva híve vagyok a sportnak és ma is gyakorlom azt, teljesen egyetértek vele abban, hogy igenis, minél többet gyakorolják az emberek a sportot, annál jobb, és hogy vannak bizonyos tömegsportok, amelyeket a kormánynak, bármennyire is szűken van a költségvetés méretezve, támogatnia kell. Én azonban a legjobban perhorreszkáloml, hogy olyan luxus-sport, amely nem tömegsport, bármiféle állami szubvencióban részesíül jön. A legszebb sport, amelyet a háború előtt, amikor vagyoni viszonyaim megengedték ezt, igen sokat és a legszívesebben űztem, a póló, de ezt saját költségemre űztem. Nagyon helyes, ha ma vannak emberek Magyarországon, akik ezt? saját költségükön űzik, — amiben nagyon kételkedem, mert egyike a legdrágább sportoknak, — de azt nem tudom helveselni, hogy állami szubvencióban részesüljön. egy ilyen luxussport, amelyet a háború előtt csak pár ember űzött; voltunk talán maximum 16-an, akik akkoriban ezt a sportot űztük. Nem tudom helyeselni azt sem, hogy a mai viszonyok között ezt a sportot akár iá hadseregben is űzzék, mert a hadseregnek is rengeteg pénzébe kerül ez. A mai időkben, amikor hadseregünk költségvetése úgyis oly kicsiny és nagy nehézségekkel kell összekaparnunk a szükséges összeget, hogy ezt a kis zsoldos hadsereget fenn lehessen tartani a magyar adófizetők filléreiből, — hiszen erre sincs elegendő összeg felvéve a költségvetésben — nagyon hibásnak tartom, hogy ezt a sportot ott tovább űzzék. De nem erről a kérdésről akartam beszélni, hanem arról, amit már a kereskedelemügyi tárca keretében szóvá kívántam tenni: a Magyar Államvasutak devizapolitikájáról, illetőleg valutaadósságairól. Minthogy a házszabályok következtében akkor nem volt időm arra, hogy beszédemben ezt elmondhassam és minthogy ez pénzügyi kérdés, most kívánok hozzászólni. Egy nem szakember, aki logikusan gondolkodik a kormány devizapolitikájáról, sehogyan sem tudja megérteni, hogy bizonyos vonatkozásokban miért történnek hibás intézkedések. Itt van a következő eset. Ha jól vagyok értesülve, a magyar Államvasutaknak cirka 30 millió aranyfrank tartozása származott abból, hogy a vasútig fuvarokat, amelyek kilenc hónap óta a Máv.-nál összegvűltek, nem tudta visszafizetni devizákban azoknak az országóknak, amelyekből bizonyos áruk bérmentetlenül adattak fel, mint például Lengyel- és Csehországból szén, koksz és fa, szóval amit kilenc 43*
