Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-100

Az országgyűlés képviselőházának 100. ülése 1932 június 8-án, szerdán. 315 ilyen záloglevéladósságok miatt vezetnek árveréseket a jelzálogos birtokok ellen, akkor ne legyen joguk nagyobb összeget behajtani az adósokon, mint amennyi ezeknek a zálogleveleknek jelenlegi árfolyama. De hogy a spekulációt megakadályozzuk, indokolt lenne az, hogy ezek a belföldi pénzintézetek legfeljebb a jelzálogul szolgáló ingatlannak azt a százalékát, illetve hányadát hajthassák be az adósokon, mint ahány százaléknak, vagy amilyen hányadának megfelelt a kihitelezett _ összeg a zálogszerzés idejében, viszonyítva a jelzálogos birtok akkori értékéhez. De elengedhetetlenül szükségesnek tartom azt is, hogyha moratórium necsak a földteherrendezési eljárásba bevont birtokokra vonatkozzék, hanem mindazokra az eladósodott kisés középbirtokokra is, amelyeknél a kamatteher nagyobb, mint a birtoknak jövedelme és a föld tulajdonosának bármily egyéb forrásból származó jövedelme. Szükséges lenne az is, hogy a hitelintézeteknek, a hitelezőknek ne legyen joguk felmondani a rövidlejáratú és különösen a váltókölcsönöket addig, amíg az adós a kamatokat rendesen fizeti. Feltétlenül szükséges ez legalább is azideig, amíg a mezőgazdaság vagy újabb hitelhez tud jutni, — amikor is a máshonnan felvett hitelből rendezheti a felmondott tartozást — vagy pedig, amíg a mezőgazdasági ingatlanoknak normális áron való értékesítése újból lehetővé válik. Egyes pénzintézetek ugyanis valósággal uzsoraszerűen használják ki a szorongatott, a megszorult adós helyzetét. Megtörtént például az, hogy a pénzintézet felmondta minden különösebb ok nélkül a hitelt, annak ellenére, hogy az adós &

r kamatokat mindig rendesen fizette, peresítette a követelést, s amikor már minden perbeli es perenkívüli cselekményt, amely csak módjában állt, elkövetett és a költségeket már a lehető legmagasabb mértékig felszaporította, akkor az adóstól újabb váltót vett a költségek összegéről is, azt pár hónapra prolongálta, a lejárat után azonban újra peresítette és akkor előlőről kezdte ezt a zsaroló manővert. Szükséges lenne az is, hogy ne lehessen felmondani a bekebelezett kölcsönöket a földérték csökkenésének jogcímén. Elnök: A^ képviselő úr beszédideje lejárt. Mojzes János: Eögtön befejezem. Amikor a pénzintézetek ezeket a kölcsönöket kihelyezték, a föld értékének legfeljebb 30—40%-a erejéig folyósítottak hitelt, tehát a tőke a saját biztonságáról (akkor eléggé gondoskodott. Ma pedig teljesen indokolatlan az, hogy amikor az adós rajta kívül álló okokból, hibáján kívül beállott értékesítési nehézségek miatt nem bír eleget tenni fizetési kötelezettségének, akkor ezek a hitelezők annak az adósnak vagyonát reális értékének egy csekély hányadáért potom áron elkótyavetyélhessék. Nem lehet fenntartani továbbra is azt az állapotot, hogy bárki is úgy érvényesíthesse jogait, hogy az a másik félnek, az adósnak olyanmérvű megkárosításával járjon, amely nem áll arányban a hitelező méltányos érdekével. A címet nem fogadom el. (Helyeslés balfelől) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Usetty Béla! Usetty Béla: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy röviden egy-két szóval reflektáljak arra a felszólalásra, amelyet Mojzes igen t. képviselőtársunktól hallottunk most, amelyben vitába szállt az erről az oldalról felKÉPVISELŐHAZI NAPLÖ IX. szólalt igen t. képviselőtársunkkal, aki igen helyesen mutatott rá arra, hogy ennek a költségvetésnek realitása attól függ, vájjon a mi termésünket normális áron értékesíteni f tudjuk-e, bizosítani tudjuk-e annak értékesítését, és hogy a külföldi kölcsönöket rendezni tudjuk-e. Erre vonatkozólag a pénzügyminiszter úr tegnap egész részletes nyilatkozatot tett, és engem teljes mértékben kielégített az a nyilatkozat, amelyet a pénzügyminiszter úr erre vonatkozólag itt a Házhan kinyilvánított. Mert valóban úgy van, ha nem tudjuk a mi termésünket rendes áron értékesíteni, akkor ezzel a költségvetéssel tényleg baj lehet, mert akkor nem kapjuk be azokat az adókat, amelyeket be kellene kapnunk a költségvetési előirányzat szerint, és így a kormány fő gondoskodási tárgyát kell képeznie annak, hogy az. értékesítést valamiképpen tényleg lehetővé tegye. Nem lehet azonban úgy beállítani a dolgot, hogy ez tisztán a kormányon múlik, tisztán ezen az országon múlik, mert a külföldi piacokat, sajnos, mi nem tudjuk csak úgy egyszerűen a magunk rendelkezésére állítani és a kereskedelmi szerződéseket, sajnos, nem egyoldalúan kötjük meg, hanem a kereskedelmi szerződés egy kétoldalú ügylet, amelyhez a másik fél konszenzusára is szükség van. Ëppen a kereskedelemügyi miniszter úr szájából hallottuk, hogy a csehszlovákokkal sem megy olyan könynyen a kereskedelmi szerződés megkötése, hogy teljesen indokolatlanul visszaugrottak már azoktól a lépésektől is, amelyeket felénk tettek, és most egészen más alapon akarnak tárgyalni. Nem lehet tehát úgy beállítani a dolgot, hogy ez tisztán a kormányon múlik, a kormány nem tette volna meg a kötelességét úgy, mint ahogyan meg kellett volna tennie, és nem ragadott volna meg minden alkalmat arra, hogy ezt az értékesítést lehetővé tegye. En nem hiszem, hogy t. képviselőtársunk ezt komolyan gondolta, (Dinnyés Lajos: A legkomolyabban!) mert nem méltóztatnak tudni pozitív tényeket felsorolni. Mi ugyanis hallottunk itt kijelentéseket, amelyeknek azonban a mi álláspontunk és véleményünk szerint .nem sok alapjuk van; azok mind rózsaszínben beállított dolgok, amelyek igen messze vannak a realitástól. (Dinnyés Lajos: Tíz esztendővel hamarabb kellett volna kezdeni a helyes kereskedelempolitikát!) Ami most már a külföldi kölcsönök rendezésének kérdését illeti, a pénzügyminiszter úr egészen határozottan kijelentette, szükség van arra, hogy a külföldi hitelezők megértéssel legyenek velünk szemben, mert ha nincsenek megértéssel, akkor a végső eszközt is igénybe fogjuk venni és akkor egyoldalúan leszünk kénytelenek rendezni ezt a kérdést. Azt hiszem, felelős ajkakról elég komoly kijelentés ez, és azt hiszem, hogy a pénzügyiminiszter úr kijelentésében lehet bízni és kell bízni, többet pedig nem mondhat, és a magunk részéről ezt el kell fogadnunk, úgyhogy én ebben a tekintetben egész megnyugvással nézem azokat a cselekményeket, amelyeket a jövendőben is várunk a minisztériumtól és várunk ettől a kormánytól. Még egyetlenegy megjegyzést szeretnék tenni Mojzes igen t. képviselőtársamnak arra a kijelentésére, amelyben ő a külföldi diplomáciát igen kedvezőtlen színben állította be, iazt mondván, hogy azok a diplomaták a sportolásra fektetik a súlyt és nem azzal törődnek, hogyan tudják ennek az országnak érdekét előmozdítani. En a magam részéről nem tartom 43