Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-100
312 Az országgyűlés képviselőházának 100. ülése 1932 június 8-án, szerdán. Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Befejezte már beszédét képviselő úr? Lejárt az idejie! Klein Antal: Befejezem, igen t, elnök úr! Tekintettel arra, ihogy — mint előbb is (mondottam — nem látom azt, hogy a kartellekkel az ingó tőkével és a visszaélésekkel szemben a kormány megfelelő e-rélyt tanúsítana és ennélfogva bizalmatlan vagyok a kormány iránt, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés bab felől) Elnök: Szólásra következik 0 ? Esztergályos János jegyző: Gr. Festetics Sándor ! Gr. Festetics Sándor: T. Képviselőház! Fel akarom hívni erről a helyről a törvényhozás és a kormány figyelmét arra, hogy a 25%-os rokkantak még minldlig egypengős segélyt kapnak havonta. Ezt a segélyt két szempontból lehet megítélni. Először, mint tulajdonképpeni segélyt, másodszor pedig mint nemzeti ajándékot, amelynek az a célja, hogy a nemzet háláját fejezze ki. Én azt hiszem, hogy egyik szempontból sem fogadható el ez a segély. Mert mint segély, havonta egy pengő, nem jelent semmit és mint nemzeti ajándék, mint a nemzeti hála jele, sokkal kedvezőbb az a rokkantjelvény, amelyet tudtommal már amúgy is megkaptak. (János sy Ganor: Ez még koldusalamizsnának is kevés!) Ez különben nem az ón egyéni nézetem, hanem' ez a nézete választókerületem 25%-os rokkantjainak is, akik külön megkértek engem arra, hogy ilyen irányban szólaljak fel. Nagyon helyesen mondották, hogy ha olyan fontos megspórolni a költségvetésiben egyes tételeket, akkor teljesen hiába>való kiadás több mint 3*5 millió pengőt erre a célra kidobni, miután ez számukra semmiféle jelentékeny. hasznot nem jelent- Ez teljesen egyértelmű azzal, mintha azt a 3*5 millió pengőt bedobnák a Dunába, Sokkal előnyösebb volna, ha abban a rendeletben, amely legközelebb a. 33-as bizottság elé kerül tárgyalás végett, amely tudniillik a földhözjuttatottak vagy on válts ág- és megváltott földeinek áráról szól, adatnék megfelelő kedvezmény a rokkantaknak. Ez azután igazán nevezhető segélynek és igazán nevezhető a nemzeti hála megnyilatkozásának. Itt azonban hangsúlyozni szeretném, hogy nem elegenldlő az, ha ez a kedvezmény kizárólag a vagyon'váltságföldekre vonatkozik, hanem az egyenlő elbánás elve megköveteli azt, hogy egyformán terjeszttessék ki a megváltott földekre is, mert hiszen azt a Sízegény 25%-os és más értékű rokkantat nem érérdekli az, hogy az állam azt a földet az ő számára mily módon szerezte meg, vagyonváltság révén-e, vagy megváltás révén-e. Öt egyedül az érdekli, hOgy földet kapott^ és az fogja érdekelni, hogy kap-e kedvezményt is egyáltalán vagy nem. Tegnap este nagy élvezettel és megelégedéssel hallgattam végig a pénzügyminiszter úr igen szép besaéidét, mert hiszen mindenki örül annak, amikor saját elveit teljesen lemásolva találja a kormány illetékes közegeinél. Én már az általános vitánál abban a helyzetben voltam, hogy hangsúlyozzam, hogy a költségvetés realitása két tényezőtől függ: elsősorban a termés értékesítésétől és másodsorban a külföld és egyéb kölcsönök kérdésének — a ka.matkérdést is beleértve — sikeres megoldásától. Most nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni ezen ia téren, hanem csak vissza akarok utasítani két vádat, amelyeket állandóan emelnek ez ellen a párt ellen. Az 'első vád az, hogy ez a párt nem csinált semmit, hogy ez a párt folyton aludt, mialatt az ország tönkrement. Ezzel szemben leszögezni kívánom azt a tényt, hogy igenis ezekkel a kérdésekkel, a kamat kérdésével és a kapcsolatos kérdésekkel, amilyen a földteherrendezés és <& vagyonváltságföldek ára is, a párt állandóan, kezdettől fogva intenzíven foglalkozott Azon időponttól kezdve, amikor a kormány a maga helyét itt, ebben a parlamentben elfoglalta, nem szűnt meg ezeket a kérdéseket úgy a párt kebelén belül, mint a kormánnyal állandóan megtárgyalni. (Temesváry Imre: Es pedig szakszerűen!) Ezeknek a kérdéseknek a fontosságát úgy itt a plénumban,. mint a bizottságokban, a választókerületekben, a pártértekezleteken és a párt agrárblokkjának értekezletein állandóan hangsúlyoztuk. Vissza kell tehát utasítanom a párt nevében azt a vádat, ïamelyet a miniszter úr utasított vissza tegnap a kormány nevében, hogy ez a párt ebből a szempontból nem cselekedett semmit. (Temesváry Imre: Először a mi pártunk kezdte!) Azt a vádat is vissza kell utasítanom, hogy ez a párt miért nem követelt egyes intézkedéseket, nevezetesen egyes egyoldalú intézkedéseket a kormány részéről már korábban. Ezzel az elmélettel ma reggel újból találkoztam, amikor a reggeli lapok vezércikkeit olvastam át. Ez is teljesen igazságtalan és ; a való viszonyoknak meg nem felelő beállítás, mert igaz, hogy ez a párt kormányzópárt, de nem akar a kormány helyett kormányozni. (Helyeslés a jobboldalon.) A guvernementális és az alkotmányos érzésnek az felel meg, hogy a kormány kormányoz és a kormányzópárt ezt a kormányzást csupán ellenőrzi. Mi teljes tudatában voltunk annak, hogy a kormány ezeket az intézkedéseket elhamarkodni nem akarja és a kormány ebből a szempontból a mi tudtunkkal és teljes beleegyezésünkkel cselekedett. En nem féltem ezt a kormányt a hangulatok hatásától, mert hiszen mindnyájan tudjuk, hogy elég erély van a miniszterelnök úr személyében és a többi miniszterekben is, hogy a napi hangulatokkal szembeszálljanak. A történelem azonban számtalan példát mutat, amikor az országban keletkező hangulatok erélyes kormányokat is idő előtti és meggondolatlan cselekedetekre ragadtatták. Az ország a gazdasági válság miatt ideges és bizonyos fokig — őszintén be kell vallanom — ennek az eshetőségnek a veszélye fennáll. Éppen ezért rendkívül aggályosnak tartom, hogy parlamenten kívüli tényezők nagygyűléseket tartanak, azokon programmot állítanak fel és szítják az, elégedetlenséget, de semmi pozitívet alkotni nem tudnak, mert elég a programmjukat elolvasni s akkor rögtön látjuk, hogy programmpontokat adnak, ellenben eszközöket, módokat programmpontjaik megoldására nem adnak. (Ügy van! Úgy van! r a jobboldalon.) Joggal tehetjük tehát fel a végén, hogy ők nem is tudják, hogy mi módon kellene ezeket a programmpontokat megoldani! Űgylátszik, hogy ők egész eljárásukat csakugyan a «sorsra» bízzák, azonban nem arra a sorsra, amely a nemzetek vagy államférfiak életében dönt, hanem úgylátszik, kizárólag arra a sorsra, amely a kártyacsatákban dönt. Különösen veszélyes ma ezt a hangulatot mesterségesen előidézni az országban, amikor egyes államok olyan méltánytalan módon viseltetnek velünk szemben külkereskedelmi szempontból. Én itt egyenesen Csehszlovákiára gondolok, amely az utóbbi időben a már rég
