Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-100

310 Az országgyűlés képviselőházának vagyoni viszonyokat nem is lenét összehasonlítani a minket környező egyéb államok népeinek helyzetével és jövedelmi viszonyaivalDe nem érthetek egyet az igen t. pénzügyminiszter úrnak azzal a megállapításával sem, amelyet beszédének végén tett, amikor . azt mondotta, hogy a mezőgazdaság hitelképességének megóvása érdekében az adós védelmi intézkedéseket meg kell szüntetni. Ebből a megállapításból úgy látom, hogy ez a hang Korányi Jákobé, de a kéz Teleszky Ezsaué. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Az a kéz Teleszkyé, aki a Felsőházban itartott beszédében már is felhívta a kormánynak egyik igen tekintélyes tagját, Zsitvay Tibor igazságügyminiszter urat, hogy hagyja abba^ az ő közgazdasági akcióit és agilitását, (Jánossy Gábor: De nem hallgait rá!) mert úgy látszik, ő az egyedüli a kormányban, aki bizonyos közgazdasági problémák megoldását szükségesnek és fontosnak tartja. (Jánossy Gábor: Igen helyesen!) Sajnos, a kormánynak azok a tagjai, akiknek kötelességük volna ezen a téren intézkedni, késlekednek és nem tesznek semmit- Teleszky János receptje ez, igen t. pénzügyminiszter úr, s a recepten lévő orvosságot a miniszter úr úgylátszik a magyar gazdaközönséggel akarja bevetetni, én azonban azt hiszem, hogy a pénzügyminiszter úrnak erre már nem lesz módja. Engedje meg az igen i. pénzügyminiszter úr, hogy más tényeket is megállapítsak arra vonatkozólag, hogy miért nem lehetnek szerelmesek a lakosok a jelenlegi állapotokba és hazánk kormányzatának bizonyos rendszerébe. (Jánossy Gábor: A kormány sincs elragadtatva tőle!) Eat a csonka országot a legkarakterisztikusabban talán akként lehetne jellemezni, hogy ez kartellország. Itt a kant éllek száma megszámlálhatatlan, a kartellek hatalma pedig határtalan. A kartell elkisér bennünket a hólesőtől a koporsóig, a pelenkától a szemfedőig. A kartell, állítom és bizonyítani fogom, kormánytámogatással drágítja meg mindennapi kenyerünket. (Zaj.) Kormánytámogatással teszi ezeket, igen t. pénzügyminiszter úr. Én tehát most egy kar teliről akarok néhány szóval megemlékezni, és állítom, hogy a kormány eltűri, hogy ez a kartell a mindennapi kenyeret, a legszegényebb néposztály legfontosabb fogyasztási cikkét megdrágítsa. Szólani akarok itt most egy kartellről, amelyről talán keveset méltóztatnak tndni, az úgynevezett élesztőkartellről- (Halljuk! Halljuk!) A szeszkartellről már elegendő szó esett itt. (Jánossy Gábor: Úgy van! Ebben igaza van!) Már egy határozati javaslatot is elfogadtunk az 1921 : XLI. tcikk módosítására. A pénzügyminiszter úr ugyan nem fogadta el, de azt hiszem, hogy a határozatnak most már ő is eleget fos- tenni és ennek megfelelően fog intézkedni. (Gr. Hunyady Ferenc: Ha a vezér megengedi!) Ha megengedi. Én azonban erről az r

élesztőkartellről akarok beszélni, amely állítom, hogy igenis: kormánytámogatással tarthatja fenn ma is ezeket a magas árakat és drágítja meg a mindennapi kenyeret. Tudvalevő, hogy Magyarországon az élesztőgyártás két, illetve három szeszipari nagyvállalat kezében van. Az egyik a Gschwindt, a másik a Krausz-Moskovits, a harmadik pedig Altmann, Miskolcon. Ez utóbbi — Altmann, Miskolcon — nem gyárt élesztőt, mert KrauszMoskovits és a Gschwindt monopolizálják az élesztőgyártást. Valamennyien tudjuk, hiszen köztudomású, hogy a kartellek miképpen tudiOÓ. ülése 1932 június 8-án, szerdán, ják elnémítani és elhallgattatni azokat, akik esetleg az ő profitjukat veszélyeztetik. Erre nekik a következő módjuk van, ha a szép szó nem elég, akkor jön a pénz, megfizetik az illető vállalatot, hogy ne profitáljon, ha pedig ez sem elég, akkor a kormánynál minden befolyásukat latbavetik, hogy a konkurrenciát elnémítsák, hogy az ne gyártson. Itt is ez az eset, a harmadik gyár, az Altmann-féle miskolci élesztőgyár nem dolgozik, azonban kapja a másik két vállalattól a profitot, kap bizonyos hallgatási díjat, hogy ne termeljen élesztőt és így a másik két vállalat a kormány beleegyezésével monopolisztikus módon tartja kezében az élesztőgyártást, olyan áron, amely után, sajnos, még mindig olyan adó van, amelyet még az 1908 : XXVIII. te. állapított meg. Csak egészen röviden kívánom megállapítani, hogy ezeknek micsoda profitot, micsoda hasznot jelent, hogy Magyarországon az élesztő — mint méltóztatik tudni — a szeszgyártással, vagy a sörgyártással kapcsolatosan melléktermékképpen állíttatik elő. Ez a két gyár állítja elő most az élesztőt, már nem a szesziparral kapcsolatban, mert szesznélküli élesztőt állítanak elő, és pedig egy König-féle német szabadalom alapján állítanak elő szesznélküli élesztőt, amelyet azután forgalomba bocsátanak. A napi fogyasztás Magyarországon körülbelül 80 mázsa. Ezt eladják 1*40 pengős áron. Szakemberek megállapítása szerint egy kilogramm élesztő alapanyaga, a melasz,

r &z anyaélesztő és a rezsiköltség azzal az adóval együtt, amit az 1908 : XXVIII. te. megállapít és amelyet felemeltek, de nem az élesztő után, hangsúlyozom igen t. pénzügyminiszter úr, nem az élesztő után, hanem a termelt alkoholmennyiség után, összesen kitesz 70 fillért. Ez a két vállalat termelt circa napi 80 métermázsa szeszélesztőt szesz nélkül egy önálló eljárás alapján, mint az előbb mondtam. Nem a termelt élesztő után fizeti az adót, az 1908 : XXVIII. te. 3. Vában megállapított 5 fillért, amelyet időközben felemeltek 20 fillérre, hanem fizeti ezt a termelt szesz után, mégpedig, mint tudvalevő, a Gschwindt-féle élesztőgyár kontingense 5922, a Krausz-Moskovitsé pedig 2000 hektoliter, ez összesen a két gyár részére 7922 hektoliter keretet jelent. Ez után fizet 20 fillért, amely kitesz circa 160.000 pengőt és annak ellenében circa napi 80 métermázsa élesztőt gyárt, bocsát ki a forgalomba 1' 40 pengős áron, amelynek — mint már az előbb kimutattam — előállítása nem kerül többe az adóval együtt, mint 70 fillérbe. Ez tehát 100 százalékos nyereséget jelent. (Jánossy Gábor: Menynyit?) Százszázalékos nyereséget. Ez a két vállalat, az élesztőkartell naponta száz százalékot keres 80 métermázsa után, amelynek kilóját 1*40 pengőért adja, pedig csak 70 fillért tesz ki az alapanyag, a melasz, az anyaélesztő és az egyéb rezsiköltség. 70 filléres ár mellett 70 fillér tiszta profitjuk van. (Jánossy Gábor: Hogyan adóznak ezért?) Külföldről csempésznek állandóan bizonyos mennyiségű élesztőt, mert sokkal olcsóbb a cseh élesztő. 70 filléres áron kerül a forgalomba, ez tehát azt mutatja, hogy ezeknek a vállalatoknak és ennek a kartellnek busás hasznuk van. Igen t. pénzügyminiszter úr, bekövetkezett tehát az a lehetetlen állapot, hogy egy jogállamban, midőn tulajdonképpen az élesztőgyártás nem volt kötve semmiféle jogosultsághoz, nem kellett kezdetben engedély, gyárthatott élesztőt akárki, szesziparral vagy sörgyártással kapcsolatban, bekövetkezett később az, hogy egy budapesti szeszipari vállalat kérelemmel