Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

24 Az országgyűlés képviselőházának^ nem is volt eddig disztinkció téve arra nézve, hogy a kiszállás köz- vagy magánérdekből történik-e. Mert vannak kiszállások, amelyek indokoltaik lehetnek és közérdekűeknek nem minősíthetők, például ha egy tógazdaságot akarok csinálni és arra az állam egész adminisztrációja ingyen áll rendelkezésemre. Ugyanilyen helyzet áll fenn akkor, amikor valaki egy rendkívüli erdőkihasználást kér, amelynek munkálatai tényleg az ő magánérdekét szolgálják. Ezt korrigálni lehetne és azt hiszem, ha ez korrigáltatnék^ bizonyos lényeges megtakarításokat lehetne elérni az igazság érdekébe».. A költségvetés egyéb terén való megtakarításaira és rendelkezéseire vonatkozó kifogásaimat és észrevételeimet az egyes címeknél leszek bátor megtenni, most csak azt jelentem ki, hogy a költségvetést általánosságban nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Gyömörey Sándor! Gyömörey Sándor: T. Képviselőház! Eöviden bekapcsolódni kívánok előttem szólott br. Inkey Pál t. képviselőtársam beszédébe, annál is inkább, mert már egy novemberi beszédem alkalmával én is az erdőkitermelésnek és a fa értékesítésének^ kérdését tettem szóvá. Szóvátettem., hogy régi szerencsétlen vasúti tarifánk megölője a magyar erdőgazdaságnak, megölő je a magyar fűrésztelepeknek. Már egy évvel ezelőtt, körülbelül akkor, amikor Ivády Béla képviselőtársunk volt a földmívelésügyi miniszter, eljártam ilyen ügyben és mondhatom, hogy a legnagyobb készséget találtam arra nézve, hogy rögtön segélyt nyújtson ebben a kérdésben. Beszédem további folyamán be fogok kapcsolódni majd Kállay Miklós t. képviselőtársam beszédébe is. Most azzal kezdem, hogy a mezőgazdaság megsegítését nagyon sokan bizonyos feltételekhez kötik; nem is annyira feltételekhez, mint inkább bizonyos kívánságoknak a teljesítéséhez. Ezek a kívánságok először a közterheknek minimális mértékre való leszállítása, másodszor az iparcikkek árának a föld termékei árának színvonalára való hozása, harmadszor pedig a hitelkérdés, amelyet Kállay Miklós képviselőtársam olyan tisztán és olyan érthetően adott elő itt a pénzügyminiszter úrnak, hogy abban reménykedem, hogy a pénzügyminiszter úr ez elől a tiszta és nagyon is érthető érvelés elől nem fog tudni kitérni és le fogja vonni a konzekvenciáját az ő előadásának. En tehát a hitelkérdéssel, az adósságok konverziójával nem akarok foglalkozni, mert egy nálam sokkal hozzáértőbb képviselőtársam ezt már nagyon szépen és körülményesen előadta. Itt volna még a negyedik kérdés is, a földteherrendezés kérdése, amelyről Kállav Miklós képviselőtársam ugyancsak beszélt. Ezek körül a kérdések körül forog tulajdonképpen a magyar mezőgazdaság megmenthetősége. Annyit már láttunk évekkel ezelőtt, hogy a múlt kormány rájött arra, hogy a gazdák rendkívüli nehézségekkel küzdenek és, hogy fokozatosan mind jobban és jobban elmerülnek az adósságokban s részint a közterhek, részint pedig a gazdaságukban való beruházások ríket az idők folyamán meg is fogják ölni. Ebből a célból a múlt kormány megalkotta a bolettatörvényt. Hogy ez a bolettatörvény nem vált be, azt nagyon jól tudjuk mindnyájan, bár egyeseknek, különösen talán az Alföldön. ahol mégis egyoldalúbb a gabonatermelés, ez 5. ülése 1932 június 2-án, csütörtökön. némi kis hasznot mégis hozott, annyit, hogy az egyes gazdák adóikat, közterheiket ebből törleszteni tudták — nagy általánosságban azonban a boletta szerintem több kárt okozott, mint hasznot, különösen kihatásaiban, amenynyiben szörnyű visszaélésekre adott alkalmat. (Gáspárdy Elemér: Ebben igaza van!) Mi gazdák ezt jól tudjuk, hiszen szemünk előtt folytatódott le az a szemérmetlen játék a boletta kijátszásával. (Gáspárdy Elemér: Ebben igaza van!) Félek, hogy a lisztforgalmiadóval, az újabban kontemplált alap létesítésével ismét történik efféle manipuláció és ezeket a rendelkezéseket is éppúgy kijátsszák bizonyos oldalról, mint ahogyan eddig a bolettát kijátszották, mert nem alaptalan az a régi magyar közmondás, hogy akárhogyan ellenőrzik a malmokat, akármennyi malomőrt állítanak is oda, minden molnárt kihallgatás nélkül fel lehetne akasztani. (Ügy van!) Ez tehát egy nagyon nehéz és jól megfontolandó kérdés^ mert bizonyos, hogy a boletta nem vált be és a gazdák most is tovább nyomorognak s mind jobban és jobban pusztulnak. Ismét kellene tehát valamit tenni. Most a lisztforgalmi adóváltságból megszervezik ezt az alapot, amelyről az előbb említést tettem, hogy ebből az alapból kiegyenlítsék egyrészt a gazdák elengedett földadóját, másrészt a vármegyei pótadónak 50%-át, harmadsoriban pedig azt^ a hiányt is, amely egyes kedvezmények folytán a közmunkiaváltságnál elő fog állani, hogy ezeket a hiányokat a vármegyéknek pótolják. Az első kérdéshez ugyancsak hozzászólott Kállay Miklós t. képviselőtársam. Nem tudom, a miniszter úr ott volt-e a 33-as bizottság egyik tárgyalásán, amikor a földadó elengedésének kérdésében erre a rendeletre rátértünk? Ugyanakkor én is kifogást tettem az ellen, hogy a földadót mint földadót engedjük el a magyar gazdáknak és pedig kifogásoltam ezt nem azért, mintha én is nem akarnám, hogy könnyítsünk a gazdatársadalom helyzetén, hanem azért, mert nagyon jól ismerem a magyar nép, a magyar paraszt pszichéjét, hogyha mi egy olyan adót, amivel most mint alapadóval számolunk, eltörölünk, akkor annak visszaállítását csak igen nagy zúgolódás mellett tudjuk ismét kikényszeríteni. A ^ földadó név helyett ezért én inkább valami más, akármiféle nevet adtam volna ennek az elengedésnek, csak nem a földadó nevet. Bár úgy vagyok a földadóval, hogy a földadót tulajdonképpen rendkívül igazságtalan adónemnek tartom, miután a földadó a jövedelmi adóban is benne foglaltatik .tulajdonképpen a földadónak a kidolgozása a jövedelemadó, vagyis duplán fizetjük ezt az adót: jövedelmi adóban és földadóban is fizetjük. (Ugy van!) Ennek a kérdésnek második pontjára nera akarok kitérni, hanem a közmunkaváltság kérdésében szeretném még a mélyen t miniszter urat figyelmeztetni arra. hogy a közmunkaváltsággal a mezőgazdasági traktorokkal rendelkezők rendkívül súlyosan vannak érintve. A traktorokat azóta- amióta a teherautók annyira elterjedtek, kevésbbé használják fuvarozásra, szinte azt lehet mondani, egyáltalában nem használják már Őket fuvarozásra, hanem kizárólag csak talajművelésnél és gazdaságig udvarokban, a szérűskertekben csénlésnél, darálásnál és egyéb ilyen lokális munkáknál használtatnak a traktorok, tehát nem rontják a közutakat még akkor sem. ha netalántán közutakon kénytelenek teljesítő helyükre menni, hiszen