Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-99

296 Az országgyűlés képviselőházának lehessen ia család nagyságához képest egy- vagy kétszobás lakást bérelni. A nyugdíjas altisztek és a nyugdíjas altisztek özvegyei számára kéri ez a kongresszus azt, hogy az ő járandóságuk megállapítása a mindenkori tényleges szolgálatban állók részére járó mindenkori javadalmazás alapulvételével történjék. Kéri a szolgálati pragmatika megszerkesztését az ő számukra is, miként ezt a közalkalmazottak egyéb rétegei is már több íz'ben kérelmezték. Kéri a szolgálati idő egységes meghatározását és a hivatalos időn túl végzett munkának külön óradíjjal való honorálását. Az altisztek csoportjából azok számára, akik fegyveresen teljesítenek szolgálatot, de még sincsenek a fegyveres karhatalom alakulatai közé sorolva, — ezek pedig a fogházőrök, fegyházőrök és börtönőrök — kéri az altiszti kongresszus, hogy ugyanolyan elbánásban részesíthessenek, mint a magyar királyi csendőrség és a magyar királyi államrendőrség közegei. Ezt a kérésüket a memorandumban részletesen indokolják. T. Képviselőház! Pontról pontra felsorolva, ezek azok a konkrét kívánságok, amelyeket a magyar altiszteknek folyó évi április hó 3-án a József-Műegyetemen megtartott kongreszszusa, mint közös kívánságokat megállapított, memorandumba foglalt és az igen t. kormány elé terjesztett s egyben az országgyűlés tagjainak is megküldött. Nagyon kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, méltóztassék az ebben a memorandumban foglalt konkrét kívánságokat külön-külön mérlegelni és az állam pénzügyi viszonyaihoz képest és a lehetőségek arányában méltóztassék ezeket a kívánságokat teljesíteni. A pénzügyi tárca költségvetését egyébként elfogadom. (Helyeslés a középen.) Elnök: Minthogy a pénzügyi tárca költségvetésének s a vele kapcsolatos költségvetési fejezeteknek és állami üzemek költségvetésének általános vitájára előírt tárgyalási idő letelt, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: T. Ház! Farkas Tibor t. képviselő úr ma beszédében azt mondotta: kívánatos, hogy a pénzügyi kérdések ne tekintessenek pártkérdéseknek. En ebben vele teljesen egyetértek, főleg a mai helyzetben, mert normális viszonyok között a pénzügyi kérdések ilyen vagy olyan elintézése még összefügghet pártpolitikai szempontokkal, a mai helyzetben azon'ban — amelyben ismétlem, amit már nem egyszer mondottam, azt hiszem, hogy élet-halálküzdelmet folytatunk, mert vagy megmentjük az ország gazdasági struktúráját, vagy elpusztulunk — tényleg nincs és nem is volna helye annak, hogy bármilyen pénzügyi intézkedés meghozatalánál akár pártszempont, akár lokális vagy más egyéni szempont szerepet játsszék; csakis az összességnek, a köznek igazi érdeke és a jól , megfontolt célszerűség játszhatik itt szerepet. En tehát kérem, méltóztassék ezt a költségvetést, amelyet a Ház elé terjesztettünk, abból a szempontból megítélni, hogy ez nem egy pártnak, nem egy világfelfogásnak költségvetése, hanem olyan költségvetés,, amely létrejött, bevallom, nagy fáradsággal, lefaragások és emelések útján, amelyekre szükség volt, hogy helyre tudjuk állítani az egyensúlyt. Ennek a költségvetésnek természetesen lehetnek és vannak hibái. Ez nem olyan műremek, amelyet egy Praxiteles az arányosság szem előtt tartásával alkotott, hanem ez egy szükségszerűen faragott valami. A fő azonban, 99. ülése 1932 június 7-én, kedden. hogy ez a faragott oszlop megálljon; ez a fődolog most egyelőre» mert hiszen erre kell majd felépíteni a későbbi építkezést, amelynek már az ország jólétének fejlesztésére kell vezetnie. A költségvetéssel szemben a legnagyobb, a legtöbb oldalról megnyilvánult kifogás az volt, hogy a költségvetés nem reális. Amikor a költségvetést benyújtottam és expozémat megtartottam, az volt a benyomásom, hogy a t. Ház túlnyomó nagy része s a sajtó közvéleménye előtt is reálisnak látszott a költségvetés, sőt nem dicsekszem vele, ha azt mondom, hogy bizonyos csodálkozás volt abban a tekintetben, hogy lehetséges volt egyáltalában lefaragni ezt a költségvetést, mint méltóztatnak tudni 955 millió pengős nívóról 806 millió pengős nívóra. Lassanként az akkor is illuzórius babérokat egyik-másik képviselő úr és sajtóorgánum kezdte letépdesni, és végül most^ azt hiszem, a közvéleménynek az a benyomása van, hogy mert nagyon sok igen nagysúlyú képviselő azt mondta, hogy nem reális ez a költségvetés, tehát nem is reális. Mi a közvélemény! Olyan vélemény, amelyet mindenki mástól kér kölcsön. Ezt nem én találtam ki, olvastam valahol, de azt hiszem, ez az igazság. Azt hiszem, hogy a közvéleményt elsősorban a t. Ház tagjainak, a törvényhozóknak kell vezetniök és ne méltóztassanak azt abban az irányban vezetni, mintha ez a költségvetés nem volna reális. Ha valaki egy magas csúcsra akarna mászni és a vezetője minduntalan azt mondaná neki, hogy ezekbe a jéghasadékokba bele is lehet csúszni és akkor milyen szörnyű halállal fog meghalni, akkor egészen bizonyos, hogy bele fog csúszni a hasadékba. (Gaal Gaston: Vagy visszafordul!) Amikor mi fel akarunk jutni a csúcsra, ne azokat a lehetőségeket nézzük, amelyek arra vezethetnek, hogy minden felborulhat, hogy egész Európát elboríthatja az ár, hanem azt kell nézni, hogy mi a helyzet, a józan előrelátással megítélhető helyzet, ahhoz képest kell intézkedni s úgy kell feljutni nagy fáradsággal a csúcsra. Ezt a költségvetési tervezetet annak az állapotnak alapján készítettem, amely akkor volt, amikor dolgoztam — nem is csinálhattam másképpen — és számításba vettem a viszonyok bizonyos rosszabbodását s amint egy képviselő úr, azt hiszem, Schandl • Károly t. barátom ma említette, a bevételek jelentékenyen alacsonyabban vannak előirányozva, mint ahogy a tavalyi költségvetés szerint előirányozni lehetett volna. Itt tehát bizonyos fokú biztonság is számításba van véve. Nem számolhatok azonban katasztrófákkal, amelyek bekövetkezhetnek, de amelyeket senki más sem tud megjósolni. Itt rátérek a "második vádra s ez az optimizmus vádja. Ha egy pénzügyminiszterben, vagy akárkiben, akinek valamit alkotnia kell, nincs annyi optimizmus, hogy higyjen abban, hogy normális viszonyok között sikerülhet a munkája, akkor igazán ne is nyúljon hozzá, mert képtelen lesz valamit is tenni. (Ügy van! Ügy van!) Az én optimizmusom, ha ez egyáltalában optimizmusnak nevezhető, abban rejlik, hogy sokat hallottunk a magyar nemzet különböző erényeiről, de én nemcsak hallottam róla, hanem hiszek is benne; hiszem, hogy ennek a nemzetnek erkölcsi lényében is vannak tartalékok, amelyek értékek, értékek a gazdasági életben is. Ezek az értékek, amint a viszonyok egy kicsit javulnak, a keretek tágulnak és szabadon lehet mozogni a gazdasági