Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-99
294 Az országgyűlés képviselőházának dolásról tehát, amelyet a múltkori rendeletben láttunk, hogy április és május havi 'befizetéseket méltóztatik remélni, méltóztassék az igen t. pénzügyminiszter úrnak letenni. Teljesen hamis kiindulópontja volt a múltkori rendelkezésnek az, ami az indokolásból kitetszett, hogy a oiemfizető embereknek legnagyobb része a fizetési képesség birtokában volna, de inkább a fizetési készség hiányzik náluk és^ ezt az izgatásnak tulajdonította az igen t. pénzügyminiszter úr. (Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Sok esetben! — Malasits Géza: A Gerliczy bárók is izgatnak!) Tényleg, az izgatás különösen a Tiszántúlon, különösen Bihar megye területén tapasztalható volt. (Felkiáltások jobb felől: Mindenütt!) Az izgatás különösen a képviselőválasztások idején — amelynek káros kihatásait még ki sem hevertük, máris újabb képviselőválasztást kívánnak igen sokan, akik akkor az izgatás méregmagvát ültették el — tényleg nagyon erősen közrejátszott arra, hogy olyanok sem fizették a részleteket, akik egyébként fizetni, törleszteni tudtak volna. A mi vidékünkön, a Tiszántúl ellenben inkább a fizetési képesség hiányzott, mint a fizetési készség. Nagyon kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék arról a drákói szigorúságú rendelkezésről is letenni, hogy a f öldhözjuttatotakat kiragadja a magyar adófizetők táborából és az újonnan földhözjuttatottakat külön rend gyanánt kezeli, velük szemben eddig nem ismert szigorúságú megtorlást helyez kilátásba adókésedelem esetén. Sehol semmiféle magyar adófizető polgárt nem fenyeget az a veszély, hogy ha adófizetési késedelembe esik, akkor vagyonának állaga is tönkremegy; egyedül a földreform során földhözjuttatottakat méltóztatik megfenyegetni azzal, hogy aki egyéb kötelezettségeinek lerovásán kívül október 15-éig az adóját nem fizeti ki, attól a földet el keil venni. Megjósolom az igen t. pénzügyminiszter urnák, hogy ha az új rendelkezésben ez a szöveg megint benne lesz és ha ezt mint rendelkezést a kormány a maga felhatalmazásának birtokában kiadja, ennek a következménye az lesz, hogy 270.000 embert valóban ki kell tenni ez év őszén a föld birtokából. Éppen ezért használtam az igen t. miniszter úr rendelettervezetével szemben azt az erős kritikát, hogy azt egyaránt politikai és gazdasági abszurdumnak tartom. Remélem, — mondom — hogy a miniszter úr az elmúlt hetekben bőven megfontolva a 33-as bizottságban elhangzott kemény kritikákat, egészen más rendelettervezetet fog a bizottság elé terjeszteni. Ami a kormány felelősségét illeti abban, hogy a földhözjuttatottakkal szemben minő bánásmódot alkalmazott, készséggel elismerem, hogy három izben próbált már részint ez a kormány, részint az előző kormány a hónuk alá nyúlni azoknak, akik a földreform során földhöz jutottak. Elismerem, hogy 1930-ban a terményekben megállapított megváltási árak kiszámításánál alapul vett egységárakat lényegesen leszállította a kormány. Tudom a hivatalos adatokból, hogy ez 6 millió pengőről való lemondást jelentett a pénzügyminiszter úr részéről. Elismerem, hogy másodszor a kormány segítségére sietett a földhözjuttatottaknak akkor, amikor a kataszteri értékben túlmagasan megállapított megváltási árak revizióját elrendelte. Hivatalos adatokból tudom, hogy ez a pénzügyminiszter úr részéről újabb 9 millió pengőről való lemondást jelentett. Elismerem azt is, hogy harmadszor a hónuk alá nyúlt a 99. ülése 1932 június 7-én, kedden. földhözjuttatottaknak a kormány akkor, amikor az 1930. évi törlesztő részlet egyharmadrészét elengedte azoknak, akik a törlesztő részlet kótharmaddrészét már befizették. Tudom, megint csak hivatalos adatokból, hogy ez újabb 7 millió pengőről való lemondást jelentett a pénzügyminiszter úr részéről. Mindebből konstatálható, hogy teljesen igazságtalan és hamis az a vád, amely a kormány felé irányult olyan tekintetben, hogy a földhözjuttatottnak nem volt segítségére abban a tekintetben, hogy földjüket megtarthassák. Igenis, erre ismételten kísérlet történt, de, sajnos, sikertelenül. Az a konkrét adat, hogy 270.000 olyan ember él Magyarországon, aki a földreform során földhöz jutott, de az utolsó három évben egy fillért sem fizetett, megdölbbentő szám; de éppen az, hogy ez az adat ilyen megdöbbentően hat, teszi kötelességünkké, hogy abban a rendeletben, amelyet a kormány kiadni készül, hathatós segítség nyujtassék a földhözjuttatottak számára. Nem foglalkozom tovább ezzel a kérdéssel, hiszen a 33-as bizottságban 1 alkalmunk lesz a rendelettervezetet megbírálni, de megállapítom az ellenzék felelősségét ennél a kérdésnél is, mert könnyű lesz majd a rendelet kiadása után ellenzéki oldalról bírálatot mondani erről a kérdésről, de ennek a kérdésnek tárgyalásánál, az arra hivatott fórum előtt való elbírálásánál nincs jelen az ellenzéki kritika. Felszólalásom másik, még rövidebb részében fel akarom hívni az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmét egy körülményre, amelyet a közalkalmazottak fizetését és lakbérét csökkentő rendelet okozott szerte az országban, amely kérdésre már több ízben rámutatván, . figyelmeztettem a miniszter urat arra, hogy a kormánynak ez a rendelkezése óriási elkeseredést okozott éppen abban a táborban, amely -tábor mégis csak gerince annak a nemzeti és polgári irányzatnak, amelynek egyik mostani képviselője a jelenlegi kormány. Az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmét felhívom azoknak a sorsára, akik az elmúlt esztendőkben a népjóléti és munkaügyi minisztériumtól lakásépítésre kölcsönöket kértek és ebben a tekintetben a felvett kölcsönök fizetéseiket terhelvén, a részleteket, ismételten lecsökkent fizetéseikből már nem képesek megfizetni. Tudvalevő, hogy a kormánynak kétféle akciója volt a lakásépítés terén, amely akciókat részint az építkezéseknek a háború alatti szüneteltetése tette szükségessé, részint pedig a menekültek beözönlése folytán beállott lakásínség okozta azt, hogy a kormánynak gondolkodnia kellett azon, (hogy miként tud lakásokat termelni- Kezdetben, — nem tudom, hogy nem az igen t. pénzügyminiszter úr volt-e akkor is a pénzügyminiszter — 1923-ban 50 milliárd papírkorona hitelkeret állapíttatott meg erre a célra olyanformán, hogy bizonyos fokig kötelezte a kormány a pénzintézeteket, valamint az ipari és kereskedelmi vállalatokat arra, hogy alkalmazottaik számára lakóházakat építsenek. Ebből a hitelkeretből az én adataim szerint 42 milliárd papírkoronát fel is használtak erre a célra, sajnos, kevés eredménnyel, mert a pénznek akkor folyton váltakozó értéke, a .koronaromlás következtében ennek a hitelnek nagyrésze veszendőbe ment. A megmaradt 8 milliárd papírkorona lett az a keret, amely kiindulópontja volt egy újabb lakásépítési akciónak, amelyet már az úgynevezett Lakásépítési Állandó Bizottság, rövidítetten a Láb.
