Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-99

Az országgyűlés képviselőházának 99. nak az adóbevételeknek előirányzatát csökkentette, amelyek a keresetekkel, a nagy tömegek keresetével, fogyasztásával és a forgalommal vannak kapcsolatban. így leszállította a fogyasztásiadóbevételt 4 millióval, a forgalmiadó- és illetékbevételt 14 millióval, a dohányjövedék bevételét 30 millióval, a vámbevételt 42 millióval. Összesen majdnem 100 millióval csökkentette a pénzügyminiszter úr a költségvetés bevételi oldalát éspedig csökkentette azért, mert látja, hogy a forgalom és különösen a vámbevételek nem lesznek olyan magasak, mint a múlt esztendőben, de még olyanok sem, mint a mostani negyedévben vagy félévben. A költségvetést reálisnak kell mondanunk azért is, mert az adóbevételek csökkenő eh> irányzatában bizonyos tartalék van, amely a gazdasági forgalom további csökkenésével számol. Belső kereskedelmi forgalmunk a múlt évvel szemben 20—30%-kai csökkent, külkereskedelmi forgalmunk pedig 25—35%-kal. Nem Magyarország a hibás abban, hogy a pénzügyminiszter úr kénytelen ezzel számolni. Felelősek azért azok a világhatalmi tényezők, amelyek a világháború megindításától a gazdasági világháborúig, illetőleg az erőszakos békeparancsokon keresztül a gazdasági elzárkózás őrületéig engedték a világot eljutni. (Úgy van! Ügy van!) Ama beállítással szemben, hogy a mi külforgalmunk csökkenése belső okokra vezethető vissza, amit Éber t. képviselő úrtól is hallottunk, elég utalni a világkereskedelmi forgalom fényeire, adataira, amelyek fényesen rácáfolnak erre az állításra. A világkereskedelem összforgalma 1929-ben 386 milliárd dollárt tett, ki, rá két esztendőre, 1931-ben ez a forgalom 224 milliárdra csökkent. A legutóbbi év folyamán tehát a világkereskedelem jóformán felére csökkent a két év előttivel szemben. Nagyon természetes, hogy az idei esztendő további csökkenést mutat. Nem beszélek a szomszéd országok külkereskedelmének csökkenéséről, pedig nagyon sokat lehetne erről mondani, hiszen az előbbi tárcák költségvetésénél soroltam fel adatokat arról, hogy Csehországnak, a gazdag Csehországnak külkereskedelmi forgalma is mennyire csökkent. De itt van Lengyelország külkereskedelmi forgalma: kivitele és bevitele egyaránt a felére esett. Itt vannak a balti államok, amelyeknek külkereskedelme 60%-kal csökkent. De a legjellemzőbb az, hogy a kontinens vezető hatalma, Franciaország is annyira megérzi — annak ellenére, hogy pincéi tele vannak aranyrudakkal — a világkereskedelmi forgalomnak összezsugorodását, hogy a legfrissebb adatok szerint az idei első négy hónap alatt 10 milliárd frank volt csak a tavalyi 16 milliárddal szemben a bevitele, a kivitele pedig 7 milliárd a tavalyi 12 millárddal szemben. A visszaesés közel 40%-os, a deficit pedig 3*5 milliárd frank. Ilyen viszonyok között nem lehet csodálni, ha a magyar külkereskedelmi forgalom alakulása hasonló képet mutat és az idei első negyedévben 40%-os csökkenést tüntet fel. Ha már most azt figyeljük, hogy ebből a gazdasági válságból, amellyel szoros kapcsolatban van tulajdonképpen a budget sorsa, van-e kilátás kibontakozásra egyelőre nem sok biztatót látunk. Amerre csak körülnézünk, mindenütt az elzárkózás továbbfolytatását vették programmba, kezdve Némeországtól, ahol a volt . kormány földmívelésügyi minisztere, Schiele, olyan agrárprogramot adott, amelyben még a ülése 1932 június 7-én, kedden. 287 vajimportnak teljes kiküszöbölése is van, folytatva Csehország agrárprogrammjával: itt is azt látjuk, hogy Csehországban gabonabeviteli szindikátust kívánnak felállítani és áttérnek a csereforgalomra, a rekompenzációs forgalomra. De itt van Ausztria, amely szintén búzaszükségletének 50%-át ellátja már, vágóállatszükségletének 90%-át, árpa- és zab szükségletének 100%-át, burgonyaszükségletének 100%-át és minden téren iparkodik áttérni az autarchiára. Mégis azt kell mondanom, hogy amikor villamos drótsövények egyre sűrűbben zárják az országok körül a határokat, hogy az egész gazdasági világforgalmat megakasszák, mégis két oldalról, mintha valami fény, valami világosság derengene, amely a gazdasági kibontakozásra enged következtetni. Nem akarom a t. Ház előtt a világkonferenciák értékét túlságos jelentőségűnek méltatni akkor, amikor az utóbbi években annyi<világkonferenciában csalódtunk, azonban kétségtelenül érdekes és figyelemreméltó jelenség éppen a mi szempontunkból az, hogy Anglia a tavalyi pénzügyi válság után kezdi visszanyerni régi pénzügyi erejét, és az angol jobb belátás Amerikával karöltve rövidesen egy világpénzügyi konferenciára vezet, amelyet Londonban hívnak össze. Hogy ez a londoni pénzügyi világkonferencia a devizaforgalom, a középeurópai országok pénzügyi kérdéseinek megoldása körül milyen eredményre vezet, azt e pillatnatban még nem lehet megmondani, de kétségtelen, hogy most, amikor már a leggazdagabb, a leghatalmasabb államoknak is mélyen húsába vág a gazdasági válság, most, ezekben az időkben, amikor Newyorkot és Washingtont 20.000 frontviselt polgár iparkodik megostromolni, azi hiszem, komolyabban lehet már bízni abban, hogy végre ezeken a megbeszéléseken valami gyorsabb megoldást hoznak, amely a világkereskedelmet helyreállítja. De még a londoni megbeszélésnél is súlyosabban esik latba az a másik jelenség, hogy a világ^ búzapiacán a jövő évben, amennyiben a terméskilátások ilyenek maradnak, mint most, eltűnik a búzafelesleg. A római Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet legutóbbi, májusi jelentése szerint a világ búzatermésének kilátásai arra engednek következtetni, hogy 100 millió métermázsával csökken az idei termés a multévi terméssel szemben. A május közepén érkezett jelentés szerint a Farmboard, valamint földmívelésügyi minisztérium hivatalos becslése megállapítja, hogy az Egyesült Államokban az f őszi búza vetésterülete 32 millió acre, az előzőévi 41 millióval szemben. A csökkenés tehát 9 millió acre, vagyis közel 20%. A tavaszibúzaterület csökkenése 5%, de a meglepetésszerű, jelentékeny fagykár eredményeképpen a hivatalos becslés a várható amerikai őszi búzatremést métermázsára átkalkulálva, 120 millió métermázsa, őszi búzatermésre teszi a multévi 214 millió mázsával szemben. A csökkenés tehát 94 millió métermázsa. Ha most Kanadának búzaterméscsökkenését nézzük, amely jelentékenyen kevesebb, körülbelül 5%, továbbá Oroszország terméscsökkenését nézzük, amely szoros kapcsolatban van a szovjet gabonatermelési és értékesítési politikájának bukásával, akkor bátran számításba vehetjük, hogy legalább 100 millió métermázsa lesz — amennyiben a viszonyok lényegesen meg nem vltoznak, — az a differencia, amely a multévi és az idei búzavilágtermés között mutatkozik. (Eckhardt Tibor: De nagyon sok