Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-99

270 Àz országgyűlés képviselőházának mal legyen iránta, annál is inkább, hiszen jövőre menő progranimot adni a mai időkben úgy sem lőhet. Józan ésszel nem lehet kívánni, hogy valaki a mai időkben gazdasági programmot adjon, hiszen mai életünk, mai gazdasági viszonyaink a máról-holnapra vagy holnaputánra valló élés ideje. Ebben a tudatban bizalommal vagyok a pénzügyminiszter úr iránt és elfogadom költségvetését. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! Kérem a t. pénzügyminiszter urat, hogy a trafikengedélyeket méltóztassék revízió alá venni úgy, amint előttem szólott képviselőtársam is kívánta. (Helyeslés.) Csakis hadirokkantak vagy hadiözvegyek és árvák kaphassanak trafikot és ha azok a kedvezményezettek, akik eddig a trafikjog engedélyezésében részesültek, revízió alá vétetvén, nem bizonyultak jogosultaknak a szo szoros értelmében arra, hogy trafikot kapjanak, fosztassanak meg tőle. Ez nem szerzett jog elvétele lesz, hanem annak az igazságnak a helyreállítása, amelyet a pénzügyi körök és az adományozók a trafikjog engedélyezésével a legsúlyosabban megsértettek. A t. előadój úr a kormány iránt mérhetetlen nagy bizalommal viseltetvén, csak a számoszlopjokat látja az állami költségvetésben, és kihozza belőlük a plusz és minusz egyenlegét. Én azonban a számoszlopok, a papírfigura mögött, ahová e számoszlopokat a pénzügyi zsenialitás vagy a pénzügyi tornászbravurkodás odaírta és odarajzolta, látom, mint valami hosszú-hosszú gyászmenetet az adózó kisemberek szomorú seregét, akik gyászolják a gondoktól független, vagy a gondokkal megbirkózni tudó egykori boldogabb életük tönkremenését és készülnek a temetésre. Sírásók gyanánt, százezer és százezer kispolgári exisztencia sírásói gyanánt, ott vannak az adóvégrehajtók, a bírósági végrehajtók, a nagybankok, — mert a vidéki kisebb bankokat sokszor azok utasítják lelketlen cselekedetre, ott vannak továbbá az árdrágító, uzsorázó kartellek és ott van, mint egyik legfőbb sírásó — amely évek óta egyre nagyobb ásóval és lapáttal húzza ki a magyar kisgazdáknak, kisiparosoknak és minden kisembernek a lába alól a földet, a talajt — (Hódossy Gedeon: Az ügyvéd?), ott van az ország gazdasági életében a legnagyobb gödröt és vermet ásói tényező: a t. pénzügyminiszter úr elődjének rossz elgondolású pénzügyi politikája, a tízéves rendszer. Erre az egykori, vagy a t, túloldal szerint ma is politikai vezér, gróf Bethlen István maga mondotta ki Debrecenben akarva-nemakarva, az anatémát, a nagy átkot, amikor — szószerint idézem — kijelentette, hogy (olvassa): «Óriási eltolódások vannak a foglalkozási ágak között az adózás tekintetében. Kevízióna van szükség, adóstatisztikára, a kisbirtok és a nagybirtok teherviselőképességének kölcsönös megállapítására. Mit fizetnek az iparosok, — kérdezte — mit fizetnek a kereskedők, — kérdezte — a f ixf izetésűek birják-e? Tessék egyenlőséget teremteni közöttük a teherviselés tekintetében. EB mit fizetnek a bankok, a kisebbek és nagyobbak, mért az egyenlő teherviselés kérdésének megoldása — mondotta Bethlen István gróf Debrecenben — a nemzeti becsület kérdése és sürgős lépéseket kell tenni ebben a tekintetben». Ez a helyzet már évek óta megvian és azóta, mióta mi a független kisgazdapárt részéről és innen ellenzéki oldalról más pártárnyalatú képviselőtársaink részéről is először tettük 99. ülése 1932 júnitis 7-én, kedden. szóvá ezt a kérdést, a baj csak üszkösöidött és> fekélyesedett. A t. pénzügyminiszter úr azonban feleljen nyíltan: Tallja-e azt amit Bethlen Isítváni gróf Debrecenben mondott? (Dinnyés Lajos: Erre kíváncsi az ország!) Azt mondották erre, amikor mi hangoztattuk, hogy: demagógia. Most gróf Bethlen István is beállt a demagógok közé? Vagy pedig belátja, hogy méltatlanul bántott bennünket, amikor évekkel ezelőtt azokra az eminens nagy bajokra, amelyek bekövetkeztek, azok elhárításának lehetőségeire rámutattunk, die bennünket a t- túloldalon komolyan nem vettek, mert az optimizmus heve fűtötte azokat, akik Bud János kincstári főminiszter és Wekerle Sándor volt t. pénzügyminiszter úr hátamögött sorakoztak. «Az aránytalanságok megszűntetése az adóztatás tekintetében», monda gróf Bethlen István Debrecenben. A t. miniszter úr pedig ezzel ellentétben a társulati adót, amely tétel alatt elbújnak a nagyvállalatok, a kartellek és bankok, ahelyett, hogy emelte volna, a tavalyi 21 millió pengővel szemben 18*5 millió pengőre csökkentette (Temesváry Imre előadó: A kulca emelkedett! — Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: 25%-al felemeltük!) a házadét azonban 68 millóról 85 millióra emelte a pótlék bevonásával, pedig többet bírnának a t. gyárvállalatok s ha elismerem, is, hogy nincs olyan jó dolguk, mint a múltban, de mégis eléggé jól megy nekik ahhoz, hogy a szenvedő, küzdő és nyomorgó kisemberekkel szemben, akiknek sehogyan sem megy a dolguk, nagyobb terhet viselhessenek. T. Képviselőház! A házadót 68 millióról 85 millióra emelte a pótlék bevonásával a t. pénzügyminiszter úr. Hogy Budapesten a iháziurak így is megvannak, nem tagadom, de vidéken a háztulajidjonosok a házadó emelése folytán még nehezebb helyzetbe sodródtak, mint eddig voltak. A földadóból befolyó 31 millió pengőt — ennyi az átlag — a boletta helyett elengedte a t. pénzügyminiszter úr, de 12 pengő 50 fillér lisztforgalmi adó váltságot hozott be. (Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Ugyanannyi, mint amennyi volt!) Ez olyan keserű pilula, amelytől gyomörgörcsöt fog kapni a magyar gazdasági élet, sőt féloldali szélütést fog kapni a magyar gazdasági élet, ezt állíthatom. Ezt nem szójátékból mondom, de a szó komor valóságában, mert a fogyasztók kenyerének megdrágítását fogja okozni és eredményezni azt, hogy a 12 pengő 50 fillér lisztforgalmi váltságadót méltóztatott behozni. (Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Most is megvan!) De nem annyi. (Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: De annyi! — Varghia Imre: Fillérre annyi! 10 pengő boletta, plusz 2*50 pengő! Megvan igen, de a boletta révén!) De továbbmegyek. A malmok és mindazok, akik búzát vásárolnak, belekombinálják ezt a lisztforgalmiadót a búza vételárába, és annyival kevesebbért fogják a búzát megvenni, mintha azt az adót !be nem hozták volna. Azt a négy és félmillió pengőt, amit t. pénzügyminiszter úr és államtitkár úr, önök az úgynevezett lisztforgalmi ellenőrök dotálására méltóztatnak fordítani, akiket rázúdítanak a malmok és a közönség nyakára, a fogyasztás fogja megfizetni és nagy zűrzavar fog keletkezni belőle, a búza árának leesése következik a mai bolettával pótolt árhoz viszonyítva, mert újra állítom, hogy a 12 pengő 50 filléres lisztforgalmiadót a búzát vásárló malmok és mások bele fogják kombinálni a búza árába. így lett a boletta és az azt helyettesítő