Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-99

â6ô Àz országgyűlés képviselőházának ezzel szemben ezeket a tisztviselőket nemcsak 8 órától 3-ig dolgoztatják, hanem délután is este 8-ig, 9-ig, természetesen minden túlmunkadíjazás nélkül. Itt van egy francia érdekeltséggel bíró vállalat, ahol ugyanilyen egészen horribilis fizetések nincsenek, a négy vezető összjövedelme alig több százezer pengőnél, ezzel szemben azonban a munkaidő tekintetében, az alkalmazottak kiuzsorázása tekintetében valóban vezető helyen áll az egész szakmában. Itt Van a pénzintézetekkel kapcsolatos másik biztosítóintézet, ahol két ember ugyanannyi jövedelmet vág zsebre, mint az intézetnek körülbelül 50—60 főnyi tisztviselőkara. Itt van egy egészen kis intézet, amely azóta meg is szűnt, a Hermes-biztosító, amely iskolapéldáját mutatja annak, hogy milyen szörnyűséges visszaélések lehetségesek a részvényesek, a köz, a biztosítottak rovására a kapitalizmus mai rendszerében. Kaptam errevonatkozólag egy levelet, amely a következőket mondja: A Heroines Biztosító Magyarország legkisebb intézete volt. Ennek az intézetnek cirka 18 tisztviselője volt, beleértve a vezető tisztviselőket is. A tisztviselői fizetések 100—120 pengői körül mozogtak, az osztályvezetőnek 300 pengő körüli fizetése volt, azonban Radó Ödön vezérigazgató úrnak ennél az apró intézetnél volt 4000 pengője. Természetes, hogy egy dlyen aránytalanul súlyos teher következtében a vállalat tönkrement -és utána kellett nézni, — a biztosítási szakmában ez rendszerint így van — vájjon melyik nagyobb intézet hajlandó ezt az intézetet magára vállalni, átvenni. Senki sem volt hajlandó a 4000 pengővel súlyosbítva átvenni a vállalatot, ellenben megvolt a vezérigazgatói szerződés. A szerződés szentsége a kapitalizmus magánjogában mindenek felett álló és 140.000 pengőt végkielégítés címén vágott zsebre az illető úr ugyanakkor, amikor ma Magyarországon az éhező, nyomorgó tisztviselők tömegei könyörögnek 80—100 pengős állásokért és nem kapnak egy falat kenyeret sem. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédlét befejezni. Kertész Miklós: Tudom, hogy az időm lejárt, tudom azt is, (hogy mindaz, amit itt elmondtam, falrahányt borsó, de tudom azt is, hogy el kell jönnie az időnek és el fog jönni az az idő Magyarországon is, amikor ezeken a kirívó, felháborító állapotokon 'mégis segíteni fognak. A költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következük? Griger Miklós jegyző: Kóródi Katona János! (Malasits Géza: Magyarország az adócsalók hazája!) Kóródi Katona János: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a pénzügyi tárca általános költségvetésénél részletes dolgokkal foglalkozzam és elsősorban szövátegyem a trafikügyek revízióját Errevonatkozólag bátor vagyok tisztelettel egy határozati javaslatot előterjeszteni, amely így hangzik (olvassa): «Utasítsa a Ház a pénzügyiminisztert, hogy az öszszes dohány nagy- és kisárudák engedélyének revízióját rendelje el, a revízió során az engedélyeket a magasabb nyugdíjasoktól és a nagyobb magánvagyonnal rendelkezőktől vonja be és juttassa először az állásnélküli diplomásoknak, másodszor más, a megélhetést nélkülöző családos lexiszteneiáknak. Ennek végrehajtásáról a Háznak ez év végéig tegyen jelentést. A trafikok bérbeadását a jövőben az engedély elvonásának terhe mellett rendeletileg tiltsa el a pénzügyminiszter.» 99. ülése 1932 június 7-én, kedden. T. Ház! Amikor még nem álltunk ilyen gazdasági krízis kellős közepében, akkor talán nem volt ebben a kérdésben érdemes felszólalni, most azonban, amikor a családapák és az állástalan diplomások nagy része kenyér nélkül jár az utcákon, feltétlenül kívánatos, hogy ezen a téren revízió alá vegyék az egész trafik-ügyet és olyanoktól, akiknek máskülönben is biztosított 4—500 pengős havi nyugdíjuk van, könyörtelenül vegyék el ezt az engedélyt. (Ügy van Ügy van! a középen.) Hálátlan dolog itt nevekkel előhozakodni, méltóztatik ismerni ezeket a dolgokat. Hosszú névsort, tudnék előterjeszteni ebben a kérdésben és rá kell mutatnom, hogy eddig is abszurdum volt, hogy ezek a magas nyugdíjasok hozzájuthattak azokhoz a trafikengedélyekhez. Hozzájuthattak olyan trafikengedélyekhez, amelyeknek évi jövedelme 15—20.000 pengő, sőt van olyan, amelynél 36.000 pengő tiszta jövedelmet is lehetett az elmúlt jobb konjunkturális időkben kimutatni. Ugyanez alkalommal vagyok bátor szóvátenni a trafikok bérbeadásának ügyét is. Végeredményben a trafik nem szolgálhat spekuláció eszközéül. Ha valaki rászorul a trafikra, vagy maga kezelje azt, vagy pedig adja át olyan valakinek, akinek ez feltétlenül megélhetési forrása lesz. Ugyanitt, ennél a kérdésnél teszem szóvá a hadirokkant-trafikosok ügyét. A honvédelmi miniszter úrnak a költségvetés tárgyalása alkalmával tett nyilatkozatát hallottuk arranézve, hogy a rokkanttörvényt javaslat formájában hamarosan be fogja terjeszteni. Itt egy körülményre vagyok bátor a figyelmet felhívni. A kincstár részére óriási megtakarítást jelentene, ha ezt a két kérdést a trafikok és a rokkantak ellátásának ügyét junktimba hoznák egymással és azt mondanák, nesze te hadirokkant, kapsz egy trafikengedélyt, — a trafik jövedelme pontosan megállapítható, hiszen könyvre vételezi fel az illető a trafikjárandóságokat — ennek fejében azonban megvonjuk tőled azt a bizonyos rokkantdíjat. Mert mégis abszurdum, hogy egyeseknek, akiknek megvan a rokkantdíjuk, trafikjuk is legyen, másoknak pedig csak a havi 2 pengő rokkantellátási díjuk legyen meg. Itt vagyok bátor a pénzügyminiszter úr figyelmét tisztelettel felhívni arra, hogy a gazdasági helyzetre való tekintettel kívánatos lenne talán a dohányáraknak bizonyos mérséklése. Azt hiszem, hogy azoknak a nagy készleteknek — hiszen 6000 vagonról beszélnek. 6000 vagonról tudunk — a piacra dobásával újabb ármérséklésre feltétlenül szükség volna, mert a mai gazdasági viszonyok között a dohányárak megfizethetetlenek. Ugyancsak itt teszem szóvá az italmérósek kiosztásának és; engedélyezésének ügyét is, amely téren hasonló anomáliák vannak. Csak egy konkrét esetre mutatok rá, abban a tekintetben, hogy mennyire rigorózusan kezelik sokszor az illetékes pénzügyi hatóságok ezeknek az engedélyeknek a kiadását. Az én egyik községemben megtörtént, hogy nem az ottani községbeli pályázó, hanem egészen idegen kerületbeli pályázó kapta meg két alkalommal is az illető községben az italmérési engedélyt. Ebben a kérdésben mégisi csak szigorúan respektálni kellene a helyi körülményeket is. ' ' Továbbmenőjeg talán részletkérdés, de mégis szóvá kell tennem azt az anomáliát, amely egyes vidékeken a kéményseprési illetékeknek a behajtása körül folyik. Bátor voltam