Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-99

Az országgyűlés képviselőházának 99. ülése 1982 június 7-én, kedden. 1261 test a nemzet jövedelméhez. Mert hiába vaa egyensúly a bevételi és kiadási oldal közt a költségvetésen belül, ha a költségvetés bevételi oldala oly kiadást jelent a nemzeti jövedelem terhére, amelyet az el nem bír (Ügy van! balfelől.) és hiába panaszkodunk a világszerte uralkodó fogyasztási krízisről, ha viszont táladóztatás vagy egyéb rendszabályok következtében magából a termelő tőkéből fogyasztási cikket csinálunk. (Ügy van! balfelől.) Az előttem fekvő tárca költségvetésével foglalkozva, elég nehéz feladat előtt állok annál az egyszerűi oknál fogva, mert nézetem szerint a költségvetéssel alaiposaan foglalkozni csak akkor lehet, ha az előző év zárszámadását ismerjük- Már pedig, ahogy bölcsen méltóztatnak tudni, az 1930/31. óv zárszámadását a mai napig még nem terjesztették be antoak ellenére, hogy már több hónap óta esedékes, az 1929/30, év zárszámadását pedig, amelyet már egy éve beterjesztettek, még bizottságilag sem tárgyalták le. Ennek következtében, az igen t. pénzügyminiszter úr nagyszabású expozéja ellenéire kénytelen vagyok kérdést intézni hozzá, egyiket az alapok, a cselekvő hátralékok és az értékpapírok tekintetében, másrészt pedig az állami adósságok, az állami garancia, a tárcaadósságok és a virement-jog tekintetében!. A magam részéről is köszönettel nyugtázom az igen t. pénzügyminiszter úrnak expozéjában tett azt a megállapítását, hiogy úgy tekinti a nemzetet, mint nagykorút. A nagykorú nemzet megkívánhatja, hogy tudja, hogyan áll, miképpen áll és a t. Ház bölcaeségére bízza annak megítélését, hogy a nagykorúságunkat nagykorúsítás, avagy az idő természetes folyása következtében nyertük-e el, és hogy az a konzekvencia, amelyet az igen t. pénzügyminiszter úr nagykorúságunk fényéből levont, egyszerűen belföldi okokból ered-e, avagy ez is a világkrizis folyománya. Ezekután áttérek magukra az alapokra, illetve az alapszerű kezelésre és itt konstatálni kívánom, hogy a Népszövetségnek tett 7. számú nyilakoziathoz képest, a múlthoz képest lényeges javulás észlelhető. Utalok e tekintetben — az idő rövidsége miatt nem fogom felolvasni — a Felsőház pénzügyi bizottságának 1928. évi jelentésére, amelyben igen megszívlelendő, de, sajnos, későn megszívlelt megjegyzések vanniak az alapezerű kezelés tekintetében. Hogy maga az alapszerű kezelés mennyire el tudja homályosíítani egy zárszámadási év eredményét, arra igen jó példa maga az 1929/30. évi zárszámadás is, ahol például az 1925: IX tcikk 9. §-a alapján létesített és az 1928: XXXIII. tcikk alapján

1 dotált alap alakulása:, nézetem szerint, lényegesen beifolyáísolja az egész gesztió számszerű eredményét. Erre vonatkozólag annakidején a zárszámadlásíi bizottságban kérdést is tettem lîfoï, s a legközelebbi ülésen talán majd megkapom erre a választ: csak azért említem ezt. hogy ez is egyik példája annak, hogyan lehet az a'apok helyzetét elhomályosítani. E mellett egy igen speciális esetet olvashatunk az 1927/28. évi zárszámadás jelentés 222. oldalán. Nem fogom felolvasni az idő rövidsége miatt, (Halljuk! Halljuk!) csak megemlítem, hogy a zárszámadás négy oldalon keresztül foglalkozik az alapszerű kezeléssel és a végén a számszék azt állapítja meg, hogy az 1927/28. év végén már sem ingatlan, sem értékpapír nem szerepel ennek az alapnak vagyonmérlegében, úgyhogy a magam részéről csak gratulálhatnék minden pénzügyminiszternek, — ne a mostanira méltóztassék ezt érteni — ha az állami deficitet úgy el tudná tüntetni és úgy tudná megszüntetni, mint ahogy ebből az alapból az értékpapírok és az ingatlanok az alapszerű kezelés következtében eltűntek. (Derültség balfelől.) Éppen ezért, amidőn a mostani költségvetéssel és a Népszövetségnek adott nyilatkozattal kapcsolatban más rendszerre tértünk át az alapszerű kezelés tekintetében és ez a más, új rendszer bizonyos fokig szakítást jelent a múlttal, szükségesnek, vagy óhajtandónak tartanám, ha az igen t. pénzügyminiszter úr felvilágosítana bennünket, hogy a még megmaradt, vagy fenntartott, vagy fenntartandóknak vélt alapok, illetőleg alapszerű kezelések miben lelik okukat, illetőleg miért tartatnak fenn és ha áttekintő kimutatást nyernénk f a még fenntartott vagy fenntartandóknak vélt alapok vagyonmérlegeiről. (Helyeslés balfelől.) A különböző költségvetésekeben ugyanis az egyik alap mellett ott van a vagyonmérleg, a másiknál azonban csak a bevételi vagy kiadási tételekből következtethetünk arra, hogy annak az alapnak esetleg ingatlan- vagy ház-, vagy nem tudom micsoda vagyontételei vannak, 'lletőleg, hogy az az alap el van-e adósítva. Utóvégre, azt hiszem, hogy a mai pénzügyi helyzetben nem mellékes megtudni, hogy azt, a vagyontárgyat, amelyet a vagyonmérlegbe méltóztattak beállítani, milyen pénzen szerezték meg és ma körülbelül mit ér. Ez az egyik oldala a dolognak. Másik oldala, passzív oldala , pedig szintén lehet olyan, ahol talán a Képviselőház joggal érdeklődhetik az iránt, hogy az illető alap kinek adott kölcsönt, miért és milyen feltételek mellett. De itt van még az 1928: XXXIII. tcikk vonatkozó szakasza, amelyet^ egészen röviden fel kívánok olvasni, csak azért, hogy lássuk, hogy bizony ilyen általános felhatalmazás mellett nézetem szerint elég nehéz rendet tartani. Az 1928: XXXIII. tcikk, amely tudniillik dotálja az 1925 : IX. tcikk alapján létesített alapot, 7. §-ában ezt mondja (olvassa): «Felhatalmaztatik a kormány, hogy az 1925 : IX. r tcikk 9. Vában meghatározott célokra és az állami adósságok csökkentésére az államháztartás folyó kiadásain felül jelentkező bevételekből megfelelő összeget^ utalhasson be az idézett törvényszakasz alapján létesített alapba.» Azt hiszem, igen t. Ház, hogy mindenki, aki valaha vagyonkezeléssel foglalkozott, igazat ad nekem, amikor azt mondom, hogy ez a kifejezés: «megfelelő összeget a folyó kiadásokon felül jelentkező bevételekből» — olyan tág, meg nem fogható valami, hogy itt az áttekinthetőség és a kontroll igen nehéz. Mert nem hiszem, hogy létezzék a világon olyan vagyonkezelő, vagy pénzügyminiszter, aki a folyó év alatt tudja, hogy van-e feleslege, vagy nincsen. Ez teljesen ki van zárva. Ezt ő csakis a kezelési év végén tudhatja meg, tehát az egész év alatt — ha dotálja azt — előleggel kell neki dolgoznia és csak az év végén tudja meg, hogy ez az előleg az esetleges felesleget csökkentette-e, vagy pedig szaporította és gyarapította-e a deficitjét. Ez az egyik dolog. A másik az, hogy megfelelő-e ez az összeg. Ez annyira relatív és annyira különböző tényezők megítélésétől függ, hogy azt hiszem, ezt így kodifikálni és így fenntartani a parlamenti budgetjog szempontjából nem helyes. A cselekvő hátralékok tekintetében anynyira régiek az adatok az 1929—30. évi zárszámadás következtében, hogy itt csak röviden jelzem és felvilágosítást kérek úgy a cselekvő hátralékok összegét, mint pedig azok bonitását illetőleg. Áttérek az értékpapírokra. Itt is természetesen csak a régi adatokra vagyok utalva, 36*