Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-99

Az országgyűlés képviselőházának 99. tozik, első kötelessége, hogy a kormányzat általános menetét és irányát támogassa. Nézetem szerint a pénzügyek ezektől függetleníthetek volnának, és én kívánatosnak tartanám, ha az állampénzügyek bírálata, vezetése a jövO'ben majd kevesebb politikai momentumot tartalmazna, mint a múltban, hanem sokkal több gazdasági érzést és megértést. Hiszen ha nem tud érvényesülni az állam pénzügyeinek vezetésében az az elv, hogy az állami bevételeket, igenis, a teherbíróképes-, séghez kell alkalmazni, és hogy az állami kiadásoknak alkalmazkodniuk kell az általános gazdasági helyzethez, és semmiesetre sem szabad megakadályozni a tőkeképződést, mert tőkeképződés nélkül egy állam fejlődése és prosperitása sem biztosítható, mondom, ha ilyen elvek nem tudnak a jövőben érvényesülni,_ akkor a mindenkori pénzügyminiszterek legjobb szándékát és legjobb akaratát is kilátástalannak tartom. Kénytelen vagyok még a pénzügyminiszter úrnak egy nyilatkozatára hivatkozni, amely ugyan nem a Házban hangzott el, — lehet, hogy a Házban, de nem az ülésteremben — amikor is a pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy mi ma csatában vagyunk, és csatában nem lehet azt nézni, hogy esnek el katonák, illetve pusztulnak el exisztenciák, a sebesültekre nem lehet gondolni, rájuk majd csak akkor lehet gondolni és csak akkor lehet őket megsegíteni, ha a csatának, az ütközetnek vége van. Azt hiszem, sokkal helyesebb az, ha a pénzügyek vezetésébe nem visszük bele minduntalan a kardot, a militarizmust. Igaz, hogy Magyarország ebben is speciális helyzetben van, mert ez az egyetlen ország, ahol a pénzügyőröket lovassági karddal szerelték fel. Ez is olyan operettszérű dolog- Azt hiszem, a hadakozás és a pénzügyek nem éppen mindig tartoznak össze, de mindenesetre állítom azt, hogy egy jó vezetésnek — akár katonai, akár pénzügyi dologról van szó, — mielőtt egy harcban résztvesz, vagy a harc folyamán is arra kell törekednie, hogy lehetőleg kevés haláleset legyen, lehetőleg kevés sebesült és lehetőleg olyan sebesült, akik minél gyorsabban, minél rövidebb idő<^ alatt ismét talpraállíthatók. Ügy, mint általában a csatákban, itt is nagyon fontos a szanitéc-szolgálat. Nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, hogy a magyar pénzügyek vezetésénél ne annyira a rohamcsapatok mentalitását tegye magáévá, hanem tegye magáévá azt a mentalitást, amelyhez családi tradíciók fűzik, azt a gyógyító, a betegnek ismét talpraállítására irányuló tendenciát, amelynek, azit hiszem, sokkal szebb elismerése lesz. Tegye magáévá azokat az elveket, amelyeket Magyarországon egy más téren, egy talán sokkal háládatosabb téren, mint a pénzügyek terén, családjának kiváló tagjai érvényesítettek a múltban és érvényesítenek a jelenben is. Azt hiszem, különösen egy szegény, egy koldus országban még fokozottabb értékük van az exisztenciáknak, mint egy gazdaerabb országban, és Magyarország nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy olyan könnyen eltekintsen attól, hogy most emberek pusztulnak el, emberek vesznek el, és azt mondja, ennek így kell lennie. Azt hiszem, talán nem idézek helytelenül, ha idézem Deák Ferencnek egy nem országos társadalmi osztályokra, egyénekre, hanem nemzetekre vonatkozólag elhangzott mondását, amikor is ő annakidején az országgyűlésen első beszédét úgy kezdette, hogy: «Előttem szóKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX, ülése 1932 június 7-én, kedden. 259 lőtt képviselőtársam azt mondotta, hogy nemzetek vesznek, nemzetek lesznek» — szó szerint Esztergom követe mondotta ezt — «és ez szükséges és elkerülhetetlen.» Azt hiszem, az emberiség küzdelme általában helyes úton csak akkor van, ha arra irányul, hogy a veszteségek — legyenek azok bármilyen értékekben való veszteségek — lehetőleg megakadályoztassanak. Azt hiszem, hogy Magyarországon ma a viszonyok minket arra kényszerítenek, 'hogy legalább is bizonyos időre az általános szabályokat nem működőknek tekintsük a gazdasági élet sok terén, annál az egyszerű oknál fogva, mert mindazok a szabályok, amelyeket a gazdasági tudomány, a közgazdaságtan megállapít, működtek sokszor akkor, ha szabadon mozoghatott a munkaerő, vagyis annak nem szabtak korlátot az országhatárok, ha szabadon mozgott az árucsere és nem mesterséges úton akadályozták meg azt, ha szabadon mozgott azonfelül a tőke is, mindez azonban a mai viszonyok között szerény véleményem szerint nem áll. (Igaz! Ügy van! half elől.) Ha tehái ezek a premisszák nem állanak, akkor véleményem szerint mindenesetre gondolkodunk kejl arról, hogy addig is, amíg talán az az általános mentalitás, amely kétségtelenül az egész világon, de különösen Európáiban nem nagyon kedvező a gazdasági élet kifejlődésének, meg nem szűnik, vagy nem enyhül, miképpen lehetne a dolgokat rendezni. Ma én csak azt látom — és itt nem tudok osztozni a pénzügyminiszter úrnak több alkalommal kifejezett optimizmusában — a helyzet olyan, hogy a közeljövőben nem igen látjuk azt, hogy akármelyik külföldi államban olyan viszonyok következzenek be, amelyek a mi exportunkat lényegesen megkönnyítenék. Én exportunk útjában mindenhol mesterséges akadályokat látok; a mi számunkra nagyobb exportlehetőséget nem látok sem Csehszlovákiában, sem Ausztriában, de nem látom azt valami nagyon még Olaszországban sem, mert hiszen mindezekben az országokban ma még természetes feltétel hiányában is az agrárszempontok érvényesülnek, és pedig talán nem is annyira gazdasági szempontból, mint a gazdasági viszonyok mögött álló bizonyos nacionalista politikai szempontból. Azt hiszem, hogy nyugodtam vizsgálva a gazdasági jelenségeket, rá kell majd jönnünk arra, hogy azoknak a keveseknek van igazuk, akik azt állítják, hogy az a túlzó^ nacionalizmus, amellyel találkozunk ma az egész világon, a gazdasági élet terén olyan súlyos következményekkel jár, amelyek a regenerációnak, az újrafejlődésnek titját nagyon nehézzé teszik T. Ház ! Nem hiszem, hogy a pénzügyminiszter úrnak módjában lesz mindezekre teljes felvilágosítással szolgálni, de azt hiszem, a Házat érdekelné, hogy a jelenlegi konstelláció mellett hitel szempontjából mit várhat az ország a külföldtől, a különböző külföldi csoportoktól. Hitel alatt nem értek tisztán egy esetleges új kölcsönt, amely problematikus is lehet, ha különösen úgy használnák fel, amint arra szükség nincs, de értem általában az^egész problémát, amelynek egyrészét csak néhány szóval érintette az előadó úr, igen helyesen, mert az a transzfer-pénzekre vonatkozó kérdés elsősorban. Azt hiszem, hogy a transzfermoratórium alapjául r szolgáló tárgyalások annakidején talán az általános helyzetnek megfelelő eredménnyel jártak; azért mondom, hogy talán, mert hiszen tudom, hogy több érdekcsoport nem volt megelégedve annak a tárgyalásnak az eredményével. Ezt már azonban egy36