Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-99

Az országgyűlés képviselőházának 99 tani és felelősségre vonni, máskép teljesítette volna hivatását, nem úgy, amint a múltban nagyon sokszor tapasztaltam, hogy a törvényjavaslatokat megszavazták olyanok, akiknek az egész vitáról halvány fogalmuk sem volt, mert nem tudták, hogy miről van szó, de a csengő szavára megjelentek, szavaztak és eldöntötték hosszú időre az ország sorsát. Az idő rövidségére való tekintettel most csak néhány szóval érintem azokat a kérdéseket, amelyeket már más formában a múltban is érintettem, néhány szóval rá kell térnem arra az indítványomra, amelyet az indítvány könyvbe bejegyeztem és amely azt célozza, hogy a Képviselőház az állami számszék elnökének felelősségrevonását határozza el, (HaliHűk! balfelőL) mégpedig határozza el azért, mert megállapítható, hogy a számszék és más hatóságok törvényes alap nélkül kedvezményekben részesültek, ezekről a számszék elnöke tudott és jelentésében ezekről nem nyilatkozott. Sőt továbbmegyek, én úgy vagyok értesülve, hogy volt egy időszak, amikor a számszék dohányilletmenyben nem részesült és az iniciatíva a számszék részéről indult ki, hogy ebben a bene-ben a számszék is részesüljön; nem a számszék elnöke részéről, de úgy tudom a számszék részéről indult ki az iniciatíva. Mindenesetre különös mentalitás az, ha a számszék részéről jön egy ilyen iniciatíva, amely azután eredménnyel is járt. Én mindenesetre kívánatosnak s közérdekből szükségesnek tartanám, hogy a Képviselőház némi betekintést kapjon a dohányjövedék egész ügymenetére s ezért tisztelettel egy határozati javaslatot terjesztek elő, amely így szól (olvassa): «A Képviselőház elhatározza, hogy a dohányjövedék egész ügymenetének megvizsgálására egy 11 tagú bizottságot küld ki.» (Helyeslés a baloldalon.) Ez a bizottság azután megvizsgálhatja az egész jövedéket, az egész ügykezelést (Eckhardt Tibor: Ha rendben van, azt is megállapítja!) és különösen véleményt mondhat a tekintetben, mi történjék azzal a dohánykészlettel, amely most eladás előtt áll, vagy amelyet el kellene adni, mert egyébként, ha raktározzák, értékében valószínűleg csökken és kérdéses, hogy a jövőben ennek a mennyiségnek értékesítése könnyebb volna-e, vagy nem. Nem foglalkozom tovább ezzel a kérdéssel, ment engem ez elsősorban a számvitel, az ellenőrzés szempontjából érdekelt; érdekelt azért, mert szerény véleményem szerint a számszék ellenőrzése a múltban sem volt olyan, hogy megfelelt volna azoknak a követelményeknek, amelyeket egy rendezett parlamentáris állam a számvevőszékkel szemben támaszthat. Hiszen a számvevőszék arra való, hogy a parlamenti ellenőrzés munkáját megkönnyítse. Ami hiba a zárszámadások tekintetében történt, az nemcsak a számvevőszék részéről történt, sőt sok tekintetben inkább a Képviselőház, részéről történt, de a számvevőszéknek is mindenesetre módjában lett volna a múltban gyorsabban és alaposabban kitérni szabályellenes dolgokra, mint ahogy ez megtörtént. Az igen t. előadó úr a fontos kérdések között felemlítette a hitelkérdést. Ebből örömmel látom, hogy most már a túloldalról is több megértést tanúsítanak a hitelkérdések iránt, mint amennyit tapasztaltunk ezen az oldalon a múltban. Évekre visszamenőleg foglalkoztunk mi ezen az oldalon ezzel a kérdéssel s a közelmúltban többször felhoztam, hogy teljesen ülése 1932 június 7-én, kedden. 257 abszurdumnak tartom, hogy amikor évtizedeken keresztül törvényes maximális kamatláb volt, amely bírói védelemben részesült, akkor most egyszerre az uzsoratörvényben és másban ezen túltettük magunkat és éppen akkor, amikor nehéz termelési viszonyok vannak, sőt, amikor kritikus a helyzet, szabadjára engedtük az uzsorát, illetőleg a kamat megállapítását, amely nem mondom, hogy mindig uzsora. A múltban mindenesetre volt rá elég példa, hogy a maximált kamattal nagyon kedvező gazdasági eredményt lehetett elérni, hiszen Angliában évtizedeken keresztül maximálva volt a kamatláb és senkinek eszébe nem jutott volna, hogy 5%-on felüli kamattal dolgozzék. Ha tényleg olyan nagy az érdeklődés a pénzügyi kormányzat részéről a hitelkérdés iránt, mint ahogy az az előadó úr javaslatából kicsillan, akkor nem hiszem, hogy akadálya volna annak, hogy az igen t. Ház elfogadja azt a határozati javaslatomat, mely így szól (olvassa): «A Képviselőház elhatározza, hogy a hitelélet tanulmányozására egy 15 tagú bizottságot küld ki, és utasítja ezt a bizottságot, hogv szakértők meghallgatása után működéséről havonta tegyen jelentést-» (Dinnyés Lajos: Meg kell magyarázni majd a többségnek a határozati javaslat tartalmát, hogy tudja, miről szavaz!) Mindenesetre nemi tudom, mi fog a szavazásnál megtörténni, a többség úgy tesz-e, mint a múltkor, amikor a pénzügyminiszter úr nem fogadja el, akkor a töfelbSiég elfogadja, vagy pedig más eredmény lesz. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) A kamatkérdéssel, illetve a hitelélettel kapcsolatban még egy másik határozati javaslatom is van. amfely úgy szól, hogy (olvassa): «A Képviselőház utasítja a pénzügyminisztert, hogy tájékoztassa a Képviselőházat a B. I. Z. által a Jegybank kamatpolitikájára gyakorolt befolyásról». Akik figyelemmjel kísérték a külföldi szakértőknek véleményét, megállapíthatták azt az érdekes tünetet, hogy nagyon sok külföldi szakértő azt a tendenciát tartotta volna helyesnek, hogy Magyarországon,, de nemcsak Magyarországon, hanem több más középeurópai államban is a bank lehetőleg magas kamatlábbal dolgozzék, illetőleg olyan diszkontpolitikát folytasson, aßwely aizt szolgálta, hogy a régibb általános bankgyakorlati szabályok szerint védje a Jegybank az aranyát. Szerintem érdekes helyzet áll elő a következőképpen. Amikor külföldön, Angliában, Franciaországban a jegybankok alacsony kamatlábbal akarnak a gazdsági helyzeten segíteni, s a tendencia az, hogy az olcsó pénzzel valamiképpen segítsenek a termelésen — bár nem áll az, hogy tisztám olcsó pénzzel ezt meglehessen oldani, die mindenesetre vannak kedvező hatásai is

1 az olcsó pénznek — s ezt az elvet külföldön érvényesíteni akarják, nem látom be, miiért kelljen éppen a legszegényebb és legnyomorultabb országokra olyan nyomást gyakorolni, amely végeredményben megnehezíti ezeknek helyzetét a konkurrenciábam. Ha a külföldi iparra vagy termelésre gondolok, annak van némi előnye abból, hia ezekben az országokban a termelés megnehiezíttetik, mert hiszen a konkurrenciai minden gyöngülése egyúttal kedvező antnak az országnak. Ezért azt hiszem, kívánatos volna, hogy ezekkel a kérdésekkel a kormlány behatóan foglalkozzék és hogy ezekre nézve a Képviselőházat tájékoztassa. (Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Foglalkozunk is!) Éppen abból ered némi félreértés, mélyen