Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

Az országgyűlés képviselőházának 98. ülése 1932 június 6-án, hétfőn. 241 nem tudom. Az Államvasutaknál az intézkedés olyan súlyos büntetőjogi és magánjogi felelős­séggel jár, amelyeket díjtalan szolgálattevőktől joggal elvárni nem lehet. (Ügy van! jobb felől.) Ellenben olyanformán próbálom megoldani a kérdést, hogy azt a gyakorlati tanfolyamot, amelyet az állomási elöljárói állás elnyerése céljaitól tartani szoktunk, ki fogom terjeszteni a szolgálat többi ágaira is, hogy az utánpót­lásról — és itt megvallom, főleg a vasutasok gyermekeire gondolok — megfelelően gondos­kodni lehessen. (Helyeslés.) A nyugdíjtörvény módosítása unem szak­táreábeli, -hanem, általános kormányzati kér­dés, és itt csak azt ígérhetem meg, hogy az államvasúti alkalmazottak különleges helyzetét a nyugdíjtörvény megalkotásánál figyelembe ve­szem, mert természetesen például a mozdonyve­zetőnek egészen más a munkabírása, az életének elkoptatási tartama, mint annak, aki kényel­mesen hivatali szobájában ül. (Ügy van! jobb­felől.) A Duna—Száva—Adria Vasút átvétele dolgában a rangsor tekintetében Homonnay képviselő úr kérdésére azt válaszolhatom, hogy az 1923 : XXXVI. törvénycikkel becikkelyeztük a római egyezményt, az 1923. évi római akkor­dot, amely kimondja, hogv r amennyiben az állam átveszi a Duna-r-Száva—Adria Vas­utat, annak tisztviselőit teljesen azonos el­bánás illeti meg az államvasúti alkalmazot­takkal, ők tehát úgy tekintendők, mintha kez­dettől fogva az Államvasutak szolgálatában lettek volna. Es csakis ez hozza meg e két státusnak nemcsak a törvénynek megfelelő beolvasztását, hanem valóságos egyesítését is. Ugyancsak Homonnay képviselő úr a lak­bérek leszállítását kérte az államvasúti és az államvasúti nyugidíj intézeti bérházakban. Ezt méltányosnak tartom, mert ha a lakáspénzeket leszállítottuk, akkor természetesen a természet­beni lakások lakbérének leszállítására is töre­kednünk kell. Az elbocsátott munkások érdekében is hangzottak el itt Homonnay képviselő úr és más képviselő urak részéről panaszok. (Meskó Zoltán: jÜtépítés!) Arra is rá fogok térni, Meskó képviselő úrnak nagy számlája van itt ellőttem, (Derültség.) ki fogom egyenlíteni, mi­ikor odaérkezem. Itt a helyzet az, hogy az Ál­lamvasutak forgalma, sajnos, katasztrofálisan megromlott, ennek következtében bevételei is csökkentek. Az elv azonban az, hogy lehetőleg ne bocsássunk el munkást, inkább csökkentsüík a heti munkanapok és órák számát, mert he­lyesebb szociális politika, ha több embernek van, habár kevesebb kenyere, mint ha sok em­ber marad teljesen kenyér nélkül. (Ügy van! főbb felől.) A diszeli kőbányára vonatkozóan is tett meg­jegyzést Homonnay képviselő úr. Itt meg kell állapítanom az igazságnak megfelelően, hogy a diszeli kőbánya is gazdaságosan termel az Államvasutak részére. Még akkor is olcsóbb a termelése, ha a közterheket a termelési költ­ségekhez számítjuk. Báró Inkey képviselő úr — örömömre szolgál — mint fatermelő meg volt elégedve azzal a körülbelül 30%-os díjmérséklést jelentő tarif a­leszáillítással, amelyet a hazai tűzifára és fű­részelt fára adtunk. Ami a tengeri tarifáját illeti, az látszólag igen nagynak tetszett. A helyzet azonban az, hogy 10.000 kilogrammos, tehát 10 tonnás vasúti kocsiban a szállítási díj 58 pengő, ez a tengeri értékének 3'6%-át teszi, ami végre is túlságosan magasnak nem mond­ható. Kabók képviselő úr a munkaalkalmak és beruházások hiányát említette fel. Nagyon ter­mészetes, hogy a mai súlyos helyzetben, amikor az Államvasutaknak még a legszükségesebb beruházásokra sincs fedezete, munkaalkalma­kat könnyen nyújtani nem lehet. Mi mégis megtettük azt, hogy — ha jól emlékszem — a múlt év utolsó napján aláirtani egy szerződést a magánipar foglalkoztatására, amely szerző­désben 4,700.000 pengőért rendeltünk motort, motorpótlót, gyümölcsszállító- és hűtőkocsikat, amelyeknek a mezőgazdaság nagy hasznát látja• éppen az olasz viszonylatban, ahol most a friss húst a hűtőkoosikban íki lehet szállítani, úgy­hogy négy hét alatt igen jelentékeny meny­nyiségnek, körülbelül 1600 darab szarvasmarhá­nak ilyen módon való kiszállítását tudtuk biz­tosítani, jeléül annak, hogy nem volt egészen elhibázott politika tőlünk az, hogy idejében gondoskodtunk hűtőkocsik készenállásáról. AndaJházi-Kasnya Béla képviselő úr — már talán el is felejtette — még a költségvetés általános vitájában volt szíves érdeklődni a vágánykilométerek hossza iránt. Megvallom, nem egészen értem ezt a kérdést. Mi az Állam­vasutak nyelvén mindig az üzleti hosszt szok­tuk számításba venni: minden egyes kalkulá­ciónak — akár tonnakilométert, akár tengely­kilométert, akár egyebet viszonyítunk a háló­zat hosszúságához — az üzleti hossz az alapja, és ez fel is van tüntetve, amint helyesen méltóz­tatott is megjegyezni. À vágányhosszra vonat­kozó kérdését, őszintén megvallva, nem tudom egészen megérteni; ha lesz olyan szíves ülés után e tekintetben felvilágosítani, ezt nagy köszönettel veszem. Kertész Miklós képviselő úr az ifjúság el­helyezkedésének igen nagyjelentőségű szociális problémáját tette szóvá. Ez nagy országos kér­dés, amely a legszorosabb összefüggésben áll a gazdasági helyzet javításával. De mivel ez nem tárcakérdés, én mint tárcaminiszter csak azt tehetem meg, ami módomban áll, hogy mindent elkövetek arra, hogy a mai nyomorúságos vi­szonyok között az ifjúság legalább valahogy meg tudja vetni a lábát addig, amíg a jobb idők elkövetkeznek. , Ami pedig a konkrét panaszait illeti a kar­tellek és vállalatok ellen, kérem, méltóztassék ezeket hozzám eljuttatni. Tapasztalhatják a képviselő urak, hogy bármikor jönnek hozzám, bármely percben fogadom őket (Igaz! Ugy van!) és nem aktával intézem el az ügyeket. (Ugy van!) Megesett már, hogy mire hazament va­laki, akkorára az intézkedést már otthon meg­találta. (Meskó Zoltán: Pártkülönbség nélkül!) A magánalkalmazottak jogviszonyainak sza­bályozására valóban nem tartom alkalmasnak az időt, de megjegyzem, hogy in peius megvál­toztatáshoz semmi szín alatt nem járulok hozzá. Az igazság érdekében hozzá kell tennem, hogy a munkaadók részéről ilyen irányban nem is érkezett hozzám semmiféle megkeresés sem. A munkabérpanaszokat illetőleg költségve­tésein indokolásában, — ha jól emlékszem, a 37. lapon — bejelentem, hogy' a munkabér meg­állapítása tekintetében utasítottam illetékes szakosztályomat, hogy egy törvényjavaslatot dolgozzon ki. Ennek a törvényjavaslatnak kap­csán azután igyekszem majd a munkabérrel kapcsolatos összes kérdéseket megoldani úgy, hogy a megoldás megelégedésre szolgáljon. (Helyeslés.) Kocsán Károly képviselő úr az áralakulás kérdéséről és a kartellkérdésről beszélt. Éppúgy, * I mint Kertész képviselő úrnak, aki ugyanezek 33*

Next

/
Thumbnails
Contents