Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

Az országgyűlés képviselőházának 98. lyek az ország talpraállítása érdekében mindig dolgoztak. Itt van az export kérdése. Tessék azokat a régi borkereskedőket, akik önhibájukon kívül tönkrementek, valamilyen formában bekapcsolni. Annakidején én a borházakat nem kifogásoltam, csak abban a formában kifogásoltam, hogy ne diplomatákat hívjunk oda tokaji kostolóra és hogy ne fényesen rendezzük be. hanem tömegbort vigyünk ki, hogy azok a kocsisok, azok a sofőrök, akik oda négy-öt spriccerre beszaladnak, ezek igyák azt a magyar bort. A tömeges fogyasztókra gondoltam, a kis senkiknek kellett volna kocsmákat csinálni a vidéken és ugyanabból a pénzből nem egyet, de ezret lehetett volna csinálni, amit gyönyörű szép nagy éttermekre fordítottak. (Görgey István előadó: A sofőröknek tiltva van, hogy igyanak!) Én, aki pártokon felül állok (Derültség a jobboldalon.) és ezért léptem ki a kormánypártból, hogy szabadon, a magam egyéni elgondolása és az igazság útján mehessek, igenis a miniszter úrban látom azt a férfiút, akiben megvan a törekvés, az igyekezet arra, hogy leszámoljon ezekkel a karteltúlkapásokkal, s aki az árdrágítókkal szembehelyezkedik. Folytassa ezt a miniszter úr. Nincs kitől tartania, a nemzeti becsület kötelezi és kényszeríti rá a miniszter urat, mert a nemzeti becsület kérdése, hogy ne engedje, hogy fajtánk elpusztuljon, ne engedje, hogy itt a dolgozó magyarság szenvedjen azért, hogy pár ezer ember keressen az országban. A miniszter úr iránti bizalomból, a költségvetést és a címet elfogadom. (Malasits Géza: Éljen Hitler Zoltán!) Elnök: Szólásra következik^ Frey Vilmos jegyző: Sárkány Ernő. Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Ki a következő szónok? Frey Vilmos jegyző: Mihálffy Vilmos! ' Mihálffy Vilmos;, T. Ház! A kereskedelmi tárca költségvetésének általános vitája során több képviselőtársam foglalkozott még a közlekedés, az út- és vasútépítés kérdéseivel, de maga az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr szombati expozéjában a tárca ügyköreit, köztük a közlekedés, az út- és vasútépítés kérdéseit olyan terjedelmesen ismertette a Házzal, hogy ezekkel a kérdésekkel általánosságban nem kívánok foglalkozni, hanem csak bizonyos részletkérdésekre, különösen pedig a kerületemet érdeklő közlekedési mizériákra óhajtom az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr nagybecsű figyelmét felhívni. Az 1930/31. évi költségvetés tárgyalása során is felhívtam már a kereskedelmi kormány figyelmét erre a két kérdésre, amelyről most beszélni óhajtok. Az egyik a mohács-bátaszéki 18 kilométer hosszú vasútvonal kiépítése, illetőleg ennek a két vasúti pontnak összekötése. A kérdés megvilágítása érdekében előrebocsátom, hogy most háromféle úton lehet Budapestről Mohácsra jutni. A hajózható időszakban hajón, ez, bár olcsó és kellemes, de nagyon hosszadalmas utazás. Az egyedüli megszakítás nélküli út Dombóváron keresztül, Pécs-Villányon át vezet. Ennek az útnak hossza 307 kilométer. A harmadik út autóbusz közbeiktatásával: Budapest—Sárbogárd—Szekszárd—Bátaszék — innen autobuszközlekedés van Mohácsra. Erről a bátaszék-mohácsi 18 kilométeres vasútvonal kiépítéséről már 1913 óta van szó. 1913-ban már elkészültek a tervek, a munkálatokat már ki is adták egy vasútépítő vállalkozónak, a bejárás is megtörtént. ülése Ï932 június 6-án, hétfőn. 237 Egyes helyeken még ma is díszelegnek a karók, amelyek a kitűzött vasúti vonalat jelzik. Közbejött azonban bizonyos érdekeltség, amely különböző kívánságokat terjesztett elő. Ezek a kívánságok körülbelül 1,200.000 koronába kerültek volna. Az akkori pénzügyminiszter, Teleszky János volt, aki ezt az 1,200.000 koronás többletet nem volt hajlandó a kereskedelmi tárcának rendelkezésére bocsátani és újabb tárgyalásokba kezdett. Ekkor csapott le ránk a nagy világháború. Most már.hajlandó lett volna az akkori pénzügyminiszter úr a szükséges összegeket rendelkezésre bocsátani, de munkaerők hiánya állott be, és mivel a munkabérek is emelkedtek, anyaghiány is beállott, az építkezést megindítani nem lehetett. A háború befejezése után úgy Mohács város, amelynek lakosságszáma meghaladja a 17.000-et, mint Baranya-, Tolna- és Bács-Bodrog vármegye többször sürgető felirattal fordultak a kormányhoz a vasútvonal kiépítése érdekében. Mint említettem, a budapest-dombóvár-pécsvillány-mohácsi vasútvonal hossza 307 kilométer, a budapest-bátaszéki úté pedig 180. Ha már most ehhez hozzászámítom a BátaszékMohács vonal 18 kilométeres úthosszát ez kitesz 202 kilométert. A két vonal, tudniillik a Dombóváron keresztülmenő és a Bátaszéken átmenő út közti különbség 105 kilométer. Ha tehát ezt a vasúti vonalat kiépítenék, a Mohácsra vezető utat 105 kilométerrel rövidítenénk meg, az Eszék felé menő utat pedig 92 kilométerrel. Ennek a vasútvonalnak a kiépítése nemcsak a személy- és teherforgalomban jelentene nagy előnyöket, hanem a nemzetközi forgalomban is nagyjelentőségű volna. A 18 kilométeres út építési költségei hozzávetőleg 4—4.5 milliót tennének ki. Ezt az összeget az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr talán más tételeknél eszközölhető megtakarítások révén érhetné el. De valamelyest segíteni akarunk a mind nagyobb mérvet öltő munkanélküliségen, akkor mielőbb munkaalkalmakat kell keresnünk. Itt felhívom az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr nagybecsű figyelmét arra is, hogy talán az inségakció keretébe beleillesztendő munkálatoknál lehetne figyelembevenni a szóvátett vasútépítést. Bud János volt kereskedelemügyi miniszter úr néhány évvel ezelőtt több mohácsi polgár felszólítására megígérte, ^hogy gondja lesz ennek a vasútvonalnak kiépítésére. Arra ké rem tehát az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék módot keresni arra, hogy ez a vasúti vonal, amelynek tervei, mint már említettem, teljesen készen vannak, sőt a vasútvonal már ki is tűzetett, végre-valahára hosszú vajúdás után megszülethessek. KÖviden még egy másik mohácsi közlekedési mizériára akarom felhívni az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét. Mohács várossal szemben fékszik a 60.000 hold kiterjedésű Margitta-sziget, Erré a Margitta-szigetre, erre a nagy gazdasági területre most az összeköttetés akkép történik, hogy egy gőzpropeller által vontatott komp bonyolítja le az összeköttetést. Egy ilyen kompra körülbelül 15—20 kocsi fér. A szigeten Mohács városnak körülbelül 3700 lakosa van, de ezeknek nem alkotja ez az egész terület a tulajdonát, hanem még Mohács városában is vannak tulajdonosok, úgyhogy körülbelül 400—500 szekér közlekedik naponta ezen a kompon. Reggel 3—4 órakor már ott vannak ezek a kocsik a Duna partján és körülbelül 10 óra van, mire az utolsó kocsi átkerül. Viszont, hogy állataikkal vissza tud-