Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. mezőgazdasági szakoktatás nehéz helyzetéről. Ezen a téren az utóbbi időkben a mezőgazdasági alsóbb szakiskolák szaporításával r és téli gazdasági tanfolyamok bevezetésével némi javulást láttunk, ezzel egyidejűleg azonban meg feledkeztek és elhanyagolták az annyira fontos felső mezőgazdasági oktatást. Ezek a regi intézmények úgy szervezetükben, mint berendezésükben teljesen elavult régi keretek között mozognak. Ha egyszer elfogadjuk azt, hogy a mezőgazdaság az ország létalapja, akkor a mezőgazdasági szakoktatás minden e^yes ágazatának kiépítésére is sokkal nagyobb gonddal és több anyagi áldozattal kellene vigyázni. A kultusztárca a múltban nagyzási mániában szenvedett és nemcsak a csonkaország meglevő egyetemeit szerelte fel, hanem új egyetemekre is súlyos milliókat áldozott, amivel szemben a mezőgazdasági felsőbb iskolák nem kapták meg a modern oktatáshoz szükséges felszereléseket, sőt, még a legelemibb szükségleteket sem tudták beszerezni. Az országban az egyetemeken 390 kinevezett egyetemi tanár működik, ugyanakkor az agrár Magyarországon 77 mezőgazdasági rendszeresített akadémiai tanári állásból 57 van betöltve és abból is kettő máshol és nem a szakoktatásnál dolgozik. Egyes tanszékeket hosszú éveken keresztül ideiglenesen megbízott, siralmasan dotált fizetésű tanerők látnak el. Ezek az egyébként tehetséges fiatalemberek ilyen lehetetlen dotáció mellett eredményes munkára képtelenek. Ilyen gyenge fizetések mellett a fiatal tanerőknek nincs meg a módjuk arra, hogy képzettségüket tovább fejlesszék és látókörüket szükségszerűen bővítsék. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy az akadémiák üresen álló vagy ideiglenesen felelősség mellett vezetett tanszékeit töltesse be, hogy ezek a tanerők törvényben biztosított rangfokozathoz juthassanak. Egyben kérem, hogy a kellően képzett megfelelő utánpótlásról gondoskodjék, mert ezek a leendő tanerők ma is rendszeres előadást tartanak és mégis olyan fizetést kapnak, amely a konvenciós cselédek fizetése alatt van. Az utóbbi időben a kultusztárca kebelén belül sok jogi és más képzettségű fiatalember jutott külföldi ösztöndíjhoz és ugyanakkor mezőgazdasági szakképzettségű csak kettő. A mezőgazdasági kutató és oktató intézményekre a mai súlyos gazdasági válságban fokozott munka és feladatkör vár, amelyet csak úgy tudnak ezek az intézmények biztosítani, ha egységes vezetésről és az intézmények közötti harmonikus együttműködésről gondoskodunk. Minthogy a költségvetésnek 10 éven keresztül a földmívelésügyi tárca úgyis mostohagyermeke volt és

r ebben a jelen költségvetésben sem látok változást, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Kállay Miklós! Kállay Miklós: T. Ház! Az után az előadói beszéd után, amely logikus sorrendben végigment a földmívelésügyi tárca költségvetésének úgyszólván minden tételén, nekünk az a feladatunk, hogy elgondolásainkat, mondanivalónkat néhány fontosabb problémára koncentráljuk. Nem tartom helyesnek, ha bizonyos kérdésekkel foglalkozunk — történjék h ár az erről az oldalról vagy a túlsó oldalról — hogy ettől a • koncentrikus állásponttól eltérjünk.. Gyengít minden akciót az, ha sokfelé ágazóvá tesszük, mert ma a magyar földnek, a magyar gazdának erdekei annyira eminenKÉPVISELÖHÁZT NAPLÓ IX. •ilêse 1932 június 2-án, csütörtökön, 17 sek, a bajai olyan súlyosak, hogy igenis, koncenrálnunk kell minden törekvésünket bizonyos olyan kérdések megoldására, amelyek általános jelentőségükkel nemcsak egyes partikuláris gazdasági érdekeket elégítenek ki, hanem kielégítik am általános gazdasági érdekeket és az általános nemzeti termelés érdekeit is. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ennek a kérdésnek taglalásánál ma, amikor a világgazdasági helyzet és a világpolitikai helyzet is olyan kaotikus és azt a benyomást kelti, hogy nem kifelé haladunk ebből a káoszból, nem igen hiszem, hogy ezek a kérdések megoldhatók lennének azon normativumok alapján, ahogy ezeket a kérdéseket eddig igen helyesen kezeltük és ahogy kormányunk ezeket a kérdéseket megoldani óhajtotta. Igenis helyes és^ szükséges volt, hogy meginduljunk azon az úton, amely természetszerűen adatott a helyzet által, adatott azon princípiumok és tények által, amelyekben eddig a világgazdasági helyzet mozgott, de ma, amidőn ott, ahol ezek a tények leginkább kialakultak, a világgazdasági élet empóriumaiban nagy változások állottak be a felfogások tekintetében, nekünk, akik úgyszólván csak szenvedői vagyunk ennek a nagy világgazdasági káosznak, nem lehet egészen ridegen és hidegen csak ezekhez a princípiumokhoz ragaszkodnunk és sem az irányítást, sem a megoldásokat nem várhatjuk onnan, hanem saját belső állapotainkat kell meglátnunk, saját szükségességeinket kell felismernünk és kérlelhetetlenül saját szükségességeinkhez kell szabnunk azt az utat, amelyen haladni akarunk. Ez nem jelenti azt, hogy azt a lojalitást, amellyel a külföldi érdekekkel szemben — elsősorban hitelezőink érdekéről beszélek — mindig viseltettünk ezekkel az érdekekkel szemben, a legmesszebbmenőleg be ne tartsuk és ne a legnagyobb készséggel és az általunk mindig tanúsított korrektséggel álljunk rendelkezésükre, de a lojalitás határát meg kell, hogy szabja az a korrektség, amellyel őszintén feltárjuk helyzetünket és amelyre alapozzuk atzt az állításunkat, hogy itt tárgyalni sem lehet arról, hogy teljesíteni aikarunk-e vagy sem, itt arról kell beszélni, hogy mit tudunk teljesíteni és mit nem. (Ügy van! a jobboldalon.) Ha a földmívelésügyi tárcánál szólalok fel ezekről a kérdésekről, akkor meg kell említenem, hogy én nem tudom, csak ezen a szemüvegen nézni a kérdéseket, mert itt a magyar föld népe között járva, magyar gazdákat és gazdaságokat nézve, a magyar falu és város bajaival foglalkozva, előtérbe nyomulnak olyan szempontok, amelyek bennünket arra késztetnek, hogy ezekkel a kérdésekkel intenzívitással, még pedig különös intenzivitással foglalkozzunk. Panaszokat, jajkiáltásokat hallunk, elkeseredést látunk mindenfelé. Higyjék meg uraim, ezeket minden oldalon egyformán meghalljuk. De ezeket a kérdéseket többféleképpen lehet meghallani és többféleképpen lehet az orvoslást keresni. Lehet segíteni úgy, hogy higgadt munkával, halk, gyakran szótlan és nem hangos munkával igyekszünk segíteni a bajokon, igyekszünk segíteni ott, ahol lehet, igyekszünk a maximumát nyújtani a munkának, tehetségnek és képességének a dolgok keresztülvitelére, de lehet úgyis segíteni, hogy a panasz elkeseredéssé, az elkeseredés gyűlöletté, a szegénység 3