Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

Az országgyűlés képviselőházának 98. zsebéből egy fillért is szánjon erre a célra addig, amíg azokat a beruházásokat, amelyeket egy elmúlt tízéves kormányzat eszközölt, nem tudja fenntartani. Itt van a köves utak kérdése. Ha a költségvetést tekintjük, a köves utakat illetőleg azt látjuk, hogy itt horribilis visszaesés van és éppen azoknál a tételeknél spóroltájí meg a legnagyobb összegeket, amelyek tulajdonképpen a cél érdekében feltétlenül szükségesek lettek volna. A tavalyi költségvetésben még 3,800.000 pengőt irányoztak elő fenntartási anyag előállítására, az idei költségvetésben már csak 1,800.000 pengőt. Ez az összeg nagyon minimális, különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy ez az összeg csak az állami utak fenntartására vonatkozik, dé figyelembe kell vennünk azt is, hogy a vármegyei és vicinális utak ötször ekkora hálózattal bírnak az országban, és a vármegyék még sokkal súlyosabb és nehezebb helyzetben vannak, mint az állam, mert vannak vármegyék, amelyek a köves utakra egyetlen kiló kavicsot sem tudnak az idei esztendőben mint fenntartási anyagot kiszállítani. A kereskedelemügyi miniszter úr beszédében hivatkozott arra, hogy póthitel keretében kívánja ezeket a kérdéseket rendezni. Én ezt a hitelt kétesnek és veszélyesnek tartom, mert azt hiszem, hogy egy póthitel végeredményben újabb pótadót vonna maga után. Ugyancsak kérem a kereskedelemügyi miniszter urat arra is, méltóztassék figyelembe venni azt is, hogy akkor, amikor a vármegyei és állami utakat nem tudják fenntartani, mert hiszen ez kétségtelen, — tapasztalatból tudom, az egész ország tudja — akkor nem lehetséges megengedni azt, hogy az autobuszvállalatok, a fuvarozási vállalatok, tehát a kereskedelmi vállalkozások az utakat teljesen tönkretegyék és különösen azokat az utakat tegyék tönkre, (Kállay Tamás: Tíz nap alatt!) amelyeknek az adóját mi fizetjük. Sőt Szabolcs vármegyében olyan a helyzet, hogy vannak utak, amelyeket egyes egyének hozzájárulásával építettek meg és ma azt látjuk, hogy ezek a köves makadámból készült utak teljesen tönkremennek és szétporladnak. Nem kívánom az autóbuszüzemek beszüntetését, én csak azt kívánom, hogy méltóztassanak az utakat fenntartani és az autóbuszüzemeket az útadóba a legszigorúbb feltételek mellett bevonni, mert ők ezidőszerint csak lóerő után fizetnek és nem pótolják azt a kárt, amit az adózó polgároknak csinálnak. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Nem tudom, mit szólna a kereskedelemügyi miniszter úr ahhoz, ha nekünk külön vasúti közlekedési eszközeink volnának és az Államvasutak sinjein száguldoznánk anélkül, hogy egy fillér megtérítést is fizetnénk. Ebben az egész útkérdésben, úgy az állami, mint a vármegyei utak kérdésének rendezésében, felkérem & kereskedelemügyi miniszter urat arra, méltóztassék összehívni egy konferenciát, méltóztassék összehívni az összes vármegyék alispánját, az államépítészeti hivatalok vezetőit és megtárgyalni ezeket a kérdéseket azokkal, akikkel ezt a kérdést megoldani lehet. Mert igenis, az utak fenntartásának kérdését meg lehet oldani. Magam is tanulmányoztam ezt a kérdést és megállapítottam, hogy például a vármegyei utak fenntartásának tételénél körülbelül 50%-ot tesz ki az a költség, amit vasúti fuvarra költenek el a vármegyék, és mivel ez a költség nem áll rendelkezésükre, egyáltalában nem rendelnek követ és így az utak fenntartására egyáltalában semmit sem szállítanak ki. Megfontolás tárgyává kellene tenni ülése 1932 június 6-án, hétfőn. 219 • ezen a konferencián azt is, vájjon nem volna-e helyesebb ma nem felaprózott köveket szállítani ki a bányákból, hanem durva, kitermelt köveket, mert ezáltal jelentős munkaalkalmat nyújtanánk a falusi lakosságnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ugyancsak meg akarok emlékezni e költségvetés keretén belül a rádió előfizetők nevében egy igen kényes kérdésről is. Ma Magyarországon 341.000 rádió van és a kereskedelemügyi kormányzat odairányított à a rádió társaságot, hogy relais-állomásokat építsen. Ezeknek a reiais-állomásoknak az építését meg is kezdték. Ez igen lukrativ vállalkozás is egyúttal, mert azt jelenti, hogy a rádióelőfizetők száma nagyon meg fog sokszorozódni. (Kenéz Béla kereskedelemügyi- miniszter: Nyíregyházán is lesz egy ilyen relais-állomás!) Számításom szerint egy ilyen relais-állomás egy körzeten belül meg fogja háromszorozni az előfizetők számát, mégpedig a detektoros készülékkel hallgatók számát. Azok az emberek, akik detektoroskészüléket fognak venni, a legszegényebbek és a legalacsonyabb megélhetési viszonyokkal rendelkeznek. Ennekfolytán igazságtalannak és lehetetlennek tartom, hogy a detektoros készülékek után éppen olyan adót szedjenek, mint a lámpás készülékek után. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Az nem adó, hanem előfizetési díj.) Végeredményben ez is közterhet jelent. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszniszter: Közteher az, amit mindenkinek viselnie kell!) Ha nem is életszükséglet ez, de ha a rádió relaisállomást felállítják, igazságtalan dolognak tartom, hogy egy detektoros készülék után, amelynek beszerzési ára 6 pengő, 28 pengő adót fizessen valaki egy egész évre, vagyis a beszerzési ár ötszörösét. Igen kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék a Rádiótáreaságnál odahatni és olyan tervezetet készíteni, hogy a detektoros készülékek előfizetési árait mélyen redukálják, amint az más országokban is megtörtént. Tekintettel arra a körülményre, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr személye iránt bizalommal vagyok, elvárom és remélem, hogy ezeket a kérdéseket rövidesen meg fogja oldani és ennekfolytán a címet elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Kabók Lajos. Kabók Lajos: T. Ház! Tekintettel arra, hogy nekem sera volt alkalmam a kereskedelmi tárca általános vitájában résztvenni, ezt az alkalmat használom fel arra, hogy a tárcára vonatkozó megjegyzéseimet elmondjam. Elsősorban kijelentem, hogy végtelenül csodálkozom azon, hogy az után az expozé után, amelyet szombaton a miniszter úrtól » hallottunk és amely szerintem is nagyon megfelelően karolta fel iparunk és kereskedelmünk ügyét, a miniszter úr mégis le tudja magát szegezni e mellé a költségvetés mellé, amely megközelítőleg sem szolgálja az ipari és kereskedelmi célokait olyan módon, mint amilyen módon a miniszter úr is szükségesnek, elsőrangúan fontosnak tartotta expozéiéban. Itt főképpen az ipari kérdéseket vagyok kénytelen boncolgatni, mert most már a költségvetés tárgyalásának vége felé tartunk, és mindezideig nem* volt egyetlenegy tárca sem, amelynél komoly munkaalkalom, közmunkaalkalom szaporodást lehetett volna tapasztalni. Sokan abban reménykedtek, hogy talán majd a kereskedelmi tárcánál lehet ezt megtalálni és most a tárca egyes tételeinek vizsgálatánál meg kell állapi-