Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. mert hiszen alig kapnak érte valamit, amikor el akarják adni. (Egy hang a jobboldalon: Nyolc fillér egy kiló borjúhús!) Hiszen amikor a hízómarha ára 1 P 60 fillér volt, ugyanany- " nyiért hozta fel a vonat Budapestre, ugyanannyi volt a vásárpénztári díj, az eladási díj, stb., mint ma. Most, amikor valaki az állatját felhajtja, felhozza a vásárra, annak majdnem a feleértéke odamegy járulékra és szállítási díjra, stb. Az a gazda, amikor valamit kalkulált, tervbevett, azt mondotta, hogy beállítok ennyi darab sertést vágy szarvasmarhát, eladom enynyiért, a kötelezettségemnek ebből eleget teszek. De mire elkészítette, mire megetette vele r a drága takarmányt, akkor vagy az állat árát, vagy a takarmány árát vesztette el, de egyiket feltétlenül elveszítette. így nem reuzálhat, így csak visszafelé megy, ami pedig nagyon káros erre a szerencsétlen országra, .mert, ha későn csináljuk meg a gazdasegítséget és ezt most sürgő« en, még a nyári szünet előtt tető alá nem juttatjuk, akkor nem tudom, mi lesz, nem tudom, mik lehetnek a következmények, mert lia most a vidék kisgazdáit megrohanják a zárgondnokok, azt hiszem, hogy a gazdák sem fogják tétlenül nézni, nem fogják sokáig tűrni, arra pedig nincsen ennek a szerencsétlen országnak szüksége, hogy itt az egyenetlenséget előidézzük és fokozzuk. A költségvetés nagyon szűk kerqiek között mozog, nagyon le van nyirbálva. Ez a tárca különben is mindig is mostohagyermeke volt a t. törvényhozásnak. (Szeder Ferenc: Tökéletesen igaza van, de nem a törvényihozásnak, hanem a kormánynak!) mert éppen a íoldmivelésügyi tárcát dotálták a legrosszabbul minden időben, pedig a földmívelő osztályból indul ki az élet, abból sugárzik ki mindenki felé. Hiszen ha a földmívelő osztálynak jól meg a dolga, akkor tud fizetni, akkor megvan a fizetőképessége és akkor boldogul itt a munkás, a kisiparos, a kereskedő stb. sőt még a gyáros is erre támaszkodhatik. Most ugyan a gyárosok is azt a gyakorlatot vezették be, hogy folyton perük a gazdát a régen a kisgazdák nyakára rátukmált gépekért, mert ma már nem tudnak ezek a kisgazdák fizetni. Ha itt a peresítéseket be nem szüntetjük, ha a kamatleszállítást meg nem csináljuk, tönkremegy az ország kisgazdatársad&lmának nagy százaléka. (Egg hang a jobbolda Ion: A nagy gazdaságok is!) TTgy van —a nagy gazdaságok is. Hiszen ha semmi adósság sem terhelné a gazdát, csak kivágnánk neki egy perköltséget, hogy ez lesz most az adósságod, még avval is küzdene. Érmen a hét folyamán volt előttem egy akta, amely aktán 1200 pengős követelésre 846 pengős perköltség volt beállítva. Hova jutunk, ha így csináljuk a dolgokat

1

? A peresítéseket sürgősen meg kell szüntetni, (Űgy van! Ügy van!) a kamatokat le kell szállítani, a fizetéseket is meg kell állítani és lélekzethez kell juttatni a termelőosztályt addig, amíg legalább a terményeit betakaríthatja. De ne ellenőrzés alatt takaríthassa be, ne küldjünk a nyakára zárgondnokokat, hagyjuk szabadon gazdálkodni. Van az a falusi ember olyan intelligens és becsületes, hogy nem lopja el a sajátját, (Kun Béla: Bethlenis ezt mondotta Debrecenben, de mit szól hozzá Korányi

1

?) \hanem odateszi, ahova a legszükségesebbnek látja. Tudom, Ihogy a földmívelésügyi miniszter úrban megvan a ójakarat, (Kun Béla: Akarja, akarja, de Korányi! Ott van a fekete leves!) csak meg kell adni neki a lehetőséget, ő megcsinálja, amennyire teheti, azonban kérem erről a helyről is törekedjék arra, hogyi a szerencsétülése 1932 június 2-án, csütörtökön. 15 len földmívelő népet segítsük meg még a nyári szünet előtt. (Elénk helyeslés.) Csináljuk meg a kamatredukciót, függesszük fel a törvénykezési lehetőségeket, (Élénk helyeslés.) hogy legyen ez a szerencsétlen ország azé, akié a föld. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — Kun Béla: Hol van a párthataloml Érvényesítsék a kormánynyal szemben is, ha kell!) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Gallasz Ágost Rudolf! Gallasz Ágost Rudolf: T. Képviselőház! A hónapok óta elhangzott beszédek lényege nagyon helyesen az volt, hogy az ország létalapja a mezőgazdaságon nyugszik és ha ez életerős és virágzó, táplálja a belőle élni tudó és élni akaró többi termelési ágazatokat is. Éppen azért azt vártam volna, hogy a földmívelésügyi tárcánál inkább nagyobb emelések, mint leszállítások fognak történni; legalább is ott, ahol a dolgok óriási fontosságára csak későn jöttek rá és azt most fokozott erővel kellene pótolni. Az ország mezőgazdasági kultúrájának fejlesztésére, a több és jobb minőség elérésére tudományos kutató intézmények állanak a mezőgazdaság szolgálatában. Ezeknek a kutató intézményeknek nem mindegyike végez szorosan vett mezőgazdaság fejlesztését célzó kutató munkásságot, mint a mezőgazdasági múzeum és a növény forgalmi iroda. A költségvetésben felsorolt többi kísérletügyi intézményeknek az volna a hivatása, hogy a mezőgazdaság minden egyes ágazatát a legnagyobb felkészültséggel tudományos alapon fejlesszék és megállapításaik végeredményét közlemények és előadások alakjában népszerűsítsék, hogy így a mezőgazdaság minden egyes ágazata tökéletesebbé és jövedelmezőbbé váljék. A kísérletügyi intézmények tehát céljuk és rendeltetésük szerint az ország jólétének fokozásában, a nemzeti vagyon gyarapításában igen nagy és fontos szerepre hivatottak. A kíserletügyi intézmények a jelen költségvetésben a múlt költségvetéssel szemben a régi címeknél 379.000 pengőt veszítenek, viszont az új címeknél 118.000 pengőt nyernek, vagyis a csökkenés végeredményben 260.000 pengő. Ezekből a megtakarítandó összegekből a személyi járandóságok rovatára 176.000 pengő esik, tehát az intézmények a tulajdonképpeni munka elvégzésére fordítható összegből 83.000 pengőt veszítenek. Ma, amikor az egész világon a termelés legfőbb célja jobb minőségek elérése, nem fogadhatom el, hogy éppen azoknak az intézményeknek dotációját csökkentsék, amelyek az ország legfőbb növényének, a búzának helyes irányban való termelése irányításával foglalkoznak. Minthogy ezek az intézmények dotációjuk legnagyobb részét dologi kiadásokra fordítják, szükségesnek tartom úgy a dologi kiadások csökkentése, mint az eredményesebb együttműködés érdekében is az összetartozó intézmények összevonását. Múlhatatlanul szükségesnek tartom három olyan intézmény összevonását, amelyek^ csak egy szerves egész alakjában szolgálhatják tökéletesen azt a célt, amelynek szolgálatában állanak. Ez a három intézmény: az Országos Növénynemesítő Intézet, az Országos Növénytermelési Állomás és a Gabona- és Lisztkísérleti Állomás. Minthogy ezeknek az intézményeknek munkakörük teljesen azonos, teljesen közös, elképzelhetetlen, hogy ezek az intézmények egymástól távol, külön vezetés alatt olyan munkásságot fejtsenek ki, amelynek ered-