Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

210 Az országgyűlés képviselőházának 98. ülése 1932 június 6-án, hétfőn. miszervásárnál. Ez igen sürgős dolog, mert mi, akik a külföldi repülőtereket jártuk, szé­gyenkezve álltunk ott, amikor arról volt szó, hogy milyen a rákosi repülőtér, (Ügy van! jobb felől.) milyen a mátyásföldi repülőtér. Azt kérném tehát a miniszter úrtól, igyekezzék ezt a kérdést a fővárossal karöltve, megoldani, mert erre nagy szükség van és a legjobb terep az, amelyet a főváros ajánlott, mert ott a szá­razföldi repülés mellett a vízirepülés kérdését is meg lehet oldani. Végezetül pedig azt vagyok bátor a minisz­ter úrtól megkérdezni: mi van a cseh kereske­delmi szerződéssel? Nagyon sokat hallottunk erről a kérdésről. Eendkívül sokáig húzódik ennek .a cseh kereskedelmi szerződésnek a meg­kötése. Tisztán akarunk látni ebben a kérdés­ben, hogy miért nem köthető az meg, ami pedig a cseheknek nagyobb érdekük, mint nekünk, mert a cseheknek nagyobb szükségük van a mi piacainkra, mint nekünk az ő piacaikra. Nem hiszem, hogy olyan akadályok volnának, ame­lyeket nem lehetne leküzdeni, ha bennük is megvan a jóakarat és szándék és nem hiszem, hogy ne lehetne megtalálni azt a megoldási módszert, amely Magyarországnak megfelel és talán a cseheket is kielégíti. Ezeket voltam bátor a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani. Mivel a kormány és kü­lönösen a kereskedelemügyi miniszter úr iránt bizalommal vagyok, ezt a címet is elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T- Képviselőház! Mindenek­előtt a leghatározottabban tiltakoznám az el­len, ha a miniszter úr elfogadná ITsetty képvi­selőtársam érvelését és a rokkantsági biztosí­tási ellátást öt esztendőre felfüggesztené. (Ke­néz Béla kereskedelemügyi miniszter: Nem tar­tozik hozzám! — Fábián Béla: A belügybe tar­tozik!) Ezt annyival kevésbbé lehet felfüggesz­teni, mert hiszen az idei év novemberében már ennek a rokkantsági ellátásnak életbe kell lép­nie. Nem tudom, hogy mi vezette Usetty kép­viselő urat arra* hogy errenézve indítványt vagy javaslatot tegyen. (Usetty Béla: Nem bír­ják az iparosok, a kereskedők!) Semmiesetre sem bizonyítja ez azt, hogy az ügyet alaposan ismeri. A képviselő úr valószínűen az iparosok egyoldalú szemszögéből n&fiye teszélt erről a kérdésről. Nem szabadj elfelejteni, hogy a rohanó technikai haladás korában, ha egy 50 esztendős munkás kiesik a gyárból, többet az életben nem kap gyárban munkát. Még a 40 éves is nehezen tud munkát kapni. 'Elmehet salakot tolni, elmehet a Dunapartra, ha van még ereje, ai hajókból kirakni, elmehet halászni, de gyár­ban nem kap. Mit csinál az ilyen ember? Be­teget jelent. Hogy az Oti.-nak olyan nagy a deficitje, azt nagyrészben annak lehet betudni, hogy a rokkantsági ágazat ellátása, még nem lépett életbe, mert olyanokat, akiket a legrigo­rózusabb orvosi vizsgálat alapján is rokkant­nak kellene minősíteni, azért, mert most még nem lehet rokkantnak minősíteni senkit sem, egyszerűen betegnek minősítenek és kórház­töltelék lesz belőlük. Éppen ezeknél az okoknál fogva — nem akarok még a dologra részlete­sebben kitérni — a leghatározottabban tiltakoz­nám a rokkantsági ágaizat életbeléptetésének öt évre való kitolása ellen. A ^kereskedelemügyi miniszter úr szombati expozéjában a munkásság felé is talált néhány I elismerő és biztató szót. EJismerő és biztató szavakat a munkásság miniszteri agkakról ép­pen eleget kapott, annál kevésbbé cselekedete­ket. Arra kérjük tehát a miniszter urat, hogy többet cselekedjék ezen a téren, ne dicsérje a munkásságot, hanem tegyen értük annyit, amennyi a munkásság szociális, társadalmi és termelési értékének megfelel. Ezen a téren, a munkásvédelem terén a kereskedelemügyi mi­nisztériumban meglehetősen nagy hátralékot talált a miniszter úr, különösen ami az épitő­ipari munkások védelmét illeti. Közismert do­log, hogy ma az építkezések sokkal gyorsabban mennek, mint még néhány évvel ezelőtt is. A technikai haladás, a szállítási eszközök fej­lődése, az építőanyagok tökéletesedése lehetővé teszik, hogy egy 3—4 emeletes bérházat egé­szen rövid idő alatt, mondhatni hetek alatt felépítsenek. Sajnos, az ilyen rohamos, hajszolt építkezési mód mellett a balesetek elkerülhe­tetlenek. A baleseteknek túlnyomó része kap­zsiságiból származik és abból, hogy az építő­mesterek nem nagy gondot fordítanak a mun­kások egészségére. Itt kellene a miniszter úr­nak nagyon erős és hathatós védelmi intézke­déseket tennie. Ebből a szempontból örülök. annaik, amit a miniszter úr mondott, hogy tudniillik az iparfelügyelők számát^ amennyire csak lehet, szaporítani fogia és talán még női iioar felügy el őket is fog alkalmazni. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Szeretném nagyon! — Meskó Zoltán: Nagyon helyes!) Arra kérem a miniszter urat, hogy első­sorban az építőiparban szíveskedjék nagyon jól képzett iparfelügyelőket alkalmazni, akik felülvizsgálják az építkezéseket, akik megvizs­gálják az építkezéseknél alkalmazásra kerülő szállítóeszközöket, anyagokat és az építkezés mikéntjét, mert ezen a téren meglehetősen sok visszaélésnek vagyunk tanúi. A bíróság nem védelem; legfeljebb hónapokkal, sőt némely­kor évekkel kullog a baleset megtorlása a bal­eset bekövetkezése után. (Kéné« Béla kereske­delemügyi miniszter: Prevenció kell!) A bírói ítélet nem szolgál elrettentő például. Erre­nézve legyen szabad felhoznom azt, hogy An­gyalföldön Moór Géza építőmester közismer­ten bűnös könnyelműsége és kapzsisága követ­keztében összeomlott egy építés alatt álló ház s nyolc ember meghalt, 28 ember pedig súlyo­san megsebesült. Ebben az esetben tehát csa­ládokat és exisztenciákat tett tönkre az építő­mester kapzsisága. Nos, a bíróság elé kerülvén a dolog, az építőmester azzal védekezett, hogy azért omlott össze a ház, mert nagyon erősen fújt a szél. Képzelhető, mélyen t. Képviselő­ház, milyen anyagból építkezett az az építő­mester, (Meskó Zoltán: Majd más szelek fog­nak itt fújni!) ha egy erős szél hatása alatt az épület Összeomlott!. À bíróság a tárgyaláson úgy a pallért, mint a rajzolót felmentette, az építőmester pedig kapott másfélesztendei fog­házat. (Egy hang r jobb felől: Elég kevés!) Más­félesztendei fogházat kapott 8 ember haláláért és 28 ember súlyos sérüléséért. Hogy a kontraszt nagyobb legyen, legyen szabad felemlítenem, hogy ugyanaznap állott a bíróság előtt egy építőmunkás, aki társainak védelmében röpiratot írt és ebben erős kitéte­leket használt azok ellen az építőmesterek el­len, akik kapzsiságból nem átallják az ember­életet kockáratenni. Ezt az építőmunkást a. bíróság háromíhónapi fogházra ítélte el. Az az építőmester tehát, aki 8 ember halálát és 28 I ember súlyos megsebesülését okozta és aki

Next

/
Thumbnails
Contents