Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

196 Az országgyűlés képviselőházának : igénybe kell vennem a t. Képviselőház türelmét. De teszem ezt azért, mert meggyőződésem és lelkiismeretem követeli tőlem, hogy akkor, amikor az utolsó órában vagyunk, amikor még segíteni lehet a magyar export kérdésén Olaszországgal való viszonylatban, még egy mementóval forduljunk a magyar kormányhoz és a magyar kormány útján az olasz kormányzathoz. A magyar képviselőházban hipokrízis volna nem tudomásul venni és el nem mondani azt, hogy igenis^ minden magyar embernek megdobbant a szíve akkor, amikor láttunk bizonyos nemzetközi tárgyalások alkalmával és éppen az utolsó szerencsétlen események alkalmával az olaszok részéről és az olasz kormányzat részéről is bizonyos szimpátiát, (Ügy van! Úgy van!) de éppen úgy, amint ezt kötelességünk megmondani, úgy egy másik kötelességünk is van, amely megnyilvánul az egész magyar termeléssel és a magyar kereskedelemmel szemben. Tegnap délelőtt Purgly miniszter úr beszédével kapcsolatosan azt mondtam beszédemben, hogy Olaszországgal a magyar kormány kötött egy kereskedelmi szerződést, amely a mag*yar mezőgazdaságra nézve katasztrofális. Katasztrofális azért, mert nemcsak, hogy az állatvámokat és a húsvámokat a négyszeresére emelte fel, hanem azonkívül is olyan intézkedéseket tartalmaz egyrészt az egészségügyi ellenőrzés, másrészt a kontingálás tekintetében, amelyek nemcsak hogy nem igazolják a t. földmívelésügyi miniszter úrnak azt a reménységét, hogy Olaszország felé állatexportunk növekedni fog, hanem igenis, sajnos, tönkreteszik azokat a reménységeinket, amelyek azzal bíztattak, hogy végül az elzárkózó Németország, az elzárkózó Svájc, az elzárkózó Csehszlovákia helyébe Olaszország fog lépni. (Propper Sándor: így rajong Mussolini Magyarországért!) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Fábián Béla: T. Ház! A magyar mezőgazdaság, a magyar állatkereskedelem, a magyar búzának kivitele ennek az országnak életkérdése. Abban az esetben, ha nem tudjuk állatainkat elhelyezni, ha nem tudjuk búzánkat és egyéb mezőgazdasági feleslegeinket kivinni a külföldre, akkor ebben az országban nem tud megélni senki sem azért, mert abból, amit idehaza megeszünk, megélni nem tudunk. Abban az esetben, ha nem tudjuk külföldre vinni a mezőgazdasági termékeket, lévén a mi fő exportcikkeink a mezőgazdasági termények, abban az esetben nem áll valuta exinek az országnak rendelkezésére. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mi már láttuk hogyan pusztul el az egész magyar szőlőtermelés, az egész magyar borter^ melés. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Most itt állunk úgy, hogy az a Magyarország, amelynek teljesen kész és leszúrásra váró 30.000 sertése van, hetenként 1100 sertést tud kivinni és az a Magyarország, amelynek 700 marhája van készen, 70—110 marhát tud kivinni. Hová fog ez vezetni? Hová, mely sorsra akarnak minket juttatni? Arra a sorsra akarnak minket juttatni, amilyen sorsra jutott a háborúéiőtti Szerbia, amely el volt zárva az egész világtól (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ahogy jól mondták, a saját zsírjában fulladt meg. Hát azt akarjuk, hogy Magyarország is, amely állítólag Középeurópa Kánaánja, amelynek népe dolgos, amelynek népe munkás, amelynek földje megterem, amelynek napja szép, 97. ülése 1932 június J^-én, szombaton. amelynek időjárása kitűnő, amely tejjel-mézzel folyó Kánaán, belefulladjon a tejbe, belefulladjon a mézbe? Ebben a mi szomorú szituációnkban elsősorban barátokat kell keresnünk, olyan barátokat, akik minket nemcsak diplomáciai cselekedetekkel, (Propper Sándor: Ne szavakkal!) hanem igenis gazdasági cselekedettel is támogatnak. Nem tudom mit jelent az, hogy Purgly miniszter úr nem válaszolt az én tegnapi beszédemre, amely beszédemben én a vámtételeket is közöltem a t. Házzal. Kernelem, hogy Purgly miniszter úr hallgatása nem azt jelenti, hogy nekem még a vámtételekben is igazam van, remélem, hogy Purgly miniszter úr hallgatása azt jelenti, hogy a miniszter úrnak van még reménysége arra, hogy sikerülni fog az olaszoktól más vámtételeket kieszközölni és más egészségügyi intézkedéseket és más kontingenst kieszközölni azért, mert ha ez nem sikerül, akkor tekintettel arra, hogy az egyik oldalon Németország áll szemben velünk elzárkózva, a másik oldalon Csehszlovákiával nines kereskedelmi szerződésünk, a harmadik oldalon Svájccal szemben az utóbbi időben nincs semminemű kivitelünk, akkor mit csináljunk. Elveszik tőlünk a levegőt, és itt áll egy ország a duskálkodásban való megfulladás veszélyének kitéve. (Propper Sándor: Imádjuk Mussolinit!) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne szóljon közbe! Fábián Béla; Nem lehet ennek az országnak és ennek a képviselőháznak nyugodtan elmennie e kérdés mellett, és nem lehet ezt a kérdést a t. kormányzatnak hallgatással mellőznie. Ebben a kérdésben igenis nyilatkozatot kérünk a magyar királyi kormánytól. Abban az esetben, ha a magyar királyi kormány sajnosán azt volna kénytelen nekünk mondani, hogy mindazok, amiket a vámtételekre, a kontrolra és a kontingensre vonatkozólag elmondottam, igazak, ide kellene fordulnom a magyar képviselőházhoz és azt kellene mondanom, hogy nekünk, ha nem akarunk megfulladni, igenis meg kell találnunk az utakat és módokat arra vonatkozólag, hogy találjunk piacokat. Mert marha, amit itt meghízlalnak ebben az országban, és azután itt van anélkül, hogy akár belföldön, akár külföldön piacot találna aza disznó", amely itt szuszog az országban azért, mert már rég érett volt a levágásra, a nemzeti termelésnek nem haszna, hanem kára. Abban az esetben, ha Európa polgári államai, nacionalista gondolatok által vezetett országai nem a polgári Magyarországtól, hanem az egész világ elleni hadakozásra felkészülő Szovjet-Oroszországtól vásárolják a búzát (Prapper Sándor: Ez a kapitalista lelkiség!) az Európa jövőjébe vetett minden hitnek meg kell reszketnie és azt kell kérdeznünk: az Isten szerelméért, hova gondolnak az urak? Hol látják Európa jövőjét és miért kell nekünk az, európai államférfiaknak ezen rövidlátásában megfulladnunk? Bocsánatot kérek a t. Háztól, hogy az idő előrehaladottsága s az egésznapi elfoglaltság és munka ellenére szombat este is ide voltam kénytelen állani a Képviselőház elé ezzel a kérdéssel. Tettem ezt, t. Képviselőház, azért (Felkiáltások jobbfelől: Jól tette!) mert lelkiismereti kötelességemnek akartam eleget tenni. Nem akkor kell meghúzni a vészharangot, amikor már késő van, hanem akkor, amikor még el lehet hárítani a vészt. (Igaz! Úgy van!) Az elnöki napirendi indítványt nem fogadom el. (Propper Sándor: Éljenezzék meg Mus-