Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-95
Az országgyűlés képviselőházának 95, Szabó István programmja; ez az elvünk. -(Felkiáltások jobbfelők Ulain! — Xah) Nagyatádi Szabó István programmja az én elvem is, azt éppen olyan jól tudja a képviselő úr, mint én, de újra kijelenthetem: tapasztalataim azt mutatják, hogy a független kisgazda nevet viselő párt is mellőzi a kisgazdákat és nem iparkodik parlamenti táborát kisgazdákkal szaporítani. Tehát azt hiszem, így alig van nekünk egymásnak szemrehányni valónk. {TJgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Rátérek a költségvetésre. JSIem vagyok távszónok, nem is akarok hosszan beszélni, de mégis rá kell mutatnom arra a szomorú helyzetre, amely ma kinn a falun uralkodik. Esengve várják a bajbajutott gazdák, a bajbajutott földmívesek, hogy vájjon az a beígért segítség mikor jön már. Szomorú helyzet van ma a falun, mert ma már a falusi nép ott tart, hogy a munkását nyomorgatja, azáltal, hogy nem tudja beállítani, nem tud neki űzetni és én aggodalommal nézem a jövőt, akkor, amidőn azt látom, hogy a munkásságnak ma, közvetlenül a munkaidő előtt nincs elhelyezkedési le: hetősége. Mi fog történni jövőre ezzel a munkássággal, hogyan nézünk még egy újabb tel elé akkor, amikor a munkásság nem tudja megkeresni a télire való kenyerét, sőt most a munka idején kenyértelenül van és adományra, illetőleg munkanélküli segélyre szorul akkor, amikor a legnagyobb munkaidőt éljük keresztül? A költségvetés igen szűk keretekre van szabva, de van nekünk egy felhatalmazási törvényünk is, amely a földmívelésügyi minisztert felhatalmazza arra, hogy az elárverezett földeknél, birtokoknál az elővásárlás jogával élhessen. Mivel azonban erre pénz nem áll rendelkezésére, nagyon szomorú a helyzet. Pedig nagyon sokat lehetne és lehetett volna tenni, mert az árveréseken olcsón keltek el a kisemberek birtokai.• Ha az elővásárlási jogot lehetett volna érvényesíteni és valamennyi családnak vissza lehetett volna juttatni a birtokát, akkor nem a bankok földbirtokai szaporodtak volna ebben a szerencsétlen országban. (Mojzes János: A Földhitelintézetnek több, mint negyvenezer hold földje van már! — Simon András: Hiszen ezt mondja!) A látszat azt mutatja, hogy maholnap ennek .a pénzügyi politikának a folytatásával a bankoké lesz a magyar föld, pedig az, igen t. előttem szóló képviselőtársam azt mondotta, amit már én is régen vallok, hogy azé az ország, akié a föld! Nem tudom, hogy vájjon nem lesz-e ez a szerencsétlen megcsonkított haza rövid időn belül a bankoké, mert ma az árveréseken vevő nem jelentkezik,^ a, birtokot megtartja rendesen a bank, az árverések nap nap után folynak és a gazdák kétségbeesve, szorongó szívvel, várják, hogy vájjon mi történik, jön-e jobbról vagy balról segítség. Itt már olyan nagy szükség van a segítségre, hogy már a 24-ik órát éljük abból az időből, amelyben az embereket meg kell segíteni. Hiszen ez a segítség nem lehetetlenemért ha vizsgáljuk a helyzetet, láthatjuk azt, hogy elsősorban ez az egy osztály szenved és emiatt szenved azután a munkásosztály, a kereskedő, az iparos; de a pénzkapacitások, a tőkepénzesek ma általában r csak meggazdagodhatnak és megvan a lehetőségük arra, hogy gyarapítsák a vagyonukat. Akinek ma betétjei vannak a takarékpénztárakban, mivel a pénzének, amely ott hever a bankban, értéke magasra felment, annak ázsiója ma ezen a téren elég ülése 1932 június 2-án, csütörtökön. 13 nagy, dupláját, sőt tripláját veheti annak, amit ezelőtt körülbelül két-három évvel vehetett volna ezen a pénzen. Ellenben azoknak a ! pénzeknek, amelyek nincsenek, vagy nagyon szúk keretek közt mozognak, az ázsiója igazán leesett. Láthatjuk, hogy az iparcikkek árai ma \A felfelé tendálnak, a kereskedelmi árucikkek árai szintén felfelé tendálnak, úgyhogy az a pénztelen ember nem tudja már megszerezni mindennapi szükségletét sem, mert a külföld nem ad a mi pénzünkért árut, illetve nem becsüli a mi pénzünket, leértékeli, hiszen az értékét csak mi tartjuk és belső forgalomra tartjuk meg. Hogy meddig tarthatjuk, abban nem vagyok biztos, de azt hiszem, be fog következni az az idő, amikor nem birjuk tartani, mert hiszen nem látjuk a mai pénzügyi politikában, hogy a pénzek bevonatnak, mert az adósokkal, akikkel még tudnak fizettetni, fizettetnek, kifelé azonban egyáltalában nem megy pénz. Hiszen nem is tudom megérteni ezt a po: litikát. A Nemzeti Bank jelentése szerint a ! vidéki váltótárca-állomány 1108 millióról tíz hónap alatt leesett 1008 millióra. Németország politikája ellenben egészen más, mert annak 4400 millió váltótárcája felment 4600 millióra. Nézzük csak, mit csinálunk mi. Mi engedjük a pénzt beszivattyúzni és a termelést ezáltal lehetetlenné kell, hogy tegyük, mert a termelés csak úgy lehet rentábilis, ha tőkét fektetünk bele, ha forgótőkénk van, mert, ha tőke nincs, nem áll rendelkezésére a termelőosztálynak, egyáltalában nem tud termelni, vagy csak veszteségesen tud termelni és ez a veszteséges termelés annyira kihat, hogy ez ebben az országban mindenkit, tönkretesz, nemcsak a gazdatársadalmat, hanem éhezteti a munkást, tönkreteszi az iparost, a kereskedőt, mindenkit tönkretesz. Ezen a helyzeten a legsürgősebben változtatni kell. Nem szeretném, ha nyári szünetre mennénk azelőtt, mielőtt ezt a helyzetet meg nem tudjuk fordítani. Mert itt van az aratási idő. Most például közvetlen az aratás ideje előtt aa emberekre rázudítsuk a zárgondnokokat, hogy a termelésnek legalább 30—40, vagy 25%-át vigye el a zárgondnok, hogy ne maradjon jövőre még annak a 30—40 holdas gazdának sem betevő falatja, hogy őt is a kormány legyen kénytelen ellátni olcsó búzával, vagy pedig nem tudom, munkanélküli segéllyel 1 ? Ezt a dolgot feltétlenül megoldásra kell vinnünk a nyári szünet előtt, hogy ne zaklassák már a gazdatársadalmat. Be kell szüntetni bizonyos időre a peresítéseket és fel kell függeszteni egy időre a fizetéseket, mert hiszen mit érünk el vele, ha szorítjuk az embereket. Nincs nekik miből fizetni, hiszen némelyiknek már äz utolsó állatját, amelyikkel az a nyomorult ember a földjét akarja: megművelni, el kellett adnia, úgy, hogy aki eddig két lóval szántott, ma eggyel kínlódik. (Szeder Ferenc: Mi lesz, ha nem segítenek? Mi lesz a konzekvenciája 1 ? Ez a kérdés! — Zaj és felkiáltások jobbfelől: Majd megmondja! — Szeder Ferenc: Hiszen azt várom!) T. képviselőtársam, nem tartozom beszámolni azzal, hogy ennek konzekvenciája mi lesz. Hiszen képviselőtársam is csak gondolatokból tudja, hogy majd lesz ennek konzekvenciája. En is gondolom, hogy lesz, de bocsánatot kérek, nem vagyok hajlandó itt kijelenteni, hogy én milyen konzekvenciákat Iátoké ebből. Azt hiszem, konzekvenciákat minden józan magyar embernek látnia kell és aki ettől irtózik, annak iparkodnia kell ezen a helyzeten
