Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

180 Az országgyűlés képviselőházának 9' szüntette az automatikus előléptetést. Kérem az igen t. miniszter urat, aki ebben a kérdésben az én álláspontomat teljesen ismeri, nyilatkozzék abban az irányban, hogy mi az ő álláspontja az 1907. évi L. tcikkre, vagyis a pragmatikára ' vonatkozóan. Mert akkor ez a pragmatika kimondotta, hogy nehezebb, veszélyesebb és felelősséggel teljesebb szolgálatnak minősíti a vasúti szolgálatot minden más szolgálati ágnál- (Zsindely Ferenc: Nagyon helyesen!) Másodszor megkérdezem a miniszter urat, hogy a nyugdíjasok korlátozásának felfüggesztését szükségesnek tartja-e, igen

3 vagy nem. Szeretném, h il il miniszter úr ebben a kérdésben igenis arra az útra lépne, hogy az Államvasutaknál a 291 kiszolgált tisztviselő és körülbelül 1540 kiszolgált segédtiszt nyugdíjba küldessék. Elismerem, hogy vannak kivételes esetek, bár fenntartom elvi álláspontomat, hogy nines nélkülözhetetlen ember. (Ügy van! jobb felől.) Elismerem annak szükségét, hogy akár a legfelsőbb vezető, akinek nagy tapasztalata van, visszatartassék, de veszedelmesnek tartanám, ha ebben a kérdésben a protekcionizmus kapna lábra. Ha a miniszter úr ebben a kérdésben arra határozza el magát, amit kérek, akkor több, mint 1,350.000 pengő megtakarítást eszközölhet csak a vasútnál, és ezt az összeget a szolgálatban levő alkalmazottak előléptetésére és kinevezésére ^ fordítsa. 4094 tisztviselő közül 2279 vár előléptetésre. Ezek közül a legalacsonyabb fizetési fokozatban levők 15—20—25 esztendő óta várnak 150—200 pengő ihavi fizetéssel előléptetésre. Különösen kérem a miniszter úr figyelmét a fiatalság elhelyezésére. A miniszter úr javaslatomat annakidején elfogadta és megígérte, hogy a gyakornoki intézményt vissza fogja állítani- Ebben meg is nyugszom. (Helyeslés jobbfelől.) Kérem a kormányt, hogy az új nyugdíjtörvény 'megalkotását vegye le a napirendről, (Helyeslés.) mert amint helytelennek tartom, hogy a legkedvezőbb konjunktúra idején hozzanak nyugdíjtörvényt, éppen olyan helytelen volna a gazdasági helyzet mélypontján hozni nyugdíjtörvényt, amikor sok-sok ezer és ezer tisztviselőt — kedvezőtlenebb viszonyok mellett nyugdíjaznának. (Ügy van! Ügy van! — Kóródi Katona János: Szolgálati» pragmatikát elsősorban!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Homonnay Tivadar: Kérem a miniszter urat, — nem tudok már a részletekbe bocsátkozni — hogy a cím és jelleg adományozását vezesse be az államvasutaktnál, ez nem kerül pénzbe. Kérem, hogy a; Duna—Száva—Adria vasút július 1-én való átvétele után, amit magam is helyeslek, nyomban az átvétel után ne csapja össze a két státust, hanem mind a két személyzet érdekében és megnyugtatására méltóztassék még egy ideig várni ezzel a kérdéssel. Arra is^ kérem az igen t. miniszter urat, hogy a Máy. és a nyugdíjintézet házaiban, ahol a lakbérek magasak azért, mert a legutóbbi időben az alkalmazottak lakpénzeit csökkentették, méltóztassék leszállítani a lakbéreket, mint ahogy megtette ezt az egyesek által itt oly sokat ócsárolt székesfőváros, — amelyeit mi a faluhoz akarunk és fogunk is közelebb vinni, (Helyeslés a baloldalon.) de nem szóval, hanem tettel — s mint ahogy a magángazdaságok is leszállították a lakbéreket, ami- | ről méltóztatik tudni sok vonatkozásban. Ké'. ülése 1932 június U-én,. szombaton. rem a kereskedelemügyi kormányzatot, hogy a lakbéreket a lakpénzek csökkenése arányában, különösen a kirívó esetekben, méltóztassék leszállítani. Elnök: Kérem, méltóztassék beszédét befejezni ! Homonnay Tivadar: Ha fájt valamikor, hogy be kell fejeznem beszédemet, akkor most fáj és érzékenyen érint. Az elnöki parancsnak^ azonban eleget teszik. (Szeder Ferenc: Annakidején, amikor a házszabályokat megcsinálták, nem gondoltak errej) Az ipar, az autóforgalom, a Mavart. kérdéseivel és egyéb fontos kérdéssel, amelyekben nekem is megvan a magam álláspontja, majd más alkalommal fogok foglalkozni. A miniszter úr személye iránt a legteljesebb bizalommal viseltetem, különösen expozéja után s a kereskedelemügyi tárca költségvetését általánosságban elfogadom. (Helyeslés jobb>lől és a középen*} Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Képviselőház! Az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr nagyérdekű expozéja újból megerősített bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy a kereskedelemügyi tárca élén tényleg olyan férfiú áll, aki meleg szívvel érdeklődik az ipar és a kereskedelem ügyei iránt. Fontos ez különösképpen ma, mert olyan időket élünk, amikor a mezőgazdaság megsegítésének parancsoló szükségessége homlokterében áll egész gazdasági életünknek és az egész állami életünknek. A mezőgazdaság megsegítése pedig sokak szerint másként, mint az ipar súlyos megterheléséveL nem képzelhető el. Éppen

1 ezért, amikor a kereskedelemügyi miniszter úrnak meleg és megértő szavait hallottuk, bizalom kell, hogy ébredjen bennünk aziránt, hogy a kereskedelemügyi kormányzat; teljes mértékben átérti és átérzi a magyar ipar súlyát és jelentőségét. Nem kell külön rámutatnom cl 1*1* ci* t- Képviselőház, hogyha a mi népsűrűségünk mellett az ipar pártolását elejtenők, akkor lehetőségét vetnők el annak, hogy a mind erősebben szaporodó mezőgazdasági lakosság más termelési ágakban is elhelyezést találjon, lehetetlenné tennők, hogy az ipar felvehesse azokat az elemeket, amelyek a mezőgazdasági termelésnek mind erősebb külterjes irányzata folytán a mezőgazdaságból mind nagyobb számban kiesnek. Az ipar erőteljes szerepe és támogatása annál szükségesebb most, mert a tárgyalás alatt levő preferenciális megállapodások küszöbén a magyar iparnak a mezőgazdaság érdekében kétségtelenül nagy áldozatokat kell majd hoznia. Ezeknek a nagy áldozatoknak meghozatalánál keresni kell a módokat és a lehetőségeket arra, hogy a magyar ipar más úton viszont kielégíttessék és^ kárpótoltassék. A kielégítésnek és kárpótlásnak egyik igen helyes módját jelölte meg a t. kereskedelemügyi miniszter úr expozéjában akkor, amikor az állami üzemeknek EL magániparral és a gazdasági élettel való egészségtelen versenyét kiirtandóna'k ítélte. Ismerjük az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrnak idevonatkozó több nyilatkozatát, sőt hallottuk mai exjozéjából, hogy átvizsgáltatta a száznál is többre rúgó állami üzemeknek gesztióját s a közeljövőben módja és alkalma lesz ezek felett ítélőszék et ülni. De talán éppen ezért szükséges most foglalkozni nem azokkal az apró üezemekkel, amelyek ki-