Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

Az országgyűlés képviselőházának 97. nak, hogy ez a kartell,, vagy ez az érdekeltség igenis befolyást tudott a múltban gyakorolni, azt avval is illusztrálhatom, hogy míg a magyar államvasút régebben igen nagymennyiségű tranzitó-szenet szállított Magyarországon keresztül, addig ennnek az érdekeltségnek nyomása alatt a tarifák úgy alakultak, hogy a cseh szén és koksz számára ma már Szobról prohibitív tarifák állanak fenn, s ezért a csehek Komáromban tisztára szén szállítására kikötőt építettek, amely az egész szénszállítást a Balkán felé a Duna útján bonyolítja le. Minthogy a Mftr. csak igen csekély hajóparkkal rendelkezik, ebben a magyar szállítási vállalatok tulajdonképpen egyáltalán alig vesznek részt, úgyhogy ma a helyzet az, hogy a csehek prémiumot kaptak azért, hogy a magyar szénárak Magyarországon a kelleténél magasabbak legyenek. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr. Őrgr. Pallavicini György: Igen t. Ház! Igen sajnálom, hogy néhány más kérdésről nem beszélhettem. Mindezeket, amiket elmondottam, bátor vagyok az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánlani. A magam részéről pártállásomnál fogva, bár az igen t. miniszter úr iránt nagy tisztelettel és megbecsüléssel viseltetem, a költségvetést nem fogadhatom el. (Helyeslés a búioldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! Az előttem szóló Pallavicini igen t. képviselőtársam azzal kezdte beszédét, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr igen nehéz helyzetben van a múlt kereskedelmi kormányzattal szemben. Magam is elismerem ezt a nehézséget és ezt a kijelentést majd beszédem kapcsán ki^ fogom egészíteni. De viszont mi, a miniszter úr után felszólaló képviselők, rendkívül könnyű helyzetben vagyunk és talán azt is mondhatnám, — minden célzás nélkül —• hogy az igen t. miniszter úrnak nem időtartamban, hanem tartalomban rekord-beszéde után vajmi kevés marad a felszólaló képviselőknek, hacsak ismétlésekbe nem akarnak bocsátkozni. Ebben az esetben mi, akik végighallgattuk expozéját, mindenesetre kellemesebb helyzetben vagyunk, mert tudjuk, mit mondott. De annál kellemetlenebb helyzetben vannak azok a képviselőtársaim, akik az expozét nem hallgatták végig és később fognak felszólalni. (Ügy van! Ugy van!) Ne vegye rossz néven az igen t. miniszter úr, ha azt mondom az ő beszédére, — és bár talán a hasonlat nem fog egészen vágni, mégis szeretném ezt megmondani, mert a nyelvemen van — hogy néhai idősebb Wekerle Sándor óta nem hallottunk még számokkal, és pedig helyes, megfelelő számokkal így dobálódzni. (Müller Antal: Statisztikus! — Egy hang a baloldalon: Megbízható számok voltak!) E mellett — helyesen méltóztatik mondani — ezek a számok a tényeknek megfelelőek, megbízhatóak voltak. Ezekkel a számokkal a miniszter úr nagyszerűen úgy zsonglőrködött, hogy ezek közül a számok közül egyetlenegyet sem ejtett ki a kezéből. De hogy a miniszter úrnak milyen nehéz a helyzete, én ezt abból is látom. — amit délelőtt, azt hiszem, Magyar Pál t. képviselőtársam említett meg — hogy költségvetése általános indokolásának első mondatában azt mondja a t. miniszter úr, hogy a kereskedelemügyi kormányzatnak, illetőleg a miniszKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ IX. Ülése 1932 június U-én, szombaton. 177 térnek az ország gazdasági és pénzügyi helyzete miatt állandó gondoskodását képezi az, hogy az állami kiadásokat minél messzebbmenően csökkentse. Ha én ezt a állandó gondoskodást szembeállítom azzal a feladattal és feladatkörrel, amelyet a t. miniszter úr hatalmas expozéjában olyan nagyszerűen kifejtett, akkor látom én azt ,a nehéz helyzetet, amelyben az igen t. miniszter úr van. Mert egyrészt a budget az államháztartás egyensúlyának feltétlen biztosítása, másrészről a legszélsőbb takarékoskodás és a feladatkörnek maradéknélküli teljesítése bizony nemcsak: egész embert igényel, hanem bizony a miniszter úrnak kvalitását s egész munkabírását is igen erős próbára teszi. A kereskedelmi tárcának és a miniszter úrnak a takarékosság mellett^ — amely, elismerem, mindenek felett áll és priusza mindennek — egyik legfőbb^ feladatát^ kell, hogy képezze az iparfejlesztés, amelyről — igen helyesen — több, mint egy órát beszélt. Azt, amit mondott, teljes egészében aláírom, s ez a körülmény felment engem az alól, hogy most ezzel a kérdéssel foglalkozzam. Azután itt vannak az igen t. miniszter úrnak — ami aggodalmamat némileg csökkenti — azok a kijelenfései, amelyek reményekkel kecsegtetnek bennünket arra nézve, hogy a kereskedelemügyi tárca

1 keretén belül bizonyos póthitelek igénybevétele mellett munkaalkalmakról, fokozott munkaalkalmakról fog gondoskodni. Igen t. Képviselőház! Ha nézem a többi tárcát és nézem a kereskedelmi tárcát, mint termelőtárcát, akkor igazán aggodalommal kell látnom, hogy itt a takarékosság bizony igen sok vonatkozásban túlzott. Mert amíg egyik-másik tárcánál ^ a rögtön eszközölt takarékosság egyes címeknek eltörlése vagy lényeges csökkentése útján azonnal jelentkezik, vagy a kiadott kormányzati rendelkezések miatt ez a takarékosság későbben ugyan, de jelentkezik, addig azt kell látnunk, bogy a kereskedelmi tárca bizonyos vonatkozásokban a takarékosságot illetőleg különleges helyzet előtt áll, mert vannak tételek, amelyeknél nem lehet oly messzemenően takarékoskodni. Hogy csak . egy ilyen tételt mondjak, itt van fedezet hiányában az útépítés katasztrofális csökkentése, ' amelyre á miniszter úr volt szíves rámutatni. Nagyon bölcsen mondotta a miniszter úr, hogy e tétel csökkentésének hatása későbben feltétlenül mutatkozni fog, mert hiszen egy kilométer útnak egy esztendőn át való karban nem tartása körülbelül 5—6-szoros helyreállítási költségbe kerül, amit tehát én ma: itt megtakarítok, azt később 'kamatos kamattal meg kell, hogy térítsem. Kérem az igen t. miniszter urat, hogy azt a bizonyos póthitelt méltóztassék minél nagyobb mértékben igénybevenni, hogy minél több miunkaalkalmat tudjunk az ország lakosságának biztosítani. Berki Gyula képviselőtársam. azt mondta, hogy a faluval itt lehet kibékülni. T. i. egyik képviselőtársam közbeszólt a miniszter úr fejtegetéseire, hogy a székesfővárost és a falut itt lehet közelebb hozni. Azt hiszem, hogy a képviselő úr rendkívül téved, mert igaz ugyan, hogy szinte közhely és szólásmód ma már, hogy a falut a városhoz hozzuk közelebb, de nincs az az ékesen megírt vezércikk, nincs az a nagy24