Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-97
Az országgyűlés képviselőházának 97. meg lehetett tenni, igyekezett is megtenni. Igyekeztünk új szerződéseket kötni, új piacokat szerezni — itt főleg Keletre gondolok, — igyekeztünk munkaalkalmakat nyújtani. Ezért határoztuk el a boráros-téri hid megépítését, amire most azért térek ki, mert itt is téves felfogás kapott lábra és támadások is érték a kormányt, amely erre a lépésre elhatározta magát a fenyegető téli munkanélküliség veszedelmével szemben. Amikor a kormány a hídépítést elhatározta, először is törvényes kötelességet teljesített. Az óbudai hídra is rá fogok térni. (Kabók Lajos: De nem csinálják meg a hidat!) Kénytelenek voltunk az óbudai (híd helyett a boráros-térihez hozzáfogni, mert az óbudai híd részlettervei még nem voltak^ készen, (Úgy van! Úgy van a középen.) tehát hónapokon át kellett volna várni, amíg munkába foghatniuk, a munkanélküliség pedig halaszthatatlanul parancsol orvoslást. (Homonnay Tivadar: Azt is fel kell építeni!) Másodszor: az emberek, a munkások százainak adtunk évek során át foglalkoztatást, harmadszor pedig az ipari depresszió következtében a 11 millió pengős előirányzatú hidat 9.5 millió pengőből építhetjük meg, úgyhogy másfélmillió pengőnyi megtakarítást értünk el. (Helyeslés.) Ugyanaz a törvény, amely elrendelte a híd felépítését, gondoskodott annak jórészt fedezetéről is, azzal, hogy a székesfőváros ingatlan-átruházási illetékét 1 és 14%-kai felemelte. Ezt az összeget másra, mint valamelyik híd felépítésére, használni nem lehet. Nem úgy áll tehát tényleg a dolog, amint hangoztatni szokták, hogy a kormány valami okosabb, vagy sürgősebb dolgot is csinálhatott volna, hanem úgy, hogy vagy ezt megcsinálja, vagy semmit sem csinál. (Úgy van! Ügy van!) a jobbolalon és a középen.) A külföldi rövidlejáratú kölcsönök veszedelméből származó bajokat jól orvosolta az elmúlt esztendőben is az 1928. évi XXI. tcikkben létesített Ipari Jelzálogintézet, amely a vállalatot a maga összes ingó és ingatlan tartozékával együtt egységes egésznek tekinti, ilyen értelemben alakítja a központi telekkönyvet és ilyen értelemben ad rá jelzálogos kölesönt. Mióta fennáll az Ipari Jelzálogintézet, 49 vállalatnak adott kölcsönt 5 millió dollár értékben. Az elmúlt esztendő folyamán is 395.000 dollár értékű köcsönt helyezett ki 20 esztendős lejáratra, félévenkint 5.06% -os amortizációval. Az iparfejlesztési törvény, a tavaly: meghozott 1931 : XXI. te. a mai kedvezőtlen viszonyok között, sajnos, nem értékesítette kellő* képpen azt a hatását, amit az ott megállapított segélyek^ kölcsönök, adó- és illetékkedvezmények révén biztosítani reméltünk. Mégis reméljük, hogy az idők jobbrafordulásával az a törvény is meg fogja mutatni a maga gyümölcsöző hatását. Azoknak az intézkedéseknek sorából, amelyeket az ipar elősegítése érdekében tettünk, nem maradhatott ki természetesen a racionalizálás sem. Iparvállalataink egy része még Nagymagyarország, sőt a volt közös vámterület testére van szabva. Most a megfogyatkozott terület termelését le kellett szállítani, de a rezsiköltségek a dolog természete szerint nem szállottak le ugyanolyan arányban. Vannak vállalataink, amelyek bizonyos nagyobbarányú közszállításokra rendezkedtek be. Most, amikor a köz szállítások befejeződtek és abból a cikkből ujabb szükséglet nem merült fel, a berenilése 1932 június U-én, szombaton. 155 dezési költségek mint holt terhek nyomják a vállalatok rezsijét. Ezen okokból de egyéb okokból is feltétlenül szükség van észszerűsí tésre, a vállalatok összevonására, a helyes munkamegosztás és a gazdaságosabb üzemvitel megszervezésére. Az a racionalizálási bizottság, amely régebben keletkezett, működést, sajnos, nem fejtett ki és meg is szűnt. Én a bizottságot újjá alakítottam és konkrét feladatot is adtam neki, mindenekelőtt a közhivatalok számára közszállítás utján beszerzett iparcikkek szabványosítását (Élénk helyeslés.), mert méltóztassék elgondolni, hogy szinte hihetetlen és teljesen felesleges változatosságban állanak előttünk ugyanazon célokat szolgáló szükségleti cikkek. (Ügy van! Ügy van!) — (Müller Antal: Milliókat lehet megtakarítani!) Hogy ennek milyen előnyei vannak az árkalkulációnál, a beszerzésnél, a felülvizsgálásnál, a javításnál, azt felesleges a Ház bölcsesége előtt fejtegetnem. A racionalizálás céljait szolgálja bizonyos tekintetben a közüzemek megszüntetése. (Ügy van! Ügy van!) Ebben a tekintetben felfogásomat már sok ízben kifejtettem és ma is az az álláspontom, hogy minden, indokolatlan és a magánvállalkozásnak egyenlőtlen feltételek mellett versenyt támasztó közüzemet meg kell szüntetni. (Helyeslés.) Néhányat már meg is szüntettem. Itt csak azt vagyok bátor bejelenteni a t. Háznak, hogy a magánérdekeltségek 350 ilyen közüzemet és pedig 163 állami és 187 egyéb közületi közüzemet jelentettek be és ezek közül 105 állami és 98 egyéb közületi üzemet kifogásoltak. En az állami üzemek megvizsgálására hét 'bizottságot alakítottam. Ezek a bizottságok már be is fejezték működésüket és én mindenesetre jóval a kitűzött határidő előtt abban a helyzetben leszek, hogy az eljárás eredményéről és a felesleges üzemek megszüntetéséről jelentést tehessek. (Élénk helyeslés. — Fábián Béla: Közben nyakrafőre kapják külföldi vásárlásokra a valutát!) Amíg egy üzem fennáll, természetes, hogy annak a napi szükségletekre szükséges összegeket rendelkezésre kell bocsátani, én azonban a magam tárcája körében ilyesmiről nem tudok. Amennyiben méltóztatik nekem erről konkrét adatot szolgáltatni, úgy intézkedni fogok. Gondolom azonban, hogy a Eico az, amelyre elsősorban méltóztatik gondolni. {Derültség. — Fábián Béla: Mert ezzel jöttem ide a Ház elé s akkor azt mondották, hogy megszüntetik!) Én meg is tettem mindjárt a megfelelő intézkedéseket. Természetes azonban, hogy a közüzemek megszüntetésénél — ebben teljesen igazat adok Propper képviselő úrnak — bizonyos szociális szemüontokat figyelembe kell venni, vagyis nem lehet egy üzemet megszüntetni a benne^ alkalmazott munkások sorsával való törődés nélkül. (Élénk helyeslés.) A másik szempont pedig, amelyet figyelembe kell venni, az állami érdek, tudniillik egyes üzemeinkben - igen jelentős állami vagyon fekszik benne és azokat máról-holnapra minden áron elkótyavetyélni, azt hiszem, a közérdekkel nem volna összeegyeztethető. (Reisinger Ferenc: Helyes!) A közüzemek megszüntetése kapcsán rátérek az állami vas- és gépgyárak kérdésére^ is, amit több képviselőtársam szóbahozott itt és amelyről ma is hallottunk. Az állami vas- és gépgyárak, az utóbbi időben valóban deficittel dolgoztak, aminek főoka, hogy ez is ama üzemek közé tartozik, amelyek még Nagy-Magyarország, sőt az osztrák-magyar vámterület 21*