Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

Az országgyűlés képviselőházának 97 tárca egyéb címeinél keresztülvitt több, mint hatmilliós megtakarítást, végeredményben 14 milliós többletet eredményezett a tárca költség­vetése. Ezen új többlettételek közül legjelenté­kenyebb tételek a következők. A Magyar Folyam- és Tengerthajózási Rész­vénytársaság, amelynek az 1926. évi XXIII. te. érteimében évi 1'5 millió pengő állami támo­gatásra van igénye, részint a gazdasági visza­nyok következtében, részint pedig a túlmére­tezés és a nagy rezsi következtében tudvalevő­leg válságos helyzetbe került és így feltétlenül szükségesnek mutatkozott ennek az egyedüli magyar folyamhajózási vállalatnak a szaná­lása. A szanálási programm kidolgoztatott, és mivel a vállalatnál evvel a szanálási program­mal kapcsolatosan olyan nagymérvű megtaka­rítások, rezsicsökkentések és leépítések fogana­tosíttattak, hogy a vállalatnak jövő fennmara­dása és prosperitása most már biztosítottnak látszik, ebből a célból azonban az 1*5 millió pengős segélyt 2 millióval összesen 3'5 millió pengőre kellett felemelni. Megjegyzem azonban, hogy éppen a keresztülvitt radikális intézke­dések következtében ebből a 3'5 millió pengő segélyből l'l millió pengő már az adósságok törlesztésére fog fordíttatni. Azt hiszem, nem kell itt hosszasabban indokolnom és magyaráz­nom azt, hogy milyen nagy gazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy a nemzetközi Dunán ez a magyar folvamlhajózási vállalat még áldo­zatok árán is továbbra is fenntartassák. A kor­mány éppen ezekre a fontos szempontokra való tekintettel a közeljövőben külön törvényjavas­lattal fog a Ház elé jönni, amely a Magyar Polvam- és Tengerhajózási Részvénytársaság további fenntartását fogja lehetővé tenni. Ugyancsak lényeges új tételeket, új szub­venciókat taláLunk a Légügyi Hivatal dologi természetű kiadásainál is, (Mozgás a szélső baloldalon.) amelynél a: múlt évvel szemben egy 5,389.000 pengős többletkiadást találunk. Elis­merem, hogy ez a mai viszonyok között igen lényeges és jelentős tétel, azonban amit a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rész­vénytársaság fenntartására vonatkozólag el­mondottam, az még fokozottabban fennáll a magyar légiforgalmi bálózat kiépítése -szem­pontjából. Amikor a jövő gazdasági és keres­kedelmit! közlekedésnek ez a fejlődési iránya, és amikor azt látjuk, hogy minden állam min­den rendelkezésére álló eszközzel igyekszik ke­reskedelmi aviatikáját fejleszteni, akkor mi sem mar adhatunk el a többi európai államok­tól. A többletkiadások olyan szükségleteket pó­tolnak, amelyek már nem voltak elodázhatok, nevezetesen a közelmúltban a magyar légi­forgalom újabb rendszeres járatokat léptetett életbe, amelyek személyjáratok is és így a sze­mélybiztonsági szempontok a már több év óta használt és feltétlenül úgynevezett generál­reparaturára szoruló gépeknek gyökeres, ala­pos renoválását teszik .szükségessé. Ezenfelül új gépek építése is szükségessé vált, éppen az új légijáratok megindítása következtében^ A közlekedés zavartalan biztosítása szempontjából természetesen repülőtereinket és egyéb felsze­relési anyagainkat is 'helyre kell állítani és olyan karba kell hozni, hogy a repülés tényleg ne jelentsen életveszedelmet azoknak, akik igénybeveszik ezeket a járatokat. A kiépítetlen állami utak kiépítésénél a hitelművelettel felvett svájci frankkölcsön tör­lesztésére 1.8 millió pengővel nagyobb t összeg szerepel a költségvetésben. Tájékoztatásul is­ülése 19$2 június U-én, szombaton. 139 mertetnem kell a t. Házzal, hogy a kiépítetlen állami utak kiépítése olyképen batároztatott el, hogy három évre 8.4 millió svájci frank kölcsön vétetett fel erre a célra, a megfelelő törlesztésre és kamatrészletekre évről-évre 2.4 millió pengő szükséges. Meg kell azonban em­lítenem, hogy ezek a törlesztési részletek is a transzfermoratórium alá esnek és így a folyó évi február hó 1-én esedékes félévi részlet, vagyis 1,200.000 pengő még nincs kifizetve. Ezenfelül az útépítési programm szerves kiegészítő részét képezi az a programm, ame­lyet a községek hajtanak végre olyan formá­ban, hogy a községek erre a célra ugyancsak felvettek 9,400.000 svájci frankot, amelyből mint­egy 1500 kilométer hosszúságú út épül ki. Ennek egyharmadrészét állami hozzájárulás fejében a kereskedelmi tárca fedezi. Ez a harmadrész 1,264.000 pengőt tesz ki. Azoknak a törvényhatóságoknak, várme­gyéknek, amelyek nem vették fel a svájci frankkölcsönnek rájuk eső részét, hanem más pénzügyi forrásokból határozták el útjaik ki­építését, ugyancsak harmadrész hozzájárulást biztosít az állam. Ez 263-000 pengőt tesz ki. összesen tehát ez a két hozzájárulási tétel 1,527.000 pengőt tesz ki a költségvetésben. Ezenfelül, ha a költségvetés rovatait meg­nézzük, azt látjuk, hogy állami közutak átépí­tésére találunk még egy 7,310.600 pengős dotá­ciót. Ezek a tételek azonban, sajnos, nem je­lentenek új építéseket, hanem kizárólag már végrehajtott, vagy befejezés alatt álló mun­kák tőke- és kamattörlesztésének fedezésére szolgálnak. (Homonnay Tivadar: Ne mondja, hogy sajnos!) Ugyancsak új tételt és jelentős többletet találunk az export fejlesztése érdekében az iparfejlesztési hitel rovatánál is, ahol egy 3,480.000 pengős többlettel találkozunk a múlt évi dotációval szemben, aminek az a magya­rázata, hogy a múlt évben törvényerőre emel­kedett új iparfejlesztési törvény, az 1931. évi XXI. te. tudvalevőleg lehetővé teszi, hogy a hazai termelés kivitelének előmozdítása érde­kében az állam kiviteli hiteleket nyújtson az exportáló vállalatoknak, vagy más eszközök­kel segítse elő a kivitelt. Azt hiszem, nem szükséges hosszasabban magyaráznom és indokolnom a kivitel fejlesz­tésének szükségességét, különösen a mai idők­ben, amikor azt látjuk, hogy a kivitel elé egyre súlyosabb akadályok tornyosulnak. így tehát az államnak is kötelessége, hogy kiviteli pia­caink megtartását iminden rendelkezésére álló eszközzel lehetővé tegye. Végül új rovatként jelentkezik a 'költség­vetésiben egy 105.000 pengős dotáció az ipartes­tületek költségeihez való hozzájárulás címén. Ebből a 105.000 pengőből 50.000 pengő az új Ipartestületi Köziponthoz ivatq hozzájárulásra, 55000 pengő pedig az ipartestületi székházakat súlyosan terhelő rövidlejáratú kölcsönöknek hosszúlejáratú amortizációs kölcsönökké való átalakítására szolgál, illetőleg arra, hogy mi­vel ezeknek a hosszú lejáratú kölesönöknek évi annuitása 9.6%, ez pedig olyan súlyos teher, amelyet SJZ ipartestületek nem tudnak elviselni, ezekből az annuitásokból 2%-ot az állam vállal magára. Meg kell említenem, hogy, ha végignézzük a költségvetés egyes címeit és rovatait, nem­különben, ha átolvassuk a költségvetés szép és részletes indokolását, hogy a, kisiparosság meg­segítésének és támogatásának komoly készsé* 19*

Next

/
Thumbnails
Contents