Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

6 Az országgyűlés képviselőházának S amellyel magyar népünk fiai ezeket az előadásokat kísérik. (Üg-y van! Ügy van! jobbfelől. — Lázár Miklcis: Félszázados mulasztás! — Jíerki Gyula: Fogékonyabb nincs, mint a magyar föld népe! — Szeder Ferenc: Mindig ezt halijuk, a választójoggal kapcsolatban mégis éretlennek tartják saját népüket! — Holítseher Károly: Mi köze ennek a titkossághoz? — Herczegh Béla Szeder Ferenc felé: Jobban ismerjük mi a népet, mint maga!) A legfontosabb dolog, hogy a gazdasági előadás ne száraz tankönyvi anyagot adjon, hanem stílusában világos legyen, anyagában pedig praktikus dolgokból induljon ki. Mert én megértem a nép ellenszenvét például egy olyan előadással szemben, mint amilyent néhány évvel ezelőtt hallottam, egy községben, ahol egy előadó két órán keresztül fejtegette a kendertermelés hasznát és ismertette a kenderáztatás módiát és két óra múlva sült ki, hogy abban a községben még ivóvíz sincs. Természetes, hosry ha az előadás témája roszszul van megválasztva, ha az nem számol a nép praktikus igényeivel, az az előadás nem kell a népnek, de az olyan kultúra és az olyan előadás, amely a^ nép egyszerű igén veiből és praktikus meglátásaiból indul ki, kell a nénnek és méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a magyar népnek igenis van érzéke a haladás és a kultúra iránt. (Ügy vwn! Ügy van! jabbfeW: — Szeder Ferenc: Sohasem mondtuk az ellenkezőjét.) A gazdasági szakoktatás folytonosságát nekünk minden körülmények között biztosítanunk kell. Itt egy fájdalmas kéruest kell érintenem, azt tudniillik, hogy a tanerők utánpótlása^ ma a legnagyobb problémája egész gazdasági szakoktatásunknak. Az állatorvosi főiskolán s a gazdasági akadémiákon a tanárok ma segéderők nélkül dolgoznak. Ez nagvon szomorú jelenség. A közmondás szerint a költők születnek, én viszont azt állítom, hogy a tudósok tudományos felkészültségre hosszú munkának gyümölcse és csak hosszú évek elméleti és gyakorlati munkássága útján érhetnek el eredménveket. Nekünk igenis gondoskodnunk kell arról, hogy ami naeryhírű gazdasági szakoktatásunkat továbbra is azon a színvonalon tartsuk fenn, amelyre azt Darán vi Iírnáe állította és ha valahol nem szabad takarékoskodni — megjegyzem- minden körülmén vek között a takarékossáer híve vagyok, — akkor ez az a terrénum, ahol takarékoskodni nem szabad, (Ügy van! Ügy van!!) —Berki Gyula:Műveletlen néppel nem lehet semmit sem csinálni!) mert az erre fordított kiadások bőven megtérülnek a magyar közgazdaság újonnan plőálló eredményeibe" és értékeiben. (Ugv van! Tlay van! — Szeder Ferenc: A hatalmi tárcákból lehetett volna kissé többet elvenni!) A vízügyi szolgálat címénél a kiadások főösszege a folyó évi 5*7 millió pengővel szemben az uj költségvetési évre 4'2 millió pengőben van megszabva. A csökkentés itt meglehetősen nagyarányú, amit a földmívelésügyi miniszter úr az államháztartás nehéz helyzetével magyaráz. A keresztülvitt csökkentések között különösen a következők tarthatnak igényt nagyobb figyelemre: Az állami kezelés alatt álló folyók szabályozására a folyó évi költségvetés 3*2 millió pengőt irányoz elő, az új költségvetés 1*8 millió pengőt, a minusz tehát itt 1*3 millió pengő. (Berki Gyula: Elég baj!) Az igen t. képviselő urakat különösen fogja érdekélni az, hogy az állami kezelés alatt nem álló vízfolyások rendezésére ebben az esztendőben 280.000 . ülése 1932 június 2-án, csütörtökön. pengő állt rendelkezésre, az új költségvetési évben pedig 180.000 pengő fog rendelkezésre állani, (Felkiáltások jobbfelől: Nagyon kevés!) holott az annak idején meghozott törvény, amely 20 évi tervről beszélt, ha jól emlékszem, l-'8 millió pengőt preliminált minden esztendőre a költségvetésbe való beállításra. (Gr. Almásy Alajos: Munkanélküli kubikosok!) Sajnos, ezek a csökkentések lassítani fogják azt a munkát, amelyet nekünk a vízügyi politika terén folytatnunk kell, aminek jelentőségét pedig a törvényhozás is felismerte akkor, amikor törvénytárunkba iktatta azt a két^ hatalmas törvényt, amely vízügyi kodifikációnknak büszkesége. Ezekkel a restringálásokkal szemben új tételeket is látunk a vízügyi költségvetésben, amennyiben a csepeli kikötő befejezésére és a soroksári Dunaág rendezésének befejező munkálataira 288.000 pengő, a soroksári Dunaág mentén létesített művek fenntartására pedig 110.000 pengő van felvéve. Itt tartozom bejelenteni azt is, hogy ennek a költségvetési évnek a végén a csepeli kikötőkormánybiztosság fel fog oszlani. (Helyeslés.) Ha méltóztatnak megengedni és ha nem élek túlságosam vissza az^ igen t. Ház türelmével, (Halljuk! Halljuk!) át szeretnék térni legalább is néhány szóval szeretnék még megemlékezni a kertészetről. Kertészeti költségvetésünk, amely ebben a» esztendőben 571.000 pengőre rúgott, ebben a költségvetésben 453600 pengőben van előirányozva. Ma már körülbelül közfelfogássá vált, hogy a földmívelés újjászervezésénél azoknak a termelési ágaknak kell prioritást biztosítani, amelyekben még ma sincs túltermelés és amelyeknek konjunktúrája egyre emelkedik. (Kun Béla: Ügy van!) Ilyen termelési ág feltétlenül a^ kertészet és a gyümölcstermesztés fejlesztésében rejlő lehetőségek kiaknázása ma közgazdasági szükségesség (Szabóky Jenő: Ügy van! Ez a jövő!), mert 93-as népsűrűség mellett és a földreform után nekünk nem arra kell törekednünk, hogy ezer holdakon és tízezer holdakon mutassunk eredményeket, hanem, hogy azokon a kis csíkokon, azokon az egy-két holdakon tegyük produktívvá a magyar nép munkáját. (Helyeslés.) Külkereskedelmi mérlegünk megjavítása szempontjából is rendkívül fontos ennek a termelési ágnak a felkarolása, (Kun Béla: Helyes!) mert friss gyümölcskivitelünk 1929-ben 462000, 1930-ban 479.000, 1931-ben pedig 508.000 mázsa volt, a fejlődés tehát konstatálható. Gyümölcskivitelünk értéke pedig 12—18 millió pengő között variálódik. A behozatal azonban friss- és déligyümölcsből átlagosan még mindig 15—16 millió pengőt tesz ki. Gyümölcskivitelünk Örvendetes fejlődése mellett elszomorító, hogy ez a Magyarország, amely a legkitűnőbb, a legízesebb gyümölcsöt tudná termelni, még ma is 15—16 millió pengő értékben idegen gyümölcsöt hoz be. A fölmívelésügyi minisztérium 1928-ban tűzte ki a maga nagy kertészeti urogram m ját s azóta abból a motoha viszonyok ellenére is nagyon sok megvalósult. Gyümölcskataszterünk elkészült. Az Országos Pomológriai Bizottság javaslata alapján az ország 56 gyümölcstermelő körzetre osztatott be. Az egyes körzetekben kijelölték azokat a fajiságokat, amelyeknek az illető vidéken való termesztése a tömeges és esryöntetü termelés szempontjából kívánatos. Mert a kivitel szempontjából csak a tömeg,az egyöntetűség és természetesen a kva-