Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

112 Az országgyűlés képviselőházának gedésével, ahol kertgazdálkodást folytathatnak, ott pótolhatnák gazdálkodással azt, amit az állam elvenne tőlük a fizetésben. Másrészt a nyugdíjasok, akik még munkaképesek, kertgazdálkodásukban ^ munkaerejüket kellőkép hasznosítani tudnák- Van kis tőkéjük hozzá, mert nyugdíjat kapnak, amelyet belefektethetnek abba a kertgazdálkodásba. Mindenesetre a földbirtokreform kérdése az, amely módot nyújt nekünk arra, hogy ezeket a problémákat megoldhassuk. Különösen felhívom a figyelmet arra, hogy 1918 előtt megfeledkeztek a mi intéző köreink arról, hogy azokat a nagy latifundiumokat betelepítsék, amelyeket később a szerbek, oláhok és csehek idegen nemzetiségűek közt felosztottak. Vigyázzunk arra, hogy ne késsünk a mi új földbirtokreformokkal. Nem tudhatjuk, hogy milyen veszélyek fognak bennünket még fenyegetni. Ezt a földet, a magyar földet adjuk a magyar népnek, nehogy bármilyen fordulata következvén be a nemzet történetének, a magyar földet idegeneknek adják. Ezt a programmot annak idején meg kellett volna valósítani, akkor ma nem vándoroltak volna ki magyarok a megszállott területekről és nem adták volna cseheknek, oláhoknak és szerbeknek a magyar földbirtokokat. Ha idejében helyes politikát folytattak volna, akkor a magyar parasztság foglalta volna el azt a helyet, ami azután a legbiztosabb záloga lett volna, ha nem is a magyar államiságnak, de a magyar nemzet további fennmaradásának, amely a magyar államiság alapja. Ezekre a kérdésekre óhajtottam a figyelmet felhívni. Egyben sajnálattal jelentem ki, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy a költségvetést elfogadhassam. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Schandl Károly! Schandl Károly! T. Ház! A főváros előttem szólott illusztris képviselőjének szavaira nemcsak a parlamentáris szokás alapján kell reflektálnom, hanem annál az aktualitásnál fogva m,

r amellyel ma a falu népe a főváros jóindulatára tényleg rászorult. Wolff Károly igen t. képviselő úr hivatkozott arra, hogy a falu népe, a földmívelő népesség tömörüljön termelő, értékesítő szövetkezetekbe és lépjen érintkezésbe közvetlenül a főváros fogyasztóközönségével, hogy itt megtalálja a maga piacát. Kétségtelen, hálával fogadjuk ezt a felszólalást és a falu népe mindent megtett eddig is, hogy közvetlenül a főváros piacára jusson". Nagyon sok kívánalom, sok memorandum van azonban a főváros hatósága előtt, különösen a Faluszövetség részéről, amelyekben a fővárost körülbelül ötvenkilométeres rádiuszban környező falvak népének kérelme fekszik, hogy méltóztassanak megszüntetni azt a sok akadályt, I amely útjában áll annak, hogy a termelők köz- , vétlenül a főváros piacaira jussanak, hogy így , azután a főváros fogyasztóközönsége is tényleg olcsóbban jusson az élelmiszerekhez, de a falu \ népe is, legalább némileg, élvezhesse azt az előnyt, hogy közvetlenül a fogyasztóval lép | érintkezésbe. Ezek az akadályok még mindig nem szűntek meg; nem szűntek meg nemcsak a közvetlen piacokon, a zöldség- és gyümölcspiacokon, hanem most, az állatértékesítés nagyon mély krízise idején, a sertésvásáron, a közvágóhídon és az állatvásárpiacon sem, ahol a vasúti fuvarral együtt ma már oly magasra rúg az értékesítési költség, (Usetty Béla: Tévedés! 9 6. illése 1932 június 3-án, pénteken. Kimutattam, hogy nem!) hogy megtörtént a múlt hetekben az, hogy amikor valaki birkákat szállított fel, kilogrammonként alig kapott 1—2 fillért érte a gazda. En azonban inkább egy időszerűbb kérdésről szólok, amelyről Wolff Károly képviselő úr szólt már: a borfogyasztási adó mérsékléséről. Wolff Károly képviselő úr arra hivatkozik, hogy a főváros a borfogyasztási adóból nem engedhet semmit, mert csak úgy engedhetne belőle, ha rekompenzálnák a fővárost. En arra hivatkozom, t. képviselőtársam, hogy most van itt az alkalom, hogy a főváros igazán megmutassa, milyen nagy súlyt helyeza faluhoz való közeledésre és a maga részéről áldozatot is hoz ennek érdekében és azért, hogy a falusi nép egyik olyan rétege, amely a legsúlyosabb helyzetben van, a szőlősgazdatársadalom és a szőlőmunkások valami jövedelemhez jussanak, ezt a néhány millió pengőt úgy engedi el, hogy ezt senkinek ne kelljen rekompenzálnia. Mert ha az államtól kér a főváros rekompenzációt. akkor megint odajutunk, hogy a borfogyasztási adó kérdésében nem tudunk előremenni. Pedig ma már szükséges valamit tenni a borfogyasztási adó kérdésében, mert a szőlőtermelés tényleg a legsúlyosabb helyzetben van. (Hodossy Gedeon: A legsürgősebben!) Méltóztassanak elhinni, minden tekintetben abban az irányban működünk, hogy a falu és a város megértse egymást. Elismerem, hogy a főváros s általában a városok is súlyos helyzetben vannak ezekben az időkben és érzik az általános gazdasági és kereskedelmi krízist, de tessék elhinni, hogy az igazi nyomorúság, a legnagyobb inség mégis csak a falvakban van és a falu rászorul a főváros segítségére. Felszólalásom voltaképpeni célja azonban az, hogy a földmívelésügyi tárca részletes tárgyalása alkalmával szót emeljek a mezőgazdasági termelés, a mezőgazdasági harc legképzet tebb katonáinak, tisztjeinek érdekében, a gazdatisztek érdekében. Evek során át, amióta a világverseny megindult, amióta Amerika megindította pusztító versenyét az európai^ mezőgazdasági országok ellen, mi is megindítottuk a magunk harcát, hogy mezőgazdasági termelésünk versenyképes legyen. Egy ország termelése tudniillik versenyképes csak úgy lehet, — hogy az ország nemcsak többet, hanem jobbat és olcsóbban is termelhessen — ha igazán olyan szakértelemmel vezetik azt a harcot, amely szakértelem felülmúl minden más külföldi szakértelmet. A magyar mezőgazdasági szakoktatás a legrégibb szakoktatás egész^ Európában. A mi kiváló gazdasági akadémiánk, világhírű pro feszszoraink nagyszerű gazdatiszti kart neveltek. Ez a gazdatiszti kar a leghűbb hazafias rétege az országnak és úgyszólván öntestével, lelkével védte nemcsak gazdájának érdekeit, hanem az erkölcsi érdekeket is, amelyeknek alapján ez az ország áll. Mégis a gazdatiszta kar a társadalomban az a réteg, amelynek jövője és családjának jövője legkevésbbé van biztosítva. Most, amikor a gazdatiszti társadalom vasárnap Budapesten országos kongresszust készül tartani, szükségesnek tartom, hogy ebből a Házból megértő szó hangozzék el a mezőgazdasági küzdelem harcos tisztjei felé, akik sokat áldoztak, akik sokat dolgoztak és akiknek szakértelmére nagy szükség van. Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, adjon nyomatékosan kifejezést annak a megértésnek, amellyel ő is, aki egy életen át közvetlen érintkezésben volt és van ma is a