Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

472 • Az országgyűlés képviselőházának a szándék, hogy a Nemzeti Banknak tanácsokat adjak, mert ő tudja, hogy saját érdekeit hogyan kell megvédelmeznie, én mindössze csak arra kérhetem a Nemzeti Bankot, hogy amikor saját érdekeit védi, legyen szíves azokat összhangba hozni a határmenti gazdák érdekeivel is, (Helyeslés.) mert, az Isten szerelmére, ez a pár fillérnyi differencia ott olyan óriási elégedetlenséget kelt az amúgy is elkeseredett gazdaközönség körében, (Jánossy Gábor: Azonkívül a megszállott nyugati területen élő testvéreinkről is van szó!) hogy az a pár fillér differencia; nem éri meg azokat a kellemetlen következményeket, ^amelyek ennek az intézkedésnek nyomában járnak. Amikor ezeket a dolgokat láttam, miután határmenti kerületet (képviselek és ezek az esetek megismétlődhetnek, kissé alaposabban utána néztem, hogy miféle intézkedések vannak ma érvényben ennek a bizonyos határmenti lókivitelnek szabályozására vonatkozólag és ekkor megtudtam a következőket: Május 1-től kezdve érvényben van ez a bizonyos zöld blanketta. Nem bírálom, mert valószínűleg a legjobb szándékkal rendelték el, bizonyára megvolt az ok, amiért ezt életbe léptették. Csak azt szeretném elérni, hogy ha már életbe léptették, tessék hozzáférhetővé tenni, ne okozzanak vele felesleges költségeket és nehézségeket. Mi történik azonban? Nálunk, a határszélen, ige-n erősen ki van fejlődve az úgynevezett vágó lókereskedés s egyedül a bécsi Sankt Marx-i vásárra nagy mennyiségben szállítanak Sopron, Zala és Vas megyéből különösképpen vágómarhát. Megállapítottam, hogy a bizonyos zöld blankettákkal és a schilling beszolgáltatási kötelezettséggel minden néven nevezendő mellékjárulékok vannak összekötve. A kezeim között van két leszámolás, amelyek szerint megállapítható, hogy amikor egy kereskedőd... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Egy kis csendet kérek, képviselőtársaim. (Egy hang a baloldalon: Meskóf) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Lingauer Albin: Amikor kivisz egy kereskedő például 3000 schilling ára lovat egy héten, amíg az odakint érte kapott sdhillinget átutalják és ő megkapja, 21—24 nap telik el. Ez a 3000 schilling okoz neki mindenestől együtt 45 pengő 69 fillér föltséget. Mármost ha háromhetenként ismétlődik a pénznek ez a megfordulása, vagyis egy évben tizenhétszer, tizenhéttel megszorozva ezt a 41 pengő 69 fillért, ez 800 és egynéhány pengő költséget okoz neki egy esztendőben, vagyis forgalmának 25%-át elveszik ezek a bizonyos zöld blanketták és a sehillingbeszolgáltatás költsége. Bocsánatot kérek,^ amikor az állatértékesítést amúgy is töméntelen sok baj nehezíti, akkor az, hogy még az a kereskedő' a maga adóin, egyéb közterhein, költségein, a magas vasúti tarifákon felül elfizesse forgalmának 25%-át ezekre a célokra, olyan megnehezítése annak az állatkivitelnek, aminek megvizsgálását és fontolóra vételét nagyon melegen ajánlom a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úrnak. Magyarországot sok mindenféle kelevény gyötri, s azt hiszem, hog^ ezen kelevények közül igen sok nagyon veszedelmesen akadályozza a mi gazdasági életünk vérkeringését. De talán egy sincs közöttük olyan veszedelmes, mint a bürokrácia, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) annak .nehézkessége, fafejűsége, gőgje. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Mert ez igen nagy elégedetlenséget szül mindenfelé (Ügy van! a baloldalon.) — méltán — és egy igen veszedelmes bajnak, a hivatalnokgyűlöletnek 9If. ülése 1982 június 1-én, szerdán. hinti el a csíráit. (Ügy van! Ügy van!) Már pedig maga az a szegény tisztviselő számtalan •esetben nem is oka, hanem áldozata ennek a bürokratikus eljárásnak. (Ügy van! Ügy van!) Itt van például ez az eset, amely kiáltó példája ennek. Megtette a maga kötelességét a városi magisztrátus, a földmívelésügyi minisztérium a leglojálisabban, a legsürgősebben igyekezett azonnal a gazdák kezére járni, és az akadályokat elhárítani. Ott volt azonban a Nemzeti Bank, amely, nem mondom, hogy késedelmeskedett, de a formalitásokhoz való ragaszkodása következtében odáig húzódott a dolog, hogy egy tavaszi vásár megbukott, egy esztendei lóértékesítési lehetőségtől ez a nyugati határvidék elesett. (Rakovszky Tibor: Ennek a bürokráciának következtében!) Mi az oka ennek! Az, hogy nálunk a hivatalokban az alulról és felülről való szekatúra akár a közhivatalokban, akár a más hivatalokban levő tisztviselőt félénkké, aggódóvá teszi, úgyhogy nem az elintézés helyességével, célszerűsűégével, gyorsaságával törődnek, és nem az a főszempont, hogy a közönséget minél praktikusabban kiszolgálja, hanem hogy eljárását egy bizonyos paragrafussal, egy bizonyos szabályszerűséggel betakarja. Ennek volt következménye az, hogy amikor állott egy vásár, és abból evidens kára származott a közönségnek is, a magyar gazdasági életnek is, nem akadt egyetlen alkalmazottja, vagy tisztviselője sem a közigazgatási hatóságoknak, sem a Nemzeti Banknak, aki magára merte volna vállalni azt a felelősséget, hogy: átlépem ezeket a bizonyos, elébem szabott tiltó akadályokat és a magam felelősségére, józanságára, lelkiismeretére hallgatva elrendelem azt, hogy ezek az akadályok az útból elháríttassanak. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, — akiről tudom, hogy szívvel-lélekkel szeretne segíteni a magyar gazdanép bajain, de azt hiszem, hogy egyetlen teendője sem olyan sürgős, mint ez — hogy mentse meg a gazdanépet a bürokráciának ettől a sok lassúságától, ettől a sok akadékcsinálástól. Méltóztassék elhinni, hogyha ezt megteszi, akkor a mi vidéki, vasmegyei törvénytisztelő népünk minden terhét, minden baját csendben, zúgolódás nélkül fogja elviselni. De ha ezt a népet a terhek mellett még bosszantják is, é& nehézségeket is csinálnak neki, akkor ne méltóztassék csodálkozni, (Rakovszky Tibor: Teljesen igaza van.) ha ez a nép egyre jobban lázadozóvá és elégedetlenné, s egyre jobban makacsabbá, dacosabbá és ellentállóbbá lesz. Kérem a mélyen t. földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék a dolgot talán nem kivizsgálni, — inert hiszen a tények meg vannak állapítva egészen világosan, hivatalos adatok alapján —• de méltóztassék közbelépni, hogy elrendeltessék az, hogy ilyesmi a jövőben a határszéli városokon meg ne ismétlődjék. Méltóztassék talán közbelépni a Nemzeti Banknál abban az irányban, hogy legyen olyan jó és juttassa el azokat a bizonyos zöld blankettákat a vásár helyére, tegye azokat könnyen hozzáférhetőkké, értesítse a vásártartó helységeket arról, hogy a behozandó idegen^ valuta milyen árfolyamon fog beváltatni, és adjon módot a vásártartó helységeknek, hogy azokban az idegen járásokban ez közhírré tétessék, nehogy az odacsődített nép becsapottnak, kijátszottnak érezze magát. Ez azért is szükséges, nehogy odakint Burgenlandban R.Z cl vád támadjon ellenünk, hogy idebenn 80 fillérért veszik át a schillinget, odakint a vásáron pedig a gazdáknak szo-