Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

470 Az országgyűlés képviselőházának 9k. ülése 1932 június 1-én, szerdán. egy halászat, amely nem a minisztériumban zajlik le! — Derültség.) Végre egy halászat, ahol a nagy hal megeszi a kis halat. Ha meg méltóztatik engedni, elnök úr, akkor felolvasnám az idevágó részleteket. Elnök: Nem tiltják a házszabályok. Tessék. Dinich Ödön (olvassa): «Mellékelek egy tényállást, amely ügyben évek óta hiába mászkálok. Egy eset, amikor a aiagy hal megeszi a kis halat. Ez ügy valóban 'megérett már arra, hogy nyilvánosságra ikerüljön. Az adatokért ezúton is vállalom a készfizető kezességet. Igen kérem, legyen szíves ez ügyben interpellációt bejegyezni a lehető legrövidebb időre* mert a díszes kormánybiztosság felszámolás alatt áll, s mert május 4-én lesz a Halászati Társulat közgyűlése.» Azóta már júniust írunk. (Tovább olvassa:) «A halászati osztály vezetője : Fischer Frigyes tanácsos úr mindig biztatott, hogy békés egyességet közvetít, de a kormánybiztos, Maurer, makacs az utolsóig. Biztosra veszem, hogy elég lesz magának az interpellációnak egyszerű bejegyzése, mert ilyen rendetlen pénzes vagyonkezelést bizonyára nem kívánnak nyilvánosságra hozni.» A nagytiszteletű úr a maga őszinte puritánságában azt hiszi, hogy egy interpellációnak bejegyzése pont elegendő lesz arra, Ibogy az illető urak, akik eddig rendetlenül vezették az ügyeket, most már azonnal rendesek legyenek. (Tovább olvassa:) «De ha nem lenne elég, kérem szíveskedjék elmondani a nagy és kis hal meséjét és a kormánybiztossági családias, noha társulati pénzkezelést. Szerencsénk, hogy még világítótornyot nem építtetett a főkormánybiztos úr 'a Halászatig Társulat részére, hogy a halak jobban beleláthassanak a hálóba.» «A soroksári Dunaág 3056 katasztrális holdat kitevő folyómedrének halászati jogát a «Soroksári Dunaági Halászati Társulat»-ba tömörült medertulajdonosok gyakorolják. 1927 óta a Duna-mederből kisajátíás útján 3014 katasztrális hold a m. kir. kincstár tulajdonába ment át. Ettől kezdve a Halászati Társaság 31 szavazati jogából 30 a kincstáré lett és egy szavazatai joga maradt a 42 holdat birtokló mintegy 60 majosházai kisgazdának, minek következménye lett, hogy azóta a Társulat elnöke a budapesti kereskedelmi kikötő-kormánybiztosság vezetője, s a Társulat adminisztratív teendőit hivatalból a kormánybiztosság személyzete látta el. beleértve a Társulat vagyonának a kezelését is.» «A meder halászati jogát 1922-ben kiadta a Társulat 1928-ig pontyvalutában (Derültség.) s az évi bér 1927-ben...» (Zaj.) Igen, halvalutában. (Andaházi-Kasnya Béla: Végre, a halnak van pénze! — Derültség. — Tovább olvassa:) «Az évi bér 1927-ben 14.178*36 pengő volt. melyből rezsiköltség — elnök, pénztáros — 217 pengő. Az 1928 májusban tartott közgyűlés a földmívelésügyi minisztérium halászati osztályának véleménye alapján árverés mellőzésével két évre a régi bérlőkkel meghosszabbította a bérletet, azzal az indokolással, hogy a közeljövőben végrehajtandó robbantások és vízduzzasztás a terület kihasználhatóságában nagy változásokat fog előidézni. E robbantási munka azonban, mint utólag kiderült, nem volt akadálya annak, hogy a régi bérlők egy része jelentékenyen magasabb összegért albérletbe adja a birtokában hagyott halászati jogot. 1929 végén új bérbeadásra kerülvén a sor, magáért a 421 holdat kitevő III-ik szakaszért, melyben van a majosházai kisgazdák birtokának nagyobb része is, uz egyik majosházai halász, aki a szakasz értékét közvetlenül, tapasztalatból jól ismerte, 16-000 pengős ajánlatot tett. Minthogy azonban mások is ismerték, hogy milyen jó üzlet volt a bérlet két évi meghosszabbítása, akadt vállalkozó a régi bérlők közül, aki nem riadt vissza a vesztegetéstől sem, minek eredménye az lett, hogy a kormánybiztosság az egész 3056 katasztrális hold medret 22.000 pengőért kiadta az egyik régi bérlőnek. A vesztegetés azonban még időben kiderült. A földmívelésügyi minisztérium megsemmisítette az árverést, egy Kimer nevű kormánybiztossági tisztviselő bűnössége bíróilag meg is állapíttatott. Az új árverésen 38.500 pengő bérjövedelmet sikerült ugyan elérni, de a vesztegetés következményeként a majosházai kisgazda medertulajdonosok mégis megkárosodtak, mert a korábban megajánlott 16.000 pengő bérösszeg helyett csak 10.100 pengőért adatott ki az Ő birtokukat is magában foglaló szakasz. Az 1930 tavaszán tartott közgyűlés a kormánybiztosság által képviselt kincstár 30 szavazatával úgy állapította meg az 1930. évi költségvetést, — a 30 szavazattal szemben egy szavazat állott, az az általam említett egy szavazat, aminek eredménye természetesen köztudomású lehetett, bár nyilvánvaló is — hogy a 38.500 pengő bérösszegből 20.212 pengő a kormánybiztosságnak adassék azon a címen, hogy a kormánybiztosság- által végzett szabályozási munkálatok eredményezték az elért magasabb bérösszeget, tehát a 'halászati társulat tartozik ezekhez a költségekhez hozzájárulni, noha a munkálatok e halászati társulat megkérdezése nélkül a hajózás érdekében történtek...» Itt azután felsorolja, hogy annak ellenére, hogy semmi szükség nem lett volna erre, annak ellenére, hogy ugyanolyan munkálkodást végez a halászati társulat személyzete, mint azelőtt amikor még kétszázegynehány pengő volt az évi rezsi, a mostani rezsi milyen. Helyiségbérlet 1000 pengő, utazási költség- 112 pengő, írószerek 100 pengő, műszaki díjnok 2798 pengő. zsilipkezelő évi díja 2820 pengő, — mert ihászén a halászathoz feltétlenül a zsilipekezelőség is hozzátartozik természetesein — három csatornaőr díja 3361 pengő, írógépkezelőnői — hiszen a pontyoknak írógépre is szükségük van — 1954 pengő, számvevői alkalmazott 1575 pengű, szolga 1345 pengő. Összesen 15.868.89 pengő. (Tovább olvassa): «A majosházai kisgazdák az 1930. évi számadás ellen is fellebbezést adtak be, úgyszintén megfellebbezték az 1931. évi költségvetést is, amelynek már a 20.212 pengő sem volt elég a kormánybiztosság részére, hanem 24.500 pengőt utalványozott. E fellebbezéseink ear év alatt még elintézést nem nyertek, mert állítólag a kormánybiztosság nem küldte be a bekívánt számadásokat Hogy pedig a kormánybiztosság nem küldi be a számadásokat az érthető, mert nincsenek is a Halászati Társulatnak számadásai.» Tovább nem is folytatom. Elég azt tudni, bogy nincsenek a halászati társulatban a számadások, hogy akkor, amikor az az érdekeltség, amelynek joga van betekintést nyerni a számadásokba, a számadásokat látni kívánja, kiderül, hogy nincsenek számadások. Az összes jövedelmek elmennek arra, amire elmennek. Ez ismét egy mozaik, amely kivételesen most a földmívelésügyi tárca keretében merült fel. hogy úgy mondjan, az ingoványból és amely igen alkalmas volna arra, hogy az igen t földmívelésügyi miniszter úr ennek az ügynek mi-