Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

Az országgyűlés képviselőházának 9 h idegenforgalmat fog eredményezni, hanem azon a magyar cserkészet méltóan is fog szerepelni. A közelmúltban is tapasztaltam, hogy idegenvezetőknek is megkülönböztetően alkalmazzák a magyar cserkészifjúságot és azok mindig a legnagyobb tapintattal és hozzáértéssel szerepeltek és mindig meg is dicsérték őketAzt hiszem különben, hogy az igen t. kultuszminiszter úr különös jóindulatát nem kell felhívnom erre a két intézményre, mert hiszen o ezeknek működéséről a legjobban van informálva, mint az Országos Testnevelési Tanácsnak hosszú ideig volt elnöke. (Ügy van!) Mondhatom, nagy sajnálattal hallottam, hogy egyesek a leventeintézményről bizonyos lekicsinylő hangon nyilatkoztak. Ha voltak is ott visszásságok, — hiszen mindenütt i vannak —, ezek kivételek, az intézmény különben rendkívül jól bevált és a cserkészettel együtt nemzeti célt szolgál. (Kabók Lajos: A gyermekek kezébe puskát adnak!) Örömmel láttam különben, hogy a költségvetésben aránylag kevesebb a mostani redukció, miután mindössze 30.000 pengőt tesz ki, én tehát örömmel és köszönettel fogadom el ezt a címet- (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt s így a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének részletes tárgyalására előírt idő is lejárt, a vitát bezárom. Kérdem, méltóztatnak-e a címet elfogadni? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. — Szeder Ferenc: Nem fogadjuk el!) A többség a címet elfogadta. Ezzel a Ház a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetését részleteiben is letárgyalta. (Élénk helyeslés és taps.) Bejelentem a t. Háznak, hogy Takách Géza képviselő úr indítványt nyújtott be az iránt, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetésének általános vitájára az ülés ideje napi 12 órában állapíttassák meg. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A Házszabályok 132. §-ának második bekezdése értelmében az indítvány felett a legközelebbi ülés elején fog a Ház dönteni. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Most pedig előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa s annak napirendjére tűzessék ki az egyes tárcák költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Van valaki a napirendhez feliratkozva?. Brandt Vilmos jegyző: Nincs! Elnök: Méltóztatnak a napirendi indítványhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, azt határozatként mondom ki. Turchányi Egon képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján szót kért, én a képviselő úrnak a szót megadom. (Halljuk! Halljuk!) Turchányi Egon: T. Ház! Kénytelen vagyok a t. Ház türelmét egy pár pillanatra igénybevenni, mert gróf Klebelsberg Kunó képviselőtársam a délelőtt folyamán egyszerűen belém kötött. (Farkas István: Ez is lehet?) Ma is azt a módszert követte, hogy a helyett, hogy adataimat cáfolta volna, amelyek az ,ő kultúrpolitikájának rendszerét terhelik, előcibált egy ügyet, amelyet egyszer már itt a Ház előtt letárgyaltunk és annak iparkodott olyan fordulatot adni, hogy vele az elhangzott adatok súlyát elvegye. Ennél az eljárásnál bízhatott abban, hogy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VIII. ülése 1932 június i-én, szerdán. 465 a t. Ház tagjai talán nem jól emlékeznek arra a beszédváltásra, amely tavaly július 30-án történt ebben a teremben, bízott abban, hogy a kormány sajtója vagy a hozzá közelálló lapok úgy fogják kihozni az ő támadását, ahogy azt az objektív hűség meg nem engedi. Ennek már példáját is látom a kezemben levő esti lapban. Legyen szabad egy pillanatra kitérnem arra, hogy lehetetlen az a helyzet, hogy a sajtó egy része elferdített kifejezéseket, kijelentéseket és dolgokat adjon itt az egyes képviselők szájába, a Házban történteket f eltorzítsa úgy, mint ahogy ez az esti lap az én egész levelemet, melyet itt Klebelsberg Kunó képviselőtársunk felolvasott, teljesen elferdítve közli. (Egy hang a baloldalon: Jellemző! — Felkiáltások a baloldalon: Melyik lap ez?) Visszatérve: Klebelsberg Kunó képviselőtársunk előhúzta azt a plakátügyet, amelyben a t. Ház figyelmével egyszer már megajándékozott 1931 július 30-án. A Napló itt van a kezeim között, nem akarom még egyszer igazolni azt, hogy gróf Klebelsberg Kunó mennyire tévedésben van, amikor nálam magát szuperiorisabb helyzetben érzi ezzel az üggyel kapcsolatban. A Naplóból kétségkívül megállapítható az, hogyha kettünk közül valaki a plakát és levélügy körül a korrektséggel össze nem egyeztethető módon járt el, úgy az nem én voltam. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Akkor sem cáfolta meg adataimat, hanem durváskodott és ferdített. Most is hasonló módszert követett, én azonban emlékeztetem a t. Házat arra, hogy 1931 július 30-án Klebelsberg Kunó gróf azt állította: «régi szokás, hogy bizonyos díszítési és művészeti munkákra egy bizonyos minimális ezreléket levonnak minden egyes váltakozótól, természetesen annak hozzájárulásával. En ezekről az összegekről az állami számszéknek elszámoltam. Itt tehát vitatni lehet legfeljebb azt, hogy le léhet-e vonni a vállalkozótól bizonyos százalékot minden művészi és díszítési munkánál, de azt állítani, hogy itt valami alap létesíttetett és átcsillani hagyni a járatlan embereknél, hogy ebből^ a miniszter valami alapot létesít, olyan eljárási mód, amely önt — már mint engem — jellemzi képviselő úr és ez az, amiért nagyon aggódom, hogy pap létére itt van.» (Ulain Ferenc: Mi is nagyon aggódunk, hogy ő itt van!) Akkor, amikor erre válaszoltam, a képviselő úr szintén távollétével tündökölt, de még senkire olyan hamar rá nem olvasták a valótlanság állítását, mint ahogyan tettem akkor vele, mert elővettem (Ulain Ferenc: Ma négy embernek ajánlotta fel a kultuszminiszteri tárcát!— Derültség.) az 1929/1930. évről szóló zárszámadást, ahol a legfelsőbb számszék a következőket jelentette ki e tárgyra vonatkozólag (olvassa): «Az ekképpen elvont j összegeket a Pénzintézeti Központnál helyezte el — tudniillik a kultuszminiszter alapszerűen kezelte^ — és közvetlenül olyan kiadások teljesítésére használta fel, amelyekre nézve az állami költségvetés felhatalmazást nem adott.» Csodálom, hogy ezek után neki van bátorsága másnak azt mondani, hogy .a valósággal Összhangban nem léyő^ dolgokat állít, amikor neki kellő dokumentálással ilyet olvasnak a fejére. Ö hamis alapon kötött belém ma is, mert a gyorsírói jegyzetekből megállapítottam, hogy én ugyan támadtam az ő kultúrpolitikáját, de személyét nem is érintettem. (Ügy 64