Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

Az országgyűlés képviselőházának 9U. lami színházak kérdésében folytatni kívánom azt a kritikát, amelyet délelőtt megkezdtem. Arra voltam bátor már kitérni, hogy a Nemzeti Színház szellemi nívója igen erősen hanyatlott, hogy ia legnagyobb szerzők műveit eltorzítva adták, a színház nemes tradícióit megszentségtelenítették, hogy kortesízű feladatokra vállalkozott a Nemzeti Színház vezetősége, hogy gazdaságilag végzetes lejtőre juttatta a vezetőség a Nemzeti Színház pénzügyeit, végül, hogy magyairgy alázó szerzők színdarabjait adták elő a Nemzeti Színház színpadán és súlyos tapintatlanságot követtek el az államfővel szemben is. (Jánossy Gábor: Melyik volt az*?) Természetes, hogy ilyen sokoldalú hibát csak olyan színház vezetésében lehet elkövetni, ahol a vezető személyében kumulálódnak a hibák. A színház mostani igazgatója nem képes sok vállalkozása mellett a Nemzeti Színház ügyvezetését egész emberként ellátni, ö alkalmazva van ott mint igazgató, egyúttal mint főrendező, a Nemzeti Színház Kamaraszínházánál szintén funkciója volt, a Nemzeti Színháznál dolgozott mint eredeti darabíró, mint műfordító, átdolgozó, ezenkívül színiakademiai tanár. Ezen elfoglaltságokon "kívül ráért arra is, hogy idegen színpad számára is írt, sőt idegen színháznál rendezett is darabot. Ilyen munkamegosztás mellett egész emberként vezetni egy színházat nem lehet, főleg nem lehet a nemzet első színházát. Ha azonban egy másik szempontot veszek figyelembe, amely szerint meg kell bírálni a Nemzeti Színház vezetését, akkor azt látom, hogy az igazgató gesztiójában oly mértéktelen kereseti mohóság érvényesül, amely minden más szempont felett dirigálta az ő tevékenységét. Hevesi Sándor tízéves igazgatása alatt ez év május elsejéig a Nemzeti Színház és a Kamara Színház 5599 előadást tartott, ebből 186 előadáson az igazgatónak saját darabját adta, 428 estén mint fordítónak, 160 előadáson mint átdolgozónak ment a darabja, 1612 előadáson szerepelt mint rendező és körülbelül 80 előadáson szerepelt mint oly darabnak újrafordító ja, amely a Nemzeti Színházban más fordításban már ment. Összesen 5599 előadásból 2466 esetben szerepelt és funkcionált úgy, hogy ebből a színházi fizetési rendszer szerint neki jövedelmének kellett lennie. (Andaházi Kasnya Béla: Mint szabó meggazdagodnék a fordításból! — Derültség.) Pedig eleget tett ki neki a törzsfizetése is. Mert amikor 1871-ből a Nemzeti Színház zsebkönyvéből azt olvasom, hogy a Nemzeti Színház intendánsának fizetése 1575 forint volt, akkor Hevesinek a redukció előtt a Nemzeti Színháztól évente 32.000 pengő fizetése volt és azt hiszem, hogy a Kamara Színháztól is csurrant-cseppent valami. (Ügy van! bal felől. — Meskó Zoltán: A protekciós rendszer, ami ott van a színházaknál! Erről is méltóztassék beszélni! En fogok beszélni!) Méltóztassék a kultuszminiszter úrnak tájékoztatni iái Házat, hogv az ilyen címeken az igazgató kezébe befolyó jövedelem vájjon mennyit tett ki a törzsfizetésén kívül? (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Vannak azonban a Nemzeti Színháznál olyan furcsa dolgok is, amelyek egészen kínosan dubiózusak. A színház vezetője mértéktelen mohóságában már úgy találta — úgylátszik — saját maga is, hogy azt takargatnia, maszkíroznia kell. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Erre hozom én itt elő a következő dokumentumokat. Tudni kell a dologhoz, hogy a színházaknál az volt azelőtt a rendszer, hogy ülése 19$2 június 1-én, szerdán. 463 a fordító munkáját egyszeri összeggel váltották meg és újabban honosították meg azt, hogy a fordító munkáját is, ha a darab megy, esténként tantiémmel honorálják. A Nemzeti Színház műsorán szerepelt a Házi tündér című színdarab és ennek fordítója a színdarab tanúsága szerint Huszár Imre volt;(Meskó Zoltán: Nem ismerem! — AndaháziKasnya Béla: En sem!) Kendezője pedig Odry Árpád. Mivel magyarázható meg, hogy a nevezett darab rendezői példánya Hevesi Sándor kézirata? Vájjon azt a könyvet magánszorgalomból írta le sajátkezűleg vagy pedig Huszár Imrének nem fizették ki a tantiémet és azt Hevesi Sándor vette fel? (Meskó Zoltán: Szálljon le a lóról!) De ez nem az egyedüli eset. Hasonló az eset a Szépasszony feleség című színdarabbal. Ezzel kapcsolatban is a dokumentumot leszek bátor átadni nyomban a kultuszminiszter úrnak. (Andaházi-Kasnya Béla: Túlkomolyan veszi Herczegnek azt a darabját, hogy: Kéz kezet mos.) Sőt Zangwill nevű szerzőnek Mary Ann című darabjával is, amelyet az Olcsó könyvtár tanúsága szerint Mihály József fordított. A régi színlapon így is szerepelt a darab, az új színlapon pedig így: Mary Ann, írta Ziangwill, rendező Siklósy Pál, a fordító neve már nincs feltüntetve. (Szűcs István: Ez a fontos! — Halljuk! Halljuk!) A rendezői példány természetesen itt ismét Hevesi igazgatónak a kézirata. A legrejtélyesebb azonban az Egy hét a Bagolyvárban című színdarabnak az ügye, amely huszonöt évvel ezelőtt Duke of Killickrankie címen ment. Az első próbákon most nálunk a Nemzeti Színházban Skót herceg címen szerepelt. (Jánossy Gábor: Az takarékos ember, a skót!) Itt van a rendező és a súgó példányának címlapja lefotografálva. Nem méltóztatnak gondolni, hogy irodalmi körökben ez milyen messzemenő bírálatra adott alkalmat és

: hogy ennek az ügynek az anyagi oldalát azután milyen súlyos megítélésben részesítették. (Andaházi-Kasnya Béla: Ügy hívják a Nemzetiben, hogy Pannónia-nyolcas, azonkívül senki sem boldogul!) Az egyik példányon ez áll: A skót herceg, Marshall a szerző, a fordító már ki van törölve, a másik példányon: A skót herceg, szerző Marshall, fordítóként aláírva Hevesi Sándor. Ugyancsak itt vannak a facsimilék a darabról. Az egyik példányon az yan, hogy fordította Hevesi Sándor, a másik példányon ki van törölve az ő neve és az ő kézírásával odaírva: fordította: Mihály József. Ki kapta és ki kapja itt a tantiémet? (Meskó Zoltán: Ki lesz az igazgató, az érdekel! Lemondott ezekután! Azt mondják!) A negyedik dolog az, hogy a kultuszminiszter úr szíves figyelmébe ajánlom a következő furcsaságot. A Klabundféle Krétakörről van szó, annak a Klabundnak darabjáról, aki lexikonjában Magyarországot meggyalázta és Petőfit a sárga földig letette. Ez a színdarab 175-ször ment. (Meskó Zoltán: Most tessék helyeselni, Jánossy Gábor! — Jánossy Gábor: Nem járok színházba!) A színlap e darabról úgy szól, hogy fordította Bálint Lajos, a Nemzeti Színház titkára, viszont a kézirat Hevesi Sándor kézírása. (Zaj. — Elnök csenget.) Vájjon hogyan van, hogy a Nemzeti Színház igazgatója a titkárnak tollnoki teendőket végez? Vájjon ki kapta és ki kapja itt & tantiémeket? Mindezek a kérdések nem apróságok, hanem jellemző tünetek a Nemzeti Színház vezetésére. Nem hozhatok fel végül olyan dolgokat,